Schiffer András feltette a kérdést:

„Mennyire kell aljasnak lenni ahhoz, hogy valakit a születése előtt elhunyt dédapja vérbírói múltjával próbáljanak meg lejáratni?”

Hát igen. Pont annyira, amennyire ez a gazember aljas. Normális ember számára felfoghatatlanul aljasnak kell lenni ehhez. Magyarpéteri vagy ungvárykrisztiáni aljasság kell hozzá, mert hát, tudnék erről mesélni, a tízéves koromban meghalt nagyapám kapcsán.

És igen, mindeközben ez az aljas poloska arról ad elő meséket, hogy az ő nagyapja ’56-ban fegyverrel harcolt a forradalomban. Aha. Mező Gábor feltette ezzel kapcsolatban a fontos kérdéseket:

„Nyílt kérdés Péter Magyarhoz. Ez tényleg érdekel. Azt írtad, hogy nagyapád, Erőss Pál 1956-ban „fegyverrel harcolt a hazájáért”.

Elmondanád nekünk, hogy akkor hogyan lehetett a „Markóban” fogalmazó éppen ötvenhat idején? És hogyan „járta végig a gyakorlati lépcsőfokokat” addig, hogy négy év múlva már egyenesen bíró legyen? Ha jól számolom, alig huszonhat évesen? A kádári megtorlás legsötétebb idején. Így jutalmazta a Kádár-diktatúra legnagyobb ellenségeit?

Nagyapád erről így mesélt még régen: „Egyetem után a Markóba kerültem, mármint úgy, hogy az ott lévő kerületi bíróságon lettem fogalmazó. Végigjártam a szakma gyakorlati lépcsőfokait, s majd négy év múlva, 1960-ban Budára neveztek ki bírónak.”

Meséld már el légy szíves, hogy a kádári vérszivattyú korszakában, amikor százezrek elhagyták a hazájukat, számtalan embert bebörtönöztek, több százat kivégeztek, közben Marosánék a tömegbe lőttek, mindenkit megfélemlítettek, szóval hogyan lehet, hogy a nagyapád közben fogalmazóból bíró lett?

Úgy, hogy szerinted „fegyverrel harcolt”. Úgy volt esetleg fegyvere, mint a nyolcvanas évek másik tévécsillagának, Popper Péternek, aki a forradalmárokra vadászott a Lenin Intézet diákjaként? Vagy mint Horn Gyulának? Vagy tényleg szabadságharcos volt, és ezt jogászként valahogy meg tudta úszni akkoriban? Valami forrást kérünk Erőss Pál ötvenhatos tetteiről.

Válaszod előre is köszönöm.”

Válasz nem érkezett.