Farkasvilág

A béke gyönyörű szó, szereti is mindenki hangoztatni, ha konferenciát szervez, s ott lényegében a háború folytatásáról dönt. Mert azt senki sem akarja, hogy az egész világ őt tartsa agresszornak, így inkább kiforgatja a béke jelentését. Svájc, amely mindig is a semlegesség és pártatlanság imázsát váltotta frankra, és lett hivatalos közvetítő a harcoló felek között a történelem során, most egy olyan békekonferenciának adott otthont, amelyen valóban nagyon sokan vettek részt, de Oroszország nem, az ukrán elnök viszont igen. Volodimir Zelenszkij pedig nem szokott nagyon mást tenni, mint újabb és újabb adag pénzt követel, hogy abból fegyvereket vehessenek. Általában meg is kapja, de egy háború borzasztó drága dolog, tehát a követelőzésnek soha nem lesz vége. Csak akkor, amikor a háborúnak is.

További A Helyzet híreink

Ursula von der Leyen: Tudjuk, hogy az ukrajnai békét nem egy lépésben fogjuk tudni elérni

Egy ilyen konferencia viszont nem tudja előre hozni a megállapodást. Annyi derül csak ki belőle, hogy a semlegesség álca, hiszen lényegében mindenki fenn akarja tartani a harcokat, a rengeteg küldött szinte egy emberként kiált háborút a béke és semlegesség jelképei alatt. Ideológiát is alkottak, romantikus regényekbe illő víziókat olvashatunk, miszerint az oroszok elsöprik egész Európát, ha nem szállunk a hordáikkal szembe, mi, az öreg kontinens lakói, miközben a vezetők azon mesterkednek, hogyan tudnák saját javukra fordítani ezt a helyzetet.

Európa nem egységes és soha nem is volt az. Emmanuel Macron azzal próbál a többiek fölé kerekedni, hogy szégyentelenül a háborús retorika élharcosa, de ezzel saját pecsenyéjét sütögeti, ha már olyan gyászosan leszerepelt pártja az EP-választáson.

Franciaország nem fogja elfogadni, hogy a teljesen teszetosza Németország irányítson, lendületet próbál venni, szövetségeseket keres, ha jól sikerül a terv, akkor akár a németeket is beveszik majd a csapatba. Olaszország nem túl lelkes szövetséges, de jelenleg Giorgia Meloni is Macronnal tart, aztán egy nap esetleg fordul egyet, ahogy azt már megtette korábban is. A szaúdiak a hagyományos, csendes diplomáciával élve nem nyilvánítanak egyértelmű véleményt, csak azt akarják, hogy náluk rendezzék a következő békekonferenciát, mert minden ország szeretné, ha a békeszerződést náluk írnák alá. Ők lesznek akkor a béketeremtők, a nevük megmarad a világ emlékezetében. Az oslói békefolyamat vagy a daytoni egyezmény ma is ismerős kifejezések, függetlenül attól, hogy mi lett a dokumentumok sorsa. Mert azért nem minden béke hoz megnyugvást, kiegyezést, legfeljebb azoknak, akik a feltételeket megszabták és lenyomták a többiek torkán.

Emlékezzünk Trianonra, a leggyászosabb, legembertelenebb békemegállapodásra, amely annyi bánatot hozott, amely megágyazott a következő világégésnek, de megerősítette a franciák dicsőségét.

Amíg a háborúból élő és egymást láthatóan gyűlölő politikusok meg tudnak állapodni, hogy egy szép napon majd hajlandók letenni a fegyvert a katonák, addig ezek a harctéren küzdő emberek szépen sorban meghalnak. Ezek persze lehetnek ukránok, oroszok, vagy egy rémisztő koncepció alapján akár magyarok is. Hogy ez soha ne történhessen meg, azért a magyar kormány mindent megtesz, hiszen ezt a világot farkasok népesítik be, és csakis a magyarok tudják megvédeni a magyarokat. Egy nap ennek a háborúnak is vége szakad, Magyarország pedig – lehetőségeihez mérten – megpróbálja elősegíteni a békét. Így Svájcban is ott volt a külgazdasági és külügyminiszter, hogy egyeztessen azokkal, akik egy cseppet sem őszinték, akik öntik a fegyvert és a pénzt a háborúba, akik a halállal kufárkodnak. De ez egy ilyen világ. Ők tették ilyenné.