A tengerentúli sajtóban egyébként több jó elemzés is olvasható azzal kapcsolatban, hogyan vált fokozatosan a floridai republikánus szenátor az elmúlt nyolc évben Trump megveszekedett ellenfeléből és ostorozójából – a ­2016-os előválasztási vitájukon hosszasan hazugnak és megbízhatatlannak nevezte a későbbi győztest – a hívévé. Időközben ugyanis Trump maga mellé állította a Republikánus Pártot, ami nem kis fegyvertény. Legutóbb most november 5-én oszlatott el minden kétséget azzal kapcsolatban, hogy a republikánusoknak érdemes-e követniük őt és a Tegyük újra naggyá Amerikát! politikáját, miután köré csoportosulva megnyerték a szenátusi választásokat, és úgy néz ki, a képviselőházat is megtarthatják. Trump pedig épülő új csapatába – okosan – beépíti azon korábbi ellenfeleit, akiket magához tud szelídíteni. Nemcsak Rubiót, hanem például Vivek Ramaswamy üzletembert is, aki pedig idei kihívója volt a republikánus elnökjelöltségért. Utóbbi a világszám Elon Muskkal együtt felel majd a kormányzati munka hatékonyabbá tételéért. 

George Friedman, a stratégiai elemző jegyezte meg egy interjúnkban, hogy mi, európaiak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az egyes személyeknek a politikában, amelyet valójában sokkal inkább az érdekek határoznak meg. A személyeket is ezekhez rendelik hozzá. Viszont most az egész világsajtó abból főz, amiből csak tud, amikor Trump leendő politikáját akarja megfejteni: a személyi bejelentésekből. Felvetődött most az is, Rubio jelölésével Trump nem „dobta-e” máris a magyar kapcsolatot? Nos, azon túl, hogy Rubióval is összehasonlíthatatlanul több minden köti össze értékrendjében a hazai vezetést, mint mondjuk David Pressmannel (például: az anya nő, az apa férfi), az elmúlt években a magyar kormánykörök és kutatóközpontok (Alapjogokért Központ, Danube Intézet, MCC) szívós munkával szoros kapcsolatokat építettek ki Trump közvetlen környezetével és háttérembereivel. (Például a CPAC rendezvénysorozatán.) 

Kiszámolták azt is, a következő amerikai elnök az elmúlt egy évben háromnaponta hivatkozott Orbán Viktorra, és mindig pozitív összefüggésben tette. Természetesen lehetnek majd vitáink a Trump-kormánnyal is, például Kínával kapcsolatban; erre az eshetőségre a miniszterelnök is utalt a múlt héten. Más kérdés, hogy akadnak itthon egyesek, akiknél az előre károgás és huhogás láthatóan valamiféle lelki igényt elégít most ki, ha már örvendezni nem tudnak, miután Kamala Harris elvesztette a választást. Erről is lehet persze szakmai vitát folytatni – a rendelőintézetben.