Minden magára valamit is adó Los Angeles-i huligán, aki elnyomva érzi magát, a jelek szerint azzal enyhíti lelke sajgását, hogy betör egy elektronikai cikkeket áruló boltba, és ellop egy tévét. Ez amolyan alapvetés, annyira jellemző, hogy bizonyos politikai elemzők szerint ez a Fehér Ház hibája. Vagyis aki a közel egy hete forrongó-lángoló álomvárosban tévét lop, azt erkölcsileg felmentik a bűne alól. A tévélopás politikai tett, reakció a kényszerítő erőkre. Aki lop, az kiáll a szabadságjogokért, az helyesen viselkedik. Egyelőre a gyilkosság még nem jutott ilyen kitüntető pozícióba, de a logikát követve könnyen eljuthatunk oda is. A kaliforniai demokrata vezetés és társutasai teljesen kivetkőztek magukból, ugyanis az ország törvényeinek betartása és betartása az ő szemükben nem kötelező. Mert hiába indulnak el rendre a választásokon és persze nyerik is államukat utcahosszal, a végső verdikt a szemükben az, hogy az Egyesült Államok nem demokratikus. A valóságban épp a választásokon való részvétel legitimálja a mindenkori amerikai elnököt és kormányzatot, függetlenül attól, hogy elefánton vagy szamáron érkezik a Fehér Házba. Donald Trumpnak azonban nem jár tisztelet, ahogy az amerikai törvényeknek sem. Az illegális bevándorlók – akik közül rengeteg visszaeső bűnöző, és régóta ismertek a rendőrség számára – mind-mind a drákói törvények áldozatai, a bűnt így azok követik el, akik érvényt akarnak szerezni a törvényeknek.
A törvénytelenség kinyilvánítása és a rendvédelmi szervekbe vetett hit megkérdőjelezése maga az anarchia. A felvetés pedig egyre terjed. Amerika büszke az állampolgárok függetlenségére, de ma már polgárnak se kell lenni, csak embernek. Hollandiában egy bizonyos csoportot most füleltek le, amelynek tagjai önmagukat független polgároknak tekintik, céljaik elérése érdekében pedig fegyvereket és kábítószert gyűjtöttek. Mert a drog is valami hasonló, mint a tévé. A cél érdekében nincs túl nagy ár, a drogos életforma teljesen vállalható, ha végül sikerül eljutni a hagymázas Kánaánba, ahol mindenki független, és mindenki szabályok és törvények nélkül él. Pedig nem minden szabály rossz. Aki úgy érzi, hajtson csak át pirosban a kereszteződésen, esetleg próbáljon megenni egy piros, pöttyös kalapú gombát az erdőben, amelyről azt mondták mások feddően, hogy azt tilos. A szabályok és törvények rendszere tudja megadni azokat a kereteket, amelyek biztonságot adnak a társadalomnak. Egy igen befolyásos és viszonylag jól ismert magyar származású amerikai milliárdos ezt a keretrendszert igyekszik lebontani, amelyben kiváló partnerei a kaliforniai demokraták, a hollandiai független polgárok, a számtalan civil csoportosulás, a környezetvédőnek álcázott gerillák s a bármilyen célra azonnal kapható svéd diáklány, aki elfelejtett iskolába járni, és véletlenül elmúlt 18 éves.
Egy ködös sziget társult államának távoli vidékén eközben harmadik napja forrnak az indulatok, mert a gyanú szerint két román bevándorló megerőszakolt egy helyi lányt. Mivel a helyszín Észak-Írország, ahol a fizikai erőszak nemzeti hagyomány és a rendőrség tisztelete nem épp erény, a helyi közösség automatikusan a saját kezébe vette az irányítást, és ajtóról ajtóra dörömbölve keresik a románokat. A harmincezres kisvárosban harminc éve nem tapasztalt rendőrsorfalak állnak, rácsozott szélvédőjű terepjárókkal, az éjszakákat pedig máglyák fénye világítja be. Az egyik protestáns erőszakszervezet szerint rasszizmus a háborgás oka, semmi más. Pedig bizony nem lehet örökké e misztikus szó mögé rejtőzni, akármennyire is könnyű ezzel megoldani a problémákat.
Borítókép: Két tüntető áll egy mexikói zászlóval egy égő jármű előtt a kaliforniai Los Angeles utcáján (Fotó: AFP)
