Egészen furcsa ellentmondással terhelte meg az amúgy sem szokványosan alakuló amerikai választási küzdelmet a Donald Trump ellen elkövetett sikertelen merénylet. Azt megtanultuk az előző évszázadok történelméből, hogy a magánpénz-birodalom nem tűr olyan elnököt az Egyesült Államok élén, akit nem ők irányítanak, aki sértené érdekeiket. Lincolntól Kennedyn át Trumpig számos eset mutatja, hogy ez a birodalomszervező erő a politikai gyilkosságoktól sem riad vissza, valahogy elteszik láb alól a nekik nem tetsző szereplőket.
Elképedve figyeljük a manipulatív adagokban szivárgó információkat, nem értjük, miért nem voltak biztonságiak a tribüntől százötven méterre álló épület tetején, miért nem érdekelt egyetlen rendőrt sem, amikor a gyűlésen részt vevők közül többen is jelezték, hogy fegyverest látnak a háztetőn, egyáltalán hogyan tudta megközelíteni ez a húszéves suhanc a helyszínt egy félautomata gépkarabéllyal a hóna alatt. Soha nem fogjuk megtudni.
Ám jött az isteni beavatkozás, a deus ex machina, Trump kissé elfordította a fejét, így a magánpénz-birodalom roskadozó világrendjét támogató golyó csak a fülét lyukasztotta ki, nem a fejét loccsantotta szét. És miután életben maradt, a merénylet hatása önmaga ellentétébe csapott át, nem kiiktatta, hanem az egekbe emelte Trump népszerűségét.
Az alapkérdés ez: tud-e a háború elnyújtásával iszonyatos mértékű profitra szert tevő magánpénz-birodalom kompromisszumot kötni a háborút egy nap alatt befejezni akaró republikánus elnökjelölttel? Amennyiben igen, a világ megszabadulna a harmadik világháború fenyegető rémétől, az amerikai birodalom pedig időt nyerne arra, hogy kitalálja, miként kíván uralkodni az erőforrások felett az új világrendben.
Ha nem, borzalmas időszak következik, amiben újabb gyilkossági kísérletek sem zárhatók ki. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy Trump fejének finom mozdulata nem csupán a tragédiát hozó golyót kerülte el, hanem egy véres polgárháború kitörésének közvetlen kiváltó okát is.
Az amerikai folyamatok szoros összefüggésben állnak az európai történésekkel. Jól látszik az új Európai Parlament megalakulása és Ursula von der Leyen ismételt megválasztása tükrében, hogy olyan háborús koalíció állt össze az Európai Unió élén, amelyik fenntartások nélkül szolgálja ki a magánpénz-birodalom érdekeit. Ez viszont súlyos konfliktusok képét vetíti előre. Ideig-óráig le lehet sajnálni Európa lakosságának békepárti többségét, de azt ne gondolja senki, hogy ez a többség némán fogja tűrni, hogy a háborúpárti globalista elit elárulja őket, és tönkretegye mindazt, amit európaiként nemzedékek felépítettek és megalkottak.
A polgárháború réme itt kísért Európa több országában is, az ehhez szükséges feszültséget sajnos kiválóan exportálta az amerikai birodalom. Mint ahogy a politikai gyilkosság is megjelent újra, és milyen érdekes, itt is a békepárti és szuverenista Robert Fico ellen, akit a Jóisten szerencsére szintén életben tartott.
Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy békét az akar, aki a békéről beszél, nem Oroszország legyőzéséről. Aki létrehoz egy új frakciót az Európai Parlamentben, hogy a szuverenista, békepárti szavazók érdekeit is megfelelő erővel tudják képviselni, az demokrata. Aki megbélyegzi, karanténba zárja, egyetlen pozícióba sem engedi ennek a frakciónak a tagjait, az hatalmával visszaélő antidemokratikus autokrata. Az pedig, aki bojkottálja a magyar elnökséget, ócska, pitiáner, bosszúálló pszichopata, aki teljesen alkalmatlan vezetőnek, de politikusnak is. És ezt egyre többen tudják, látják szerte a világban.
