Ha a láthatósági problémákkal küzdő Jobbik ügyeiről esik szó, Marcel Proust örökbecsű műve jut eszünkbe, apró kiigazítással: Az eltűnt Jobbik nyomában. Írhatnánk az eredeti címet is, Az eltűnt idő nyomában ugyanis kifejezné, mennyi idő, emberi energia vesztegetődött, tűnt el náluk nyomtalanul, minden látható haszon nélkül az évek folyamán, amit sokkal érdemesebb, időtállóbb dolgokra lehetett volna fordítani. Így viszont a párt maradékának kongresszusán elhangzottak alapján a Jobbik gyorsuló ütemben eloszlik, mint a buborék, s marad, mi volt, a puszta lég. Szabó Gábor egykori pártigazgató szavaiból kiderült: tagságuk jó, ha eléri az ötszáz főt. Vagyis még azt sem lehet mondani, hogy zuhanórepülésben lennének, hisz zuhanni csak magasabbról lehet. Itt viszont már rég padlót fogott a magát sokáig jobboldaliként deklaráló alakulat, amely még néhány éve is választási győzelmi reményeket dédelgetett.
Mi vezetett idáig? Napnál világosabb: elhagyta azt a politikai irányvonalat, aminek eredetileg a követésére esküdött. Radikális jobboldali, nemzeti pártból a liberálbaloldal házőrző kutyusává szegődött, összefogott azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki ellen egykor elsősorban létrejött. Most már hiába próbálnak visszakapaszkodni a hajdani eszmeiség talajára, s visszatérni az eredeti Jobbik névhez, késő bánat, ebgondolat.
Az eltűnőfélben lévő Jobbik sorsa azonban számos olyan tanulságot hordoz, ami intő jel lehet sok pártszerűség, törtető megélhetési karrierpolitikus számára. Egy régi mondás szerint aki elhagyja ügyét, azt elhagyja ügye. Nem igaz, hogy mindig együtt kell üvölteni a farkasokkal és érdemes levetni az elveket, mint egy elnyűtt, ócska göncöt. Megteheti bárki, de a szemléltető oktatás a következményekről itt zajlik a szemünk előtt. Másrészt ha már irodalmi példáknál tartunk, Balzac regényét, a Kurtizánok tündöklése és bukását a Tisza Párt úrhatnám főnöke is forgathatná. Ő és szponzorai leszűrhetnék a Jobbik elhasalásából a konzekvenciákat. Ezt a praktikus műveletet annál inkább megtehetnék, mivel Magyar Péter mögött ugyanazok a háttérguruk és erőközpontok állnak, mint akik és amelyek a földdel egyenlővé tették az egykor népszerűségi csúcsokat ostromló radikális pártot. Figyelmeztető lehet az új balos formációnak ez a fiaskó, amely szintén a demagógia és a meghirdetett elvek faképnél hagyásának kudarcokkal kikövezett útjára kezd lépni. Korántsem biztos tehát, hogy kifizetődő lesz azoknak az ígéreteknek a szögre akasztása, amelyekkel arról fuvoláztak a legújabb sütetű balos reménypárt háza táján, hogy nekik aztán se a Fidesz, se a DK. Hogy a Tisza Pártnál megmutatják, hol lakik a centrum a mai Magyarországon, majd látványosan felrúg a vezetőjük minden korábbi ígéretet és besorol az internacionalista baloldalra. Vigyázat! Ez a Patyomkin-párt szivacsként felszívja a baloldali fordulat után áhítozókat, de elnökük is úgy járhat, mint nálunk mindenki, aki a Jobbikhoz hasonlóan sutba dobja a szavakban hangoztatott céljait.
A gumigerincű köpönyegforgatókat addig honorálják a baloldalon, amíg tudják hozni a sikeres mutatókat, aztán a használat után eldobandó kategóriába kerülnek. Ha nem lenne egyértelmű a képlet, elegendő megidézni Vona Gábor vagy Jakab Péter pályáját. Utóbbi figura még látszólag tényező, mivel a Jobbikhoz hasonlóan máig koptatja a parlamenti padsorokat, ám mindketten éppen olyan zombivá váltak, mint a többi elvelhagyó tömörülés az LMP-től a Párbeszéden keresztül a Momentumig. Ez a jobbikos zombijövő várhat M. Péter pártjára is.
Borítókép: Magyar Péter a Tisza Párt elnöke -(Fotó: Flajsz Péter Gergő FP 24 Óra)
