Egy ilyen konferencia viszont nem tudja előre hozni a megállapodást. Annyi derül csak ki belőle, hogy a semlegesség álca, hiszen lényegében mindenki fenn akarja tartani a harcokat, a rengeteg küldött szinte egy emberként kiált háborút a béke és semlegesség jelképei alatt. Ideológiát is alkottak, romantikus regényekbe illő víziókat olvashatunk, miszerint az oroszok elsöprik egész Európát, ha nem szállunk a hordáikkal szembe, mi, az öreg kontinens lakói, miközben a vezetők azon mesterkednek, hogyan tudnák saját javukra fordítani ezt a helyzetet.
Európa nem egységes és soha nem is volt az. Emmanuel Macron azzal próbál a többiek fölé kerekedni, hogy szégyentelenül a háborús retorika élharcosa, de ezzel saját pecsenyéjét sütögeti, ha már olyan gyászosan leszerepelt pártja az EP-választáson.
Franciaország nem fogja elfogadni, hogy a teljesen teszetosza Németország irányítson, lendületet próbál venni, szövetségeseket keres, ha jól sikerül a terv, akkor akár a németeket is beveszik majd a csapatba. Olaszország nem túl lelkes szövetséges, de jelenleg Giorgia Meloni is Macronnal tart, aztán egy nap esetleg fordul egyet, ahogy azt már megtette korábban is. A szaúdiak a hagyományos, csendes diplomáciával élve nem nyilvánítanak egyértelmű véleményt, csak azt akarják, hogy náluk rendezzék a következő békekonferenciát, mert minden ország szeretné, ha a békeszerződést náluk írnák alá. Ők lesznek akkor a béketeremtők, a nevük megmarad a világ emlékezetében. Az oslói békefolyamat vagy a daytoni egyezmény ma is ismerős kifejezések, függetlenül attól, hogy mi lett a dokumentumok sorsa. Mert azért nem minden béke hoz megnyugvást, kiegyezést, legfeljebb azoknak, akik a feltételeket megszabták és lenyomták a többiek torkán.
Emlékezzünk Trianonra, a leggyászosabb, legembertelenebb békemegállapodásra, amely annyi bánatot hozott, amely megágyazott a következő világégésnek, de megerősítette a franciák dicsőségét.
Amíg a háborúból élő és egymást láthatóan gyűlölő politikusok meg tudnak állapodni, hogy egy szép napon majd hajlandók letenni a fegyvert a katonák, addig ezek a harctéren küzdő emberek szépen sorban meghalnak. Ezek persze lehetnek ukránok, oroszok, vagy egy rémisztő koncepció alapján akár magyarok is. Hogy ez soha ne történhessen meg, azért a magyar kormány mindent megtesz, hiszen ezt a világot farkasok népesítik be, és csakis a magyarok tudják megvédeni a magyarokat. Egy nap ennek a háborúnak is vége szakad, Magyarország pedig – lehetőségeihez mérten – megpróbálja elősegíteni a békét. Így Svájcban is ott volt a külgazdasági és külügyminiszter, hogy egyeztessen azokkal, akik egy cseppet sem őszinték, akik öntik a fegyvert és a pénzt a háborúba, akik a halállal kufárkodnak. De ez egy ilyen világ. Ők tették ilyenné.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!