Amerikai befolyás Magyarországon 3.

Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk, hogy a rendszerváltás idején az SZDSZ volt a legjobb tengerentúli kapcsolatokkal rendelkező párt. A lehetőségeiket részben ellenfeleik besározására, részben kampányforrások gyűjtésére használták. Kortárs dokumentumokkal, írásokkal igazoltuk, hogy évtizedek óta működött a Karácsony–Márki-Zay-féle amerikai pénzgyűjtési modell, igaz kicsinyített változatban. Ismertettük továbbá, hogy a külföldi pénzügyi körök megjelenése a pártfinanszírozásban magával vonta a belpolitikai események befolyásolását. Mostani cikkünkben rövid áttekintést adunk az amerikai befolyás másik jelentős pilléréről, az úgynevezett nem kormányzati szervezetek – NGO-k – magyarországi ténykedéséről.

Az Open Society Fundot, „anyaalapítványát” Soros György még 1979-ben hozta létre. Ez az alapítvány 1984-ben együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Tudományos Akadémiával, ezzel a térségben elsőként Magyarországon kezdte el intézményes formában támogatni az ekkoriban szerveződő ellenzéki-civil szervezeteket és szereplőket. Soros 1987-től, moszkvai irodája megnyitásától kezdte el igazán megnövelni Kelet- és Közép-Európa országaiba irányuló támogatásait: évi hárommillióról 1992-re évente 300 millió dollárra emelte költéseit. Maga az amerikai üzletember is elismerte, hogy ezáltal politikai befolyása is ugrásszerűen megnőtt, 1994-ben egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a korábbi szovjet birodalmat ma már „Soros-birodalomnak” hívják. Mára az alapítványokból álló hálózatnak több mint hetven országban van fiókja.

A Soros Alapítványban és a Soros-egyetemen kezdettől kulcsszerep jutott számos szabad demokrata pártembernek. Vásárhelyi Miklós, az alapítvány kuratóriumi elnöke volt 1994 és 2001 között, de már 1984 és 1990 között is ő képviselte Soros Györgyöt az MTA–Soros Alapítvány Bizottságban. Vásárhelyi 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő is volt az SZDSZ színeiben. Ezek után nem meglepő, hogy már az első Fidesz-kormánnyal is szembekerültek. Az alapítvány 2000-es évről szóló összefoglalójában a következőket írta az Orbán-kormányról: „Az a korábbi stratégiánk, amely a kormánnyal való együttműködésen alapult, 2000-ben már nem volt megfelelő. Most a fő hangsúlyt a hatalom és az erőforrások centralizálását és koncentrálását folytató kormány civil kontrolljára kell helyeznünk.” A Soros-féle NGO-k jobboldali kormányok elleni tudatos politikai aknamunkája azonban egyértelműen 2010-től erősödött fel.

2010–2014: tüntetés- és hálózatszervezések

Az immár kétharmados többséggel rendelkező jobboldali kormánnyal szemben a Soros-szervezetek szinte a kezdetektől folyamatos, erősen mediatizált hazai és nemzetközi kritikát gyakoroltak. Mivel a balliberális pártok akkoriban kezdtek osztódással szaporodni, Soros emberei álltak a tiltakozások élére. Már 2011 januárjában tüntetést szerveztek a médiatörvény miatt, itt kezdett politikusi szerepkörbe kerülni a korábban a drogliberalizációért kiálló aktivista, Juhász Péter, egykor a Soros György által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselője. Sőt, a TASZ-t vezető Dénes Balázs 2011 áprilisában, majd októberében is a kormányellenes demonstrációk egyik fő arca volt. Dénes Balázs már 1997-től a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, majd 2004–2012 között elnöke volt, aztán 2013-tól négy éven keresztül a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok projektigazgatójaként dolgozott.

Ekkoriban egy sor civilként bemutatott, de valójában politikai jellegű szervezet alakult, például a Hallgatói Hálózat, a Szülői Hálózat vagy éppen az Oktatói Hálózat. Utóbbi 2012 februárjában jött létre a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók szervezeteként. Tagjai között megtalálható volt számos balliberális közéleti szereplő, például Heller Ágnes, Ferge Zsuzsa, Braun Róbert, Lakner Zoltán, Tordai Bence vagy éppen Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, aki 2004-ben és 2006-ban is részt vett az SZDSZ kampányának irányításában.

Ez volt a „Milla”, az Egymillióan a Sajtószabadságért nevű mozgalom időszaka a balliberális oldalon, ahol olyan háttéremberek kezdtek politizálni, mint például a momentumos Cseh Katalin, ma már európai parlamenti képviselő. Később ő is és Juhász Péter is Bajnai irányába mozdult, ahogy Soros György alapítványi pénze is.

A 2014–2018 közötti időszak: még direktebb politikai szerepvállalás

Mikor 2014-ben a baloldal ismét kétharmados vereséget szenvedett, a Soros-hálózat nem politikusként működő szereplői még inkább aktivizálódtak. 2014 nyarán elsőként az azóta is – közvetetten – Soros-pénzből finanszírozott Gulyás Márton és a Humán Platform Egyesület szervezett kormányellenes demonstrációt, méghozzá a Norvég Civil Alap pénzéből. Az ernyőszervezetként indult Humán Platform létrehozását a Gulyás Márton által vezetett Krétakör kezdeményezte. Ez utóbbi 2012-ben 35 millió forintot kapott egy Soros György által támogatott alapítványtól. A Krétakör egyébként a Fidesz-székházat 2013 márciusában elfoglalni próbáló, „Az alkotmány nem játék” elnevezésű csoport hátországaként működött. Erre utalt legalábbis, hogy szimpatizánsaik a Krétakör Alapítvány bankszámlájára utalhatták a csoportnak szánt adományokat.

A Humán Platform a 2014–18-as parlamenti ciklus első felében különösen aktív volt, a netadó elleni tüntetésektől a 2016-os pedagógustüntetésekig. 2015-től, az illegális migráció felerősödésével azonban változott a közéleti érdeklődés fókusza, és ehhez a Soros-hálózat szervezetei is alkalmazkodtak. A migrációpárti álláspont egyre konzekvensebb megjelenítői lettek, sokszor a balliberális pártok helyébe lépve. A 2016-os kvótanépszavazás kapcsán például 22 civil szervezet hívott fel távolmaradásra vagy érvénytelen népszavazásra, ezek közül húsz Soros György által finanszírozott volt. Az eddig felsorolt csoportok mellett a migráció kapcsán került előtérbe a nyilvánosságban a Magyar Helsinki Bizottság, a Migszol vagy éppen a Migration Aid is. Soros alapítványának 2015-ös beszámolójából egyébként kiderült, hogy a spekuláns összesen 65 civil szervezetet támogatott Magyarországon. A legnagyobb támogatások a parlamenti frakciók költségvetésével versenyképes összeget tettek ki, 2015–16-ban például a Helsinki Bizottság mintegy 387 millió, a TASZ pedig 345 millió forintot kapott a spekuláns alapítványától.

2017 végére tisztán látszott, hogy az ellenzék megosztottan vág neki a 2018-as választásoknak. Ezzel együtt egyre többen szorgalmazták, hogy az ellenzéki pártok az egyéni választókerületekben lépjenek vissza a legesélyesebb jelölt javára. Mivel Magyarországon 2014 óta a parlamenti választások egyfordulósak, ezért az esélyes jelölt eldöntésére Soros fizetett emberei közvélemény-kutatásokat rendeltek, majd a végeredmény ismeretében nyomás alá helyezték az ellenzéki pártokat.

A kampányidőszakban a „már megszokott” pénzügyi párttámogatás mellett a magyar származású amerikai milliárdos körei egészen új eszközökkel is operáltak. Így például az Avaaz nevű internetes aktivistahálózat óriási nagyságrendű fizetett internetes hirdetéssel kampányolt az ellenzéki jelöltek mellett. Az Avaaz korábban több külföldi választáson is beszállt a kampányba, mindenhol a bevándorláspárti jelölteket támogatva. A szervezetről annyit lehetett tudni, hogy kezdetektől fogva Soros György pénzeli. 2006-ban indulásként 150 ezer dollárt juttatott nekik a Nyílt Társadalom Alapítványok, 2009-ben pedig már 300 ezer dollárt kaptak egy másik Soros-szervezettől.

Mindemellett egy szintén Soros-hoz köthető szervezet gyakorlatilag hűségeskü letételére kötelezte a 2018-as voksolás előtt a baloldali jelölteket. Az ellenzék egy sor képviselőjelöltje aláírta a Transparency International Javaslatok a korrupció visszaszorítására Magyarországon című tanulmányában megfogalmazott ajánlásait. Ha bizalmat kaptak volna a választásokon, akkor kötelesek lettek volna támogatni minden olyan törvényjavaslatot, amely a korrupció visszaszorítását szolgálja. Az ajánlás szerint amennyiben ez nem történik meg, bármely képviselő, aki a nyilatkozatot aláírta, perelhetővé vagy visszahívhatóvá válik.

Mindez jól hangzik, ám a valóságban egy kontúrtalan, ám a Soros-szervezetek által összeállított kormányprogram felvállalását jelentette volna. A kormányzati hatáskörök ehhez hasonló kiszervezése Sorosék szervezeteihez egy gyakori modell, egyaránt felbukkan az Egyesült Államokban a Demokrata Párt adminisztrációja, illetve a brüsszeli bürokrácia működése kapcsán. 2019 őszén Karácsony Gergely a főpolgármester-választást követően jelképesen át is adta a Városháza kulcsát a Soros-féle szervezeteknek. Ennek jegyében a korábbi tervekhez képest késő és dráguló Lánchíd-felújítás közbeszerzését korrupciós szempontból már a Transparency International Magyarország felügyelte, 1,3 millió forintért.

A 2018–2022-es ciklus: újabb aktivizálódás, újabb népszavazási kampány

A 2018-as újabb kétharmados vereség után a baloldal tüntetéseket szervezett, amelyben megint kulcsszerepet kaptak a Soros által pénzelt csoportok. A 2018. év végi tüntetések összefonódtak Soros budapesti egyetemének, a CEU-nak az ügyével. Bár a tiltakozások ürügye két túlmunkával kapcsolatos munkajogi módosítás volt, rendkívül erős médiakampánnyal  Soros szervezetei és emberei tüntetéseket hirdettek meg, melyek szinte az első pillanattól kormányellenes élt kaptak. A magyar viszonylatban rendkívül erőszakos tüntetéseken Soros egyetemének fizetett munkatársai is felléptek, egyikük bizonyíthatóan a rendőrökre is rátámadt.

2019-től egyre erősebb nyomás volt egy közös baloldali indulás tető alá hozására. Az ezt szentesítő előválasztás megszervezése volt a baloldal részéről a 2022-es választási felkészülésük nagy innovációja. Az eddigiek ismeretében nem okoz meglepetést, hogy ezt a döntőnek szánt fegyvert sem maguk a pártok, hanem egy nemzetközi hálózatba tartozó szereplő, az aHang nevű szervezet működtette. Az aHang afféle „pártok feletti” szervezőként, egy úgynevezett „Civil Választási Bizottsággal” együttműködve bonyolította le a balos előselejtezőt, természetesen a liberális közegben már-már mágikus erővel bíró „civilség” jegyében. Az aHang alapítója, Varga Máté korábban a Soros-pénzekhez jutó Civil Választási Kollégium színeiben tűnt fel. Az aHang részletes finanszírozói névsorát a honlapjukon hiába kerestük, a Magyarhang Nonprofit Kft. 2022 júliusában mindösszesen két alkalmazottal működött.

A Soros-hálózat számos más tagja is bekapcsolódott az ellenzéki választási felkészülésbe. Ki lehet mondani: a baloldali pártok a 2022-es választáson a kampánygépezetük döntő részeinek nem voltak az urai. A Magyar Nemzet erről idén szeptemberben már részletesen beszámolt, itt és most csak két elemet hangsúlyoznánk újra. Egyrészt, az ellenzék szakpolitikai kabinetvezetőinek névsora egyfajta árnyékkormányként funkcionált, és több olyan tagja is volt, aki a tárgyalt, külföldről finanszírozott NGO-rendszerhez kapcsolódott. Így például Bod Péter Ákos, a Soros-hálózathoz tartozó Transparency International felügyelőbizottsági elnöke, Bojár Gábor, aki a Soros Alapítvány egyik vezetőjeként tűnt fel korábban az SZDSZ környékén, Király Júlia, aki a Soros-hálózat fontos tagja, a Transparency International mellett az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetben is felügyelőbizottsági tagsággal rendelkezik. Utóbbi szervezet vezetője Fleck Zoltán, aki az Open Society (Nyílt Társadalom, Soros alapítványa – a szerk.) támogatásából működő Eötvös Károly Intézet (EKINT) igazgatója, és a kétharmados többség nélküli balos alkotmányozás egyik fő szószólója. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a kultúra kampánybeli képviseletét Márki-Zay arra az Inkei Péterre bízta, aki a Soros-egyetem könyvkiadójának főszerkesztője, egyben a Horn-kormány korábbi államtitkára. A médiaügyek baloldali felelőse pedig Polyák Gábor lett, aki a magyar származású amerikai spekuláns által finanszírozott Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.

Másrészt, egy választási gépezetben az aktivistatoborzás mindig kulcskérdés, az aktivisták döntő részét ezúttal valamiért a szavazatszámlálásban vetették be. Bajnai Gordon magára vállalta a feladatot, és 2021. október 19-én mozgalmat hirdetett. Ez lett a „20K – Húszezer ember az ország tízezer pontján egy teljes napon át” nevű kezdeményezés. Elmondásuk szerint a 20K azért jött létre, hogy minden választókörzetbe legalább 2-2 ellenzéki szavazatszámlálót biztosítsanak. Az aktivistákat toborzó oldal üzemeltetője a Tiszta Választásokért Alapítvány lett, a weboldalukon található információk szerint a pártok alapítványai támogatták ezt a szervezetet. A Tiszta Választásokért Alapítvány a 2018-as országgyűlési választások után pár hónappal jött létre, budapesti székhellyel (1085 Budapest, Baross utca 36. 3. emelet 5.). Az alapítvány kurátora Tordai Csaba, Bajnai Gordon és Karácsony Gergely bizalmasa, aki a Soros-szervezetek világában is otthonosan mozog, csakúgy, mint az alapítvány szakértője, Sepsi Tibor.

Végül, de nem utolsósorban, egy újabb népszavazásban vállaltak szerepet az ellenzék mellett-helyett a Soros-szervezetek. A négy gyermekvédelmi kérdésben megrendezett népszavazás kapcsán érvénytelen szavazásra szólítottak fel. Egy országos kampány keretében tizenegy olyan csoport mozdult meg, amelyeket jellemzően – közvetett módon – Soros György finanszíroz. Végül, bár jogilag nem lett érvényes a referendum, de minden korábbi népszavazásnál többen, kérdésenként 3,6-3,7 millióan szavaztak egy irányba. Érdekes pillanata volt a kampánynak, amikor a Soros-szervezetek egy általuk rendelt Medián-felméréssel üzentek az ellenzéknek, hogy álljanak az érvénytelen szavazás mellé.

Sorozatunk következő részében bemutatjuk, hogy az amerikai diplomácia, illetve a tengerentúlról Budapestre delegált diplomaták miként befolyásolták a hazai közéleti és belpolitikai folyamatokat.

Borítókép: Soros György (Fotó: MTI/Marjai János)