Amikor valakit megbíz az istenadta nép azzal, hogy képviselje az érdekeit felsőbb fórumokon, az alapvetően felelősséggel jár. Mert a képviseleti demokrácia így működik, bizonyos emberek megbíznak szavazatukkal más embereket, hogy ő mondja el helyettük az ügyes-bajos dolgaikat, és remélik, hogy azok a megbízottak tényleg hatékonyan tudnak eljárni. Néha ez nem működik jól, mert a képviselő lusta, ügyetlen vagy tétova. Máskor viszont szándékosan mást csinál, amely teljesen ellentétes az eszmeiséggel.
A Kétfarkú Kutya Párt nagyjából addig volt vicces, amíg nem volt párt.
Amíg bohózatként lehetett felfogni. Ma viszont megválasztott képviselők úgy vesznek részt a politikai életben, hogy nyíltan kinevetik a demokráciát, a hatalomgyakorlási mechanizmust, kinevetik a választókat, a Fővárosi Közgyűlést, mindent és mindenkit, mert úgy érzik, hogy ez vicces. Tréfásnak szánt témajavaslatokkal akadályozzák a döntések meghozatalát, értelmetlen jópofaságokról akarnak szavaztatni, miközben ég a ház. Budapesten példátlan parkolási sarcot fognak kiróni épp a Kutyavárosban, vagyis a XII. kerületben, amely biztosan szintén rém szórakoztató azoknak, akik ott élnek vagy arra akarnak elintézni valamit.
A tréfás kedvű politikusok elvárják, hogy minden szavukon pukkadozzon a nevetéstől mindenki, aki nem ezt teszi, az nyilvánvalóan sótlan és megkeseredett senkiházi, azzal nem lehet jót bulizni.
Pedig itt a viccpárt nem érzi, hogy mi a feladata. Vagy éppenséggel érzi, de szándékosan nem végzi el a feladatát. Ha ez egy hivatalos bohóctársulat volna, amely azért kapja a fizetését, hogy jókedvre derítse a megfáradt képviselőket, akkor meg lehetne érteni őket. De ez nem így működik. Ez a munka szabotálása, mégpedig a lehető legvérlázítóbb módon. Lehet azt mondani, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem működik hatékonyan, és ez még igaz is. De ez a rendszer, amelyben a kutyapárt részt vesz. A céltalan poénkodás nem világít rá a rendszer hiányosságaira, nem tesz javaslatot a jobb működésre. Leginkább tünetnek tekinthető, hogy olyan embereket juttattak be a testületbe, akiknek nem szabadna ott lenniük. Hiszen nagyon szépen cseng a kassza a kutyáknál, miközben erőltetik a poénjaikat, papíron minden szép és rendezett. A valóságban pedig rémületes, hogy milyen mélyre süllyedtek, nemcsak a kutyák, de azok is, akik ebben a szomorújátékban részt vesznek.
Mert meg lehet erőszakolni a demokráciát, betűkre cincálni, s kinevetni hangosan, hogy ne tűnjön fel, mennyire eltorzult a népképviselet intézménye. Ebből az ügyből is az derül ki, hogy a szóban forgó alakok nem tudják elképzelni saját tévedésüket. Szerintük mindenben mindig igazuk van, minden épeszű ember úgy gondolkodik, ahogy ők. Márpedig ez egy nagyon súlyos emberi jellemhiba. Senkinek sincs joga ráerőltetni a saját elképzeléseit az emberekre, csak kérhet. A főpolgármester persze felül a hülyevonatra, hiszen már régóta a zöld disztópiás agyréme jelenti Budapest válaszát a közlekedés problémáira. Így lett a parkolás egy megoldandó technikai problémából háború, amelyben az autósok a bűnösök, így lettek az utakat használó autósok potenciális gyilkosok, s így lettek a kerékpárosok Grál-lovagok. Hadállásokat építettek fel a felelőtlen, esetenként aljas döntéshozók, s összeeresztették a közlekedés résztvevőit. Aki pedig nem hisz a zöld Budapest lázálmában, az nyilván Fidesz-birka, Orbán Viktor talpnyalója.
Nem való mindenki képviselőnek, nem méltó mindenki mások bizalmára. Aki viszont szánt szándékkal mutat fityiszt saját szavazóinak és az egész országnak, az alávaló gazember, akitől meg kell védeni azt a testületet, amelynek ő maga is tagja.
