Még éppen csak csordogálnak az információk, de máris megrajzolhatjuk korunk hősének arcélét. Nincs egyedül, egy típusról beszélünk, aminek klónhadserege felelős azért, hogy a rendszerváltozás után sem tudtunk felzárkózni a szovjet elnyomást csak hírből ismerő országok életszínvonalához, mai ténykedésük pedig naponta veszi el a kedvünket attól, hogy bármiben is hasonlítani akarjunk ahhoz a mintához, amit ők képviselnek. Megjelenésük a politika színterein éppen ettől rendkívül veszélyes, hiszen arról hazudozva vezetik félre a társadalom óvatlanabb rétegeit, hogy egyedül ők a demokraták, ők a tisztességesek, bennük van csak megértés és szolidaritás, egyedül ők tudják biztosítani minden ember szabadságát és egyenlőségét. Vagyis eleve antidemokratikusnak, diktatórikusnak és tisztességtelennek bélyegzik az ellenük folytatott politikai küzdelmet. Miközben, ha csak nagy vonalakban, de megismerjük valódi énjüket, azonnal lelepleződik sunyi próbálkozásuk, amivel saját romlottságukat kivetítve próbálják lejáratni és hitelteleníteni ellenfeleiket. Az is jellemző, milyen gyorsan egymásra találnak.
Itt van nekünk például Magyar Péter, akinek az első traumás élménye, hogy nem fémcsatos derékszíj volt a jele az óvodában, amit aztán úgy kompenzál, hogy meghirdeti a szeretet és összefogás jegyében a félelem és bűnök nélküli országot, majd serény építkezésbe fog, amihez társakat keres. És azonmód talál is, nem is akármilyet. Máthé Áron történész barátunknak köszönhetően megismerhettük a „Sólyom” fedőnevű egri ügynököt, akit a Kádár-rezsim szokásainak megfelelően egy félresikerült bolti lopás után szervezhettek be, és lelkes jelentésírónak bizonyult. Bár kétséget kizáróan ma már nem lehet bizonyítani, de számos arra utaló jel van, hogy ez a „Sólyom” nem más, mint Deák Boldizsár, aki meglehetősen cinikus módon Tisztelet és Szabadság néven alapított pártot az előző parlamenti választások előtt, ám az állami kampánypénzek elköltésén túl semmiféle tevékenységet nem köthetünk a nevükhöz. Egész idáig, hiszen bizonyára kitalálta mindenki, ebből lett az áradó Tisza Párt, amivel az első élő szövettel körbevont mesterséges intelligencia, Magyar Péter házal, és e párt alelnökeként bármit felolvas az összes ellenzéki és kormányzó párt valaha elhangzott szövegeiből, amit az interneten talál. Nem mellesleg jó tudni Deák Boldizsárról, hogy félkarú rabló becenevű játékgépek üzemeltetésével húzta le szegényebb sorsú polgártársait, és ugyancsak köze lehetett ahhoz a nyolcmilliárdos piramisjátékhoz, amelyben ezerkétszáz embert károsítottak meg, és ami miatt egy Magyarhoz közel álló hölgy négy évet ült.
De feltűnnek a baloldal újsütetű messiása körül kisebb formátumú betörők, tolvajok és mindenféle pederaszták, akikről szerintem sok érdekes dolgot fogunk még olvasni. Ám alapvetően ezek a figurák nagyon hasonlítanak egymásra. Mindegyik olyan családból származik, amelyik jól elvolt a kádári diktatúrában is. Egészen sajátos a tisztességről vallott felfogásuk, róluk írta Nagy Feró, hogy aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop. De nem elégedettek soha anyagi gyarapodásukkal, ezért olthatatlan sóvárgást éreznek a politikai hatalom iránt is, amiben lehetőséget látnak az üzlet kiszélesítésére és felvirágoztatására. Megvádolják hát ellenfelüket korrupcióval, tisztességtelenséggel, diktatórikus hajlamokkal, mindennel, amit alig várnak, hogy elkövethessenek, amikor az általuk félrevezetettek úgy döntenek. Ezért tisztelettel kérek minden Magyar Péterben reménykedőt, ismerjék meg jó előre, kikkel bútorozott össze ez az alak, nehogy utólag kelljen elviselni a keserű felismerés következményeit.
