Ha újév, akkor nemcsak a sült malac és a petárda jön vele menetrendszerűen, hanem egy újabb ukrán–orosz gázválság is. Szerencsére nem minden év kezdődik ez utóbbival, de ahhoz azért elég gyakran kell vele számolnunk, hogy rendszeres kellemetlenségeket okozzon Európának.
Például most. Nyugtassunk meg mindenkit! Az orosz gáz ukrajnai áthaladásának leállítása Magyarországot közvetlenül nem érinti: a tárolóink felkészültek a télre, hazánk pedig orosz gázt is tud beszerezni a Török Áramlat vezeték balkáni ágán keresztül. Közvetve persze érinti, ahogyan számos más országot; az európai energiapiac újabb felbolydulása valójában senkinek nem érdeke, különösen télvíz idején. Még annak sem, aki pedig ezt hiszi magáról.
Amikor például Moldovában, különösen annak szakadár területén a lehető legnagyobb fennakadást okozta, hogy az orosz Gazprom nem szállít már Ukrajnán keresztül, mivel utóbbi nem hosszabbította meg a tranzitszerződést, régi ismerősünk, Radoslaw Sikorski „nagy győzelemként” örvendezett a fejleményeken.
Vagyis az EU tanácsának soros elnökségét tegnap átvett Lengyelország külügyminisztere azon ujjong – ha közvetve is –, hogy Kelet-Európa szegényházában emberek most fáznak a lakásukban.
Nyilván fontosabb számára, hogy úgy véli, ezzel megcsappan Európa orosz energiakitettsége. Persze Ukrajna sem részesül így a tranzitdíjból, évi akár egymilliárd dollártól fosztva meg magát, miközben folyamatosan támogatásért házal Amerikánál és Európánál.
