Imádom, amikor az Európai Unió valamelyik sóhivatala vegzál bennünket. Különösen azt a piszkoskodást kedvelem, amikor azzal vádolnak, hogy megsértettük az uniós jogot. 

A helyzet azonban még ennél is aggasztóbb. Azt mondja például egy sóhivatalnok a minap, hogy Magyarország az LMBTQ-tartalmakhoz való hozzáférés megtiltásával, illetve korlátozásával megsértette az ­uniós jogot. Mi bajod van, kérdezi fölhorgadó indulattal minden józanul gondolkodó ember, hiszen mi a gyermekeink egészséges testi és lelki fejlődését védjük, és nem akarjuk, hogy bárki a hozzájárulásunk nélkül szexualizálja őket felnőtté válásuk előtt. De az igazi feketeleves akkor ömlik a nyakunkba, amikor elmélyedünk Tamara Capeta, az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságának főtanácsnoka által kiizzadt indoklásában. Azt mondja ez a nyilvánvalóan politikai megrendelésre jogászkodó nőszemély, hogy a jogsértés érinti a belső piac működésére, a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó rendelkezéseket. Sőt, Magyarország több, az Európai Unió alapjogi chartájában biztosított alapvető jogot is megsértett, továbbá szembement az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített alapértékekkel, mint például az emberi méltóság, az egyenlőség és a jogállamiság elve. Helyben is vagyunk. Amikor a kilóra megvett korrupt gazemberek az általuk nagy ívben lesajnált alapértékekre és a jogállamiságra hivatkoznak, biztosra vehetjük, hogy kizárólag a békepárti nemzeti kormány patrióta politikájával van bajuk. Jelen esetben azzal, hogy hazánk nem hagyja szétverni a hagyományos családokat. 

Nem lehet az agymosást elég korán elkezdeni. A szolgáltatások szabad áramlásával így kerülnének szoknyában pipiskedő ocsmány némberré sminkelt rusnya férfiak az óvodákba, hogy csipkejózsika meséjével egyenlővé tegyék gyerekeinket a jogállamiság bűvöletében. Köszönjük szépen, ebből nem kérünk. Mert ez az első lépés, de aztán jön a többi a család a haza fogalmának kiüresítéséig, végső soron pedig a nemzetállamok felszámolása a cél. Politikai támadás jogi köntösben.
 

 Capeta főtanácsnok agymenése viszont arra utal, a globalista progresszió a homoszexuális propaganda jogait előbbre helyezi a gyermekek és az őket féltő szülők jogainál. Ebben sajnos soha nem fogunk egyetérteni. A patrióták szemében a luxembourgi bíróság ezzel feliratkozott abba a sorba, amiben a dicstelen első helyet az az Európai Parlament foglalja el, amelynek határozata alapján a férfiak is szülhetnek. Vagyis sóhivatal. Értsék meg egyszer és mindenkorra, nem akarjuk, hogy gyere­keink megismerjék az LMBTQ-közösség életét, mielőtt leszerelnék kerékpárjukról a pótkereket! Ha igaz, hogy attól nem lesz senki az azonos nemű kapcsolatok híve, ha megismeri a valóságnak ezt a változatát, akkor végképp nincs semmi szükség az ilyen propagandára gyermekeink körében. A jogászkodóknak és a kamionplatókon alulöltözötten vonaglóknak is üzenjük: el a kezekkel tőlük!