Donald Trump épp a The New York Times újságíróinak adott interjút a Fehér Házban, amikor Kolumbia baloldali elnökétől futott be a telefonhívás. Gustavo Petro megijedt, hogy ő is az amerikaiak által elmozdított venezuelai elnök, Nicolás Maduro sorsára juthat. Trump sem akkor, sem azóta nem igazán nyugtatta meg. Ettől persze fájjon Petro feje, de közben a fél világ azt latolgatja, milyen következményei lesznek a venezuelai beavatkozásnak, hogyan érvényesül a kétszáz éves Monroe-elv — amelyet szójátékkal maga Trump keresztelt át Donroe-doktrínára —, valamely más latin-amerikai ország következik-e majd a sorban, s vajon Kuba vagy Kolumbia lesz-e az?

Az új év egyelőre a kérdőjelek esztendeje. 2025 éppen elég nyitott kérdést hagyott ránk, amelyekből nekünk épp elég lenne az ukrajnai háború a szomszédunkban, de az új amerikai nemzetbiztonsági stratégián is van mit böngésznünk, mert érinteni fogja a NATO-t, benne pedig az amúgy is átalakuló, nem a jó irányba haladó Európát. Most meg gombamód szaporodnak a kérdőjelek. Grönland esetében ugyan talán még átvitt értelemben is képzavar lenne kijelenteni, hogy forró ott a helyzet, mindenesetre nem látjuk egyelőre, mennyire terhelheti meg ez a kérdés az atlanti szövetséget, miközben a NATO-t, Amerikát és Európát egyébként is megosztja Ukrajna ügye.

A legnagyobb új kérdőjel Irán. Az elmúlt két hétben az egész országra kiterjedt rendszerellenes tiltakozásokban több százan vesztették életüket, egyes források már ezres nagyságrendről írnak. Minden más esetben is alapkérdés lenne, hogy ez a mostani a sokadik olyan tüntetéshullámnak bizonyul-e, amelyet a teheráni rendszer még kezelni tud, vagy pedig elvezet a „perzsa tavaszhoz”? (Amennyiben pedig igen, legalább idővel az irániak érdekét szolgálja-e, ellentétben az arab tavasz több esetben is kudarcos eseménysorozatával?) Csak éppen most egy újabb „venezuelai forgatókönyv” lehetőségét mindenkinek számításba kell vennie, az ajatollahoknak és a testi épségüket, életüket kockáztató tüntető fiataloknak is. Trump lebegteti a tavalyi után egy újabb iráni beavatkozás lehetőségét, külügyéréről, Marco Rubióról pedig olyan mém futott végig az interneten, miszerint egyszerre lehet Venezuela elnöke, Kuba kormányzója és az iráni sah.