Rögös út vár Brüsszelig Herbert Kicklre, ha a szabadságpárti politikust valóban Ausztria következő kancellárjává választják. A Politico megelőlegezi az ellenséges légkört, amely fogadja majd őt, sőt a lap előásott egy tisztviselőt is, aki – hazánkkal egyetemben – máris eljárás alá vonná Bécset. A Fitch hitelminősítő eközben a napokban leminősítette az osztrák államadósság-kezelést, az európai hírmédia általános hozzáállásáról pedig árulkodik a Frankfurter Allgemeine Zeitung minapi véleménycikkének nácizós címe: Egy nép, egy kancellár, egy Kickl.
Nem szeretik a jobboldalt, na. Meg persze a demokráciát és a népet sem annyira szeretik – legalábbis abban az esetben, ha olyan eredményt produkál, ami sérti az uniós fősodor érdekeit. Márpedig Ausztriában csaknem másfél millió polgár voksolt ősszel az Osztrák Szabadságpártra (FPÖ), de ha most újra lehetne szavazni, még többen ezt tennék. Látták ugyanis Alexander Van der Bellen államfő makacskodását – a démosztól féltve a demokráciát nem akart kormányalakítási megbízást adni Kicklnek, a legnagyobb párt vezetőjének, majd mégis adott, hülyét csinálva magából –, illetve a fősodorbeli pártok szerencsétlenkedését és kudarcát a koalíciós tárgyalásokon. Mellesleg a néppártnak és a szociáldemokratáknak nem is lett volna stabil parlamenti többségük. Nagyon úgy tűnik, az egész megcsontosodott osztrák politikai rendszer nincs valami jó bőrben. Nem véletlen, hogy fővárosunk szülötte, Paul Lendvai bécsi publicista immár visszatérően siratgatja el heti rovatában a liberális demokráciát.
Ellenben megértük eközben azt, hogy a reménybeli vezető bécsi kormánypárt hazánkra és a magyar miniszterelnökre hivatkozik követendő példaként: így kell Európában migrációs politikát folytatni! Nekünk, akiknek Ausztria mindig az első számú referenciaországunk volt, és akik tátott szájjal néztük a kirakatokat a Mariahilfer Straßén, magunkkal cipelve a Wartburgban a nagymamát is, hogy beforgathassuk az ő valutakeretét is a Gorenjébe, szóval nekünk, akik talán már soha nem nyitunk cukrászdát Bécsben, igenis nagy szó, hogy egyszer csak mi lettünk a bezzegország az egykori császárvárosban. Herbert Kickl egyébként Orbán Viktorral együtt alapító tagja a Patrióták Európáért elnevezésű uniós tömörülésnek, amely a nemzetállamokat kívánja képviselni az eredeti céljuktól egyre jobban eltávolodó, erőszakkal központosító huszonhetek soraiban. Ha ezt a csoportot egy másik kormányfő is képviselheti az uniós csúcsokon, illetve szabadságpárti miniszterek ülnek fontos brüsszeli tanácskozó testületekben, az a magyar diplomácia mozgásterét is növeli majd. A lengyel kormányváltás óta kellett is már ez, mint egy falat tiroli rétes.
Hazánkról és a magyar vezetésről nem csak a migrációellenes politikában vehet példát az FPÖ. Hanem abban is, hogy kitartó, állhatatos politizálással, sok munkával és még több türelemmel, jó taktikai érzékkel ki tudjuk védekezni a szankciókat, eljárásokat, lejárató akciókat, nyomásgyakorlást, még tán az átmeneti pénzmegvonást is.
Természetesen akkor, ha a kormányt ebben stabil többség támogatja. Orbán Viktor 2010 óta a harmadik európai bizottsági elnököt bekkeli ki, s ez idő alatt a második német kancellárnak, maholnap pedig a harmadik francia elnöknek jár le a szavatossága. Mindenesetre nekünk, bezzeg-Magyarország lakóinak sokkal szórakoztatóbb arról olvasnunk most, hogy a legismertebb osztrák politológus azzal nyugtatja Európát, Kickl nem tudja „orbanizálni” Ausztriát, mert egyedül nincs hozzá többsége, mintha attól lenne hangos az uniós sajtó, hogyan darálta be a brüsszeli elit a szuverenitásunkat.
Borítókép: Herbert Kickl
