Amikor valakit megbíz az istenadta nép azzal, hogy képviselje az érdekeit felsőbb fórumokon, az alapvetően felelősséggel jár. Mert a képviseleti demokrácia így működik, bizonyos emberek megbíznak szavazatukkal más embereket, hogy ő mondja el helyettük az ügyes-bajos dolgaikat, és remélik, hogy azok a megbízottak tényleg hatékonyan tudnak eljárni. Néha ez nem működik jól, mert a képviselő lusta, ügyetlen vagy tétova. Máskor viszont szándékosan mást csinál, ami teljesen ellentétes az eszmeiséggel.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt nagyjából addig volt vicces, amíg nem volt párt.
Amíg bohózatként lehetett felfogni. Ma viszont megválasztott képviselők úgy vesznek részt a politikai életben, hogy nyíltan kinevetik a demokráciát, a hatalomgyakorlási mechanizmust, kinevetik a választókat, a Fővárosi Közgyűlést, mindent és mindenkit, mert úgy érzik, hogy ez vicces. Tréfásnak szánt témajavaslatokkal akadályozzák a döntések meghozatalát, értelmetlen jópofaságokról akarnak szavaztatni, miközben ég a ház. Budapesten példátlan parkolási sarcot fognak kiróni épp a Kutyavárosban, vagyis a XII. kerületben, amely biztosan szintén rém szórakoztató azoknak, akik ott élnek vagy arra akarnak elintézni valamit.
A tréfás kedvű politikusok elvárják, hogy minden szavukon pukkadozzon a nevetéstől mindenki, aki nem ezt teszi, az nyilvánvalóan sótlan és megkeseredett senkiházi, azzal nem lehet jót bulizni.
Pedig itt a viccpárt nem érzi, hogy mi a feladata. Vagy éppenséggel érzi, de szándékosan nem végzi el a feladatát. Ha ez egy hivatalos bohóctársulat volna, amely azért kapja a fizetését, hogy jókedvre derítse a megfáradt képviselőket, akkor meg lehetne érteni őket. De ez nem így működik. Ez a munka szabotálása, mégpedig a lehető legvérlázítóbb módon. Lehet azt mondani, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem működik hatékonyan, és ez még igaz is. De ez a rendszer, amelyben a kutyapárt részt vesz. A céltalan poénkodás nem világít rá a rendszer hiányosságaira, nem tesz javaslatot a jobb működésre. Leginkább tünetnek tekinthető, hogy olyan embereket juttattak be a testületbe, akiknek nem szabadna ott lenniük. Hiszen nagyon szépen cseng a kassza a kutyáknál, miközben erőltetik a poénjaikat, papíron minden szép és rendezett. A valóságban pedig rémületes, hogy milyen mélyre süllyedtek, nemcsak a kutyák, de azok is, akik ebben a szomorújátékban részt vesznek.
