El tudna képzelni hétüléses, nagycsaládosoknak szánt autóként egy 4,4 méternél rövidebb SUV-ot, például Dacia Dustert vagy Suzuki S-Crosst? Nos, a Stellantis konszern mérnökeinek volt hozzá fantáziája, és a Citroen C3 Aircross, illetve testvérmodellje – egyben cikkünk főhőse -, az Opel Frontera is rendelhető harmadik üléssorral, persze bevallottan kisgyerek utaztatására. Ehhez a német márkánál nem kell mást tenni, mint a magasabb GS felszereltéget rendelni plusz befizetni 330 ezer forintot, ám tesztautónk konfigurálásánál erre nem került sor: ötszemélyes, Edition alapkivitelt dobott a gép. Szerintünk mégis utóbbi a jobb választás – elmeséljük, miért.
Lehet egyszerűen is nagyszerű?
Önmagában nem mondanánk különösen izgalmasnak a Frontera megjelenését, a profilból jól tetten érhető C3 Aircross-vonásokat inkább csak az orr-részen tették opelessé a Zorro-álarccal, bár tény, hogy a szinte függőleges hátfalon egész jól mutatnak a karcsú, osztott lámpatestek. Esetünkben a hórihorgas dobozka látványát nagyon feldobja a kizárólag az alapfelszereltséghez kérhető Arktis fehér dizájncsomag, melynek nemcsak a „hófödte” tető, hanem a 16 colos, fehér acélfelni-szett is része. Utóbbi igazán vagány, a Manta, Manta film és az ibizai diszkóslágerek korszakát idéző dizájnjegy, nem mellékesen a ballonos gumikkal javítja a rugózási komfortot.
Akárcsak az Astrában, itt is egy-egy közös keretbe foglalt, 10-10 colos kijelző fogadja a vezetőt, de közülük csak a bal oldali (digitális műszeregység) széria, a multimédia érintőképernyője egy extracsomag része – ha valaki nem kéri, telefontartót kap helyette, akárcsak a spórolós Dacia-vásárlók.
Maga a menürendszer nem tartogat meglepetéseket, de a csúszkás hangerőszabályzót kivéve feladványokat sem,
és zökkenőmentesen működik a mobiltükrözés. Egy-egy gumiszalag segítségével tabletet rögzíthetünk a pohártartóban, emellett a tárolórekeszek kialakítása és a fizikai gombok (beleértve az önálló klímapanelt) jó elrendezése is józan pragmatizmusra utal.
Meggyőző tehát az ergonómia, ugyanakkor a Frontera nem csak ajtócsukódás-hangjával és helyenként igen egyszerű műanyagjaival jelzi, hogy a Stellantisnál féken tartották a költségeket: hibrid létére kulccsal kell beindítani, nem adaptív a tempomat, egyzónás a légkondi, a pontatlan parkolóradart pedig szerény felbontású tolatókamera-kép egészíti ki. Kárpótlásul egy gombbal kiiktatható a gyorshajtásra figyelmeztetés, és opcióként az első ülések mellett a kormánykerék, illetve a szélvédő is fűthető – némi nagyautós luxus a téli napokra. Még gerincbarát bemélyítés is került az ülésekre, de ezek nem azonosak a drágább Opelek remek, AGR-minősítésű foteljeivel.
