A minap egy tizenhét éves kislány azt fejtegette a lezárni kívánt hídon egy riporternek, hogy diktatúrának nem nevezné azt, ami itt van, hiszen akkor, ott biztosan nem beszélgethetnének, de ő úgy érzi, hamarosan az lesz. Nos, akkor szeretném őt is és minden gyűlölködésben megszomorodott Orbán-fóbiást felvilágosítani arról, hogy azt, amit a kimutathatatlan támogatottságú Párbeszéd ittfelejtett politikai aktivistái megengednek maguknak a katolikus egyház gyalázása közben, valóban csak a legsötétebb diktatúrákban lehetett tapasztalni. Az elállatiasodott kommunisták szellemi utódai egyelőre még nem ölnek papokat, nem tesznek földönfutóvá templomjáró híveket, nem alakítják át koszlott raktárakká a templomokat, de én úgy érzem, simán megtennék, ha tehetnék. Ezért a lehető leghatározottabban, mondhatni keményen szólítsuk föl Barabás Richárdot és bandáját, hogy azonnal hagyják abba ostoba akciójukat, ne csak a Széll Kálmán téren, hanem egyszer és mindenkorra mindenütt. Különben…

Nincs persze különben, ezzel élnek vissza a nyúlbátorságú szúnyogcsődörök, ezért nem rendeznek hasonló performanszot az iszlám és Mohamed témakörében. Könnyebb azon élcelődni, hogy a Magyar Katolikus Egyház összenőtt a Fidesszel, a kormány hitbuzgó nagyvonalúsággal adakozik a mi adónkból az adót nem fizető egyházaknak, amiért azok tudják, hogy cserébe kinek a politikai támogatására kell buzdítaniuk híveiket. De ez még csak a politikai suttyóság azok részéről, akik olyanok örökségét vették át lelkesen, akik amellett, hogy egyházi személyeket gyilkoltak, megfosztották minden vagyonuktól, gátlástalanul kisemmizték az egyházakat, és most elvárnák, hogy önerőből, pusztán keresztényi szeretetből lássanak el az államtól átvállalt, meglehetősen költséges feladatokat. Mintha Gyurcsányt hallanánk. Ám nagyobb baj az, hogy ész és hit nélkül beleokoskodnak kifejezetten vallási kérdésekbe is, büszkén vállalt természetességgel csinálva komplett hülyét magukból. Aki nem csinálja, prédikálja, imigyen szól az ütősnek gondolt nyelvi lelemény, amivel arra utal a szerző, hogy egy cölibátusban élő katolikus papnak annyi köze van a család kérdésköréhez, mint egy fekete öves ateistának az euka­risztiához. Édes Istenem! Nincs meg ezeknek sem a gyermek születésének csodája, sem a jászol üzenete, halványlila dunsztjuk sincs, ­miért szent a Szent Család, honnan is tudhatnák, miért a katolikus egyház az egyik legfontosabb társadalomszervező erő hazánkban. Mert annak a társadalomnak az egyik alappillére, amelyik a családra épül. Arra a családra, ahol az anya nő, az apa férfi, és ők ketten a gyermekek felnevelésére szövetkeztek, amikor szent köteléket, vagyis házasságot kötöttek. Most is csak az érdekli a serdülőkor színvonalán rekedt okoskodókat, hogy mit csinál a katolikus pap, ha lemond a házaséletről. Nem értik az ostoba fajankók, hogy Jézus útját választva egy pap minden létező család támogatása mellett tesz hitet, amiről persze pontosan ugyanannyit tud, mint bárki más, hiszen ő is családba született. Nem beszélve a görögkatolikusokról, ahol nem is kötelező a cölibátus.

Amellett, hogy jól láthatóan egyházellenesek hazánkban is a gender- és LMBTQ-propagandista politikusok, undorító akciójuknak az időzítése sem mellékes. Húsvéthétfőn halt meg a béke legkövetkezetesebb hirdetője, Ferenc pápa. Még el sem temették, amikor ezek a senkihá­ziak megtámadták azt az egyházat, amit Erdő Péter bíboros vezet, aki Ferenc lehetséges utódjaként egyre többször kerül szóba vatikáni körökben. Nyilván szeretnék meggátolni ezt is azok, akik semmilyen magyar sikernek nem tudnak örülni. Ettől viszont még röhejesebbek.

Borítókép: Plakátkampány a Széll Kálmán téren (Fotó: Facebook)