Az ukrán–orosz gázválságok immár évtizedekre nyúlnak vissza, összefüggenek a két ország egyre terheltebb viszonyával – 2022 óta a háborújukkal –, a főbb szereplők között pedig politikusaik és nagyvállalati vezetőik mellett olyan alvilági figurák is rendre felbukkantak, mint a nálunk is jól ismert Szeva bácsi (Szemjon Mogiljevics.) A Gazpromnak az ukránokéra reagáló mostani lépésére egyébként számítani lehetett; a Reuters bennfentes forrásai alapján azt is időben megszellőztette, hogy 2025-re teljesen leírják Ukrajnát.

Éppen tizenhat éve, a Gyurcsány-kormány idején az akkori gázvita nálunk is ellátási zavarokat okozott, amíg a nézeteltérés meg nem oldódott. 2010 óta sok minden történt az európai energiabiztonság megteremtésében, megtanultuk az – igen ronda – diverzifikáció kifejezést: tegyünk szert alternatív energiaforrásokra és építsünk ki új beszerzési útvonalakat. Utóbbiak egyike a Török Áramlat. Az amerikaiak persze azt szeretnék, vegyen mindenki (jó drágán!) az ő cseppfolyósított gázukból; a mi esetünkben, tengeri kikötővel nem rendelkező közép-európai országként ez még az átlagnál is rosszabb ötlet. 

A felfokozott újévi nyilatkozatok a szurkolói szintű háborús retorikába illeszkednek. Míg Sikorski örömködik, a szlovák kormányfő áramstoppal fenyegeti Kijevet, a Nyugat-barát moldovai elnök Moszkvát ócsárolja. Nem volt különösebb szükségünk újabb érvre az ukrajnai háború mielőbbi lezárása mellett, de most már ilyenünk is van: friss, ropogós, 2025-ös.