Washingtonban egy szélsőbaloldalhoz köthető, palesztinpárti merénylő lelőtte az izraeli nagykövetség két alkalmazottját, akik egyébként jegyespár voltak – ennyi a hír. Fél nappal a sajnálatos történtek után mindenesetre érdekes – legalábbis nekünk, európaiaknak –, hogy sem a The Washington Post, sem a The New York Times internetes oldalán nem ez a vezető cikk (ellentétben azzal, hogy az amerikai képviselőház adó- és bevándorlási csomagot fogadott el.)
Tegyük hozzá, a (valamelyest) konzervatív The Wall Street Journalnél viszont igen. Persze tudjuk, az Egyesült Államokban már négy elnököt is meggyilkoltak, további kettő (köztük a jelenlegi) alig kerülte el a halálos lövést, és különben is, naponta több mint százhúsz életet olt ki arrafelé golyó. Közben a világban háborúk dúlnak – például éppen a Közel-Keleten –, temérdek a baj, tömegek biztonságérzete rendül meg napról napra.
Mégis, a washingtoni merényletben van valami rendkívül ijesztő, ami számunkra is intő tanulságként szolgál, akik pedig európai mércével is a béke és a nyugalom szigete vagyunk, ahonnan a világ vezető politikusai is mind sértetlenül távozhattak látogatásuk után. Mégpedig az, hogy ne engedjük át köztereinket – pusztán a szólás szabadságának engedve – rendszeres gyűlöletszeánszoknak, konfliktusövezetekből importáltaknak pedig különösen ne.
Amerika a fejlett világ legnépesebb országaként nem kerülhette ezt el. Átvitt értelemben is beszélhetünk közterekről. Elitegyetemek váltak Amerikában a radikalizmus, a szélsőbaloldal melegágyaivá, márpedig – ahogy Peter Boghossian, onnan származó filozófiaoktató lapunknak elmondta – urald az egyetemeket, és mindent uralsz! A Trump-kormány harcol is most velük.
2023 októbere óta még rosszabb lett a helyzet Nyugaton. A Hamász terrortámadása olyan úton indította el a Közel-Keletet, amelynek másfél év elteltével sem látszik a vége, viszont kilométerek ezreinek távolságából is érezni a kellemetlen hatásait. A közel-keleti helyzet kiéleződése elsősorban, bár nem kizárólag a muszlim népességet radikalizálhatja – ez pedig Európában bevándorlási ügy –, és elsősorban, bár nem kizárólag a zsidó közösség biztonságérzetét rendítheti meg. Egy német terrorszakértő azt mondta a mostani merénylet után: ami Washingtonban történt, Németországban is megtörténhetett volna. Az Izrael-ellenes tüntetések az erőszak táptalajai.
Könnyű lenne ép ésszel belátni, hogy gyanútlan zsidók – jelen esetben egyszerű követségi alkalmazottak – elleni merényletek fikarcnyit sem javítanak a gázai lakosok helyzetén, és nem segítik „Palesztina felszabadítását”, amit pedig a feltételezett elkövető a zászlajára tűzött. De a józan értékeléshez már sok helyütt túlságosan elszabadultak az indulatok.
Lehet persze vitatkozni, megfelelő-e a Netanjahu-kormány aktuális politikája. Izraelben is vitatkoznak ezen, ehhez palesztin(párti)nak sem kell lenni, ahogyan a napokban több NATO-tagállam is erős jelzéseket küldött ezzel kapcsolatban Jeruzsálembe. Az viszont biztos: politikai sérelmeket egyszerű és védtelen embereken, a körúti palesztin péken, washingtoni izraeli alkalmazottakon vagy – mint nemrég az M3-as autópálya melletti egyik pihenőhelyen történt – zarándok ortodox zsidókon leverni, megtorolni súlyos civilizációs határátlépés. (Utóbbiakat román férfiak bántalmazták, a híradások szerint Izraelt is emlegetve.)
Aki nyitott szemmel jár a pesti utcán, felfigyelhetett a Free Palestine és a Free Gaza feliratokra. Ezek – amennyiben nem járnak rongálással – bizonyára jogszerűek, de amúgy is felbolydult köztereinkre a legkevésbé sem hiányzik még import gyúanyag is.
