Az a helyzet, hogy Magyarország a tegnap bejelentett nemzeti petícióval újfent leckét ad demokráciából a brüsszeli sóhivatalnak (a faroknak) s az őt csóváló mélyállamnak (az ebnek). Az Orbán-kormány újra – sokadjára – kikéri az emberek véleményét egy sorsfordító ügyben. Ezúttal arról, mit szólnak hozzá, hogy Brüsszel az uniós adófizetők vérrel-verejtékkel megkeresett pénzét az Ukrajna nevű banderista bábállam feneketlen aranyfajanszába szivattyúzná.
Ha kevesen írják alá, az is egyfajta jelzés lesz: hogy a magyarok mindenüket szeretnék föláldozni a szovjet kommunista pártfőtitkárok által íróasztalon megrajzolt állam érdekében. Ha meg sokan, az fityisz lesz Ursulának, Webernek és a pénzhatalom többi ágensének, akik épp az unokáink jövőjét zálogosítják el.
Elhiszem, hogy zavaró lehet – globalista szemüvegen át – ez a folytonos népszavazósdi, konzultációsdi, most meg petíciósdi. Tudniillik ez még látványosabbá teszi a különbséget a szuverenisták és az Európa nyakát fojtóhurokkal szorító internáci bürokraták között. Még világosabbá válik, hogy Brüsszel – meg úgy általában: a túlzott jólétbe belehülyült nyugat-európai államok vezetői – milyen magasról és mennyire sugarasan tesznek a démosz, a saját választóik véleményére. Noha a demokrácia a démosz uralma – volt valamikor. Mi maradt ebből a Lajtán túl? Az árulás. Az ottani politikai vezetők megrendelésre, tervszerűen, szisztematikusan elárulják a saját állampolgáraikat.
A barbár hordák irányított betelepítésével fölszámolták az európaiak fizikai biztonságát, az öngyilkos gazdasági szankciókkal és a leválással az olcsó orosz energiáról a jólétüket, a most Ukrajnába szivattyúzandó nyolcszáz- (vagy hány) milliárd dollárral pedig az unokái(n)k jövőjét is gajra vágnák.
Sőt immár európai „békefenntartók” Ukrajnába telepítéséről motyorognak, tehát gőzerővel készítik elő Európa háborúba lépését. Minthogy a tét nem csekély, Európa léte vagy pusztulása, nem érdemes finomkodni. Ki kell mondani: akik ebbe a Nyugat által kiprovokált proxy háborúba uniós katonákat küldenének százezerszámra meghalni, azok a velejükig romlott, beteg szörnyetegek, akiket haladéktalanul el kell távolítani a pozícióikból. Lehetőleg demokratikusan (még ha az érintetteknek ez a szó már valójában semmit sem jelent).
A brüsszeli és (akkori) washingtoni vezetés 2022 áprilisában megfúrta a már tető alá hozott orosz–ukrán béketervezetet. Minden egyes ember, aki azóta meghalt (egy-két millió), az ő „lelkükön” szárad.
(Az idézőjel nem véletlen: nem hiszem, hogy aki a profitjáért más népeket háborúztat egymással, annak van lelke.) Nem hallom a hüledezést a globalisták híveitől most, mikor Brüsszel uniós katonákat akar vágóhídra küldeni, hogy az ő életükkel és vérükkel mentse a BlackRock helyi érdekeltségeit. A nemzeti petíció természetesen nem állítja meg ezt az őrületet. Csupán jelzőfény, hogy itt még nem bolondult meg mindenki. Hátha mások is észbe kapnak, s meggyújtják a maguk őrtüzeit.
Miközben a tét élet vagy halál, béke vagy háború, aktivizálódtak a birodalom helyi ágensei.
Megszólalt a bukott Momentumból is kibukott Cseh Katalin, aki szerint úgy kell átírni az EU szabályait, hogy Brüsszel Magyarországot megkerülve dönthessen Ukrajna uniós tagságáról és háborús kérdésekben.
– Igenis meg kell változtatni azokat a keretszabályokat, amik mondjuk a döntéshozatal módját szabályozzák – selypítette. Világos. Korábban ő kérte a NATO beavatkozását is hazánk ellen. Volt már ilyen. Anno Károlyi Mihály kérte Benestől, már a trianoni csonkolás után, hogy támadja meg Magyarországot. Ami ezeket a mindenkori gonosztevőket összeköti: a minél nagyobb károkozás vágya. Ördögiek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!