Aprócska gesztusok alapján látszik, hogy igenis van kiút az ukrajnai háborúból. Nem lehet kétséges, hogy a konfliktus nem egy megállíthatatlan vérszivattyú, hanem egy mesterségesen gerjesztett válság, amely akarat hiányában elcsendesedik, s kezdődhet a sebek begyógyítása, az újjáépítés, az új realitások szemrevétele. Donald Trump megválasztott amerikai elnök szerint nyitott a Vlagyimir Putyinnal való találkozóra, ahogy a Kreml is hajlandóságát fejezte ki az egyeztetésre.
Az amerikai és az orosz elnök tárgyalása eddig teljesen kizárt volt, hiszen a Biden-adminisztráció számára egyetlen lehetőség volt, Ukrajna támogatása a végsőkig, Oroszország szankcionálása, a fegyverek küldése a háborúba, az európai szövetségesek hergelése, a vonakodó kevesek folyamatos bírálata.
Pedig van más út is, csak azt az utat a leköszönő amerikai elnök nem veszi figyelembe, minthogy jó előre eldöntötte, merre fog haladni. A háborús kaland azonban nem úgy sült el, ahogy várta, legfőképp abban az értelemben, hogy nem tudja folytatni az elnökválasztás eredményeinek eredményeképp.
Donald Trump ígérete szerint meg fogja állítani a háborút, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy ez sikerülni is fog. Természetesen Trump és Putyin nem lesznek szövetségesek, ahhoz túlságosan nagy a két birodalom, túl sok érdekkülönbség feszül közöttük. De a háború megállítása mindkettejüknek érdekében áll. Az új realitások azt mutathatják, hogy Ukrajna határai változhatnak, valamint feltehetően nem fogja visszacsinálni az energetikai fordulatot Európa, vagyis Amerika szállíthatja a drága cseppfolyós földgázt az olcsó orosz energiahordozó helyett, ez pedig a tengerentúlon nyilvánvalóan siker.
Az új realitás lehet a béke, amely a habzó szájjal tamtamdobot verő uniós tisztviselők számára hatalmas kudarc volna.
Se szeri, se száma azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek a végső győzelemig tartó harcot szorgalmazza, kerül, amibe kerül. Ez persze mindig a beton-üveg nyugat-európai irodaházakból harsan fel, ahol nem hallani a fegyverdörgést, ahol nincs hideg, és a harcias eurobürokrata fess öltönyére nem kerül sárfolt. Ne legyenek kétségeink, a háború legelkötelezettebb támogatói is azonnal elhalkulnak, amint a nagyok megállapodnak, egyetlen pillanatot se vesztegetnek onnantól fogva öröknek hazudott barátaikra, az ukránokra. Mert ők csak most tényezők, amikor ütni lehet rajtuk keresztül Oroszországot.
Se Oroszország, se az Egyesült Államok nem lesz erkölcsösebb, az érdekek továbbra is meghatározzák a jövőt. Ugyanakkor óriási különbséget jelent, ha az amerikai adminisztráció józanabbul jár el elődjénél. A diplomácia célja éppen az, hogy a várható hasznot a lehető legnagyobbra növeljék, s a konfrontációt csak a legvégső eszközként használják fel.
Ne feledjük, az elmúlt években lényegében atomháborúról szóltak a hírek, teljesen elképzelhetőnek tűnt a sajtóból, hogy a hergelés hatására elszabadul a pokol.
A Trump–Putyin-találkozó meglebegtetése is egyértelműen pozitív jel, még akkor is, ha erre nagyon sokáig nem kerül sor. Mert azt az üzenetet közvetíti, hogy visszatér a józanság a nagypolitikába, s a világháborús helyzet egyáltalán nem valós.
