Az mindenesetre igen sajnálatos, hogy ezeknél a tiszásoknál a százezrek halálának prognózisa mintha be lenne akadva. Miként a történelmi párhuzamok keresése és diagnosztizálása sem az erősségük. Ezt a weimarizációs szöveget divat lett a baloldalon előrángatni mint politológiai elrettentő varázsszert. Csak hát az egészen másról szólt, mint amilyen klisébe bele akarják passzírozni. A legjobb definíciót az az Antall József adta meg, akivel – csak papíron – régen a tiszás csapattoborzó agrárközgazdász egy platformon volt. A néhai miniszterelnök mondta: weimarizáció az, amikor a centrumot szétverik.

Igen, éppen ez történt amerikai baloldali vezérletre a tengerentúl és Európában egyaránt az utóbbi időkben. Jól érzékelik, hogy ennek most vége lesz, amint az lemérhető a washingtoni változásokból és az európai jobboldali előretörésből. A weimari állapotok ugyanis éppen akkor körvonalazódtak Európában, amikor erőnek erejével szétverték a vesztes államokat, meggyengítve a nemzeteket, aránytalan mértékben megbüntetve, agyonfenyítve, mai szóval szankcionálva őket, és ezzel megágyaztak a második világégésnek. A balglobalisták most is megbélyegzik, üldözik a nemzeti gondolatot, közben kinevezték a szélsőbaloldalt centrumnak, a jobboldalt pedig szélsőjobboldalinak állítják be. A mai patrióta, hazafias erők azonban Hamlet szellemében helyretolják a kizökkent időt. Egyúttal helyükre kerülnek majd azok a figurák is, akik a háború fetisizálásával valóban megidézik a vészterhes korszakokat.

Borítókép: Raskó György és Magyar Péter (Forrás: Facebook)