Nem erre számított a baloldal Pressmantől

Nem jött be semmi a baloldali sajtó hagymázas ötleteléséből Magyarország megbüntetéséről – írja Szilvay Gergely a Mandineren.

Hoppon maradt a baloldal David Pressman amerikai nagykövet tegnapi bejelentése után – írja Szilvay Gergely, a Mandiner publicistája csütörtökön közzétett cikkében. Véleménye szerint a baloldali lapok alig várták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök elszigetelődéséről vagy akár kitiltásáról cikkezhessenek a „minél rosszabb a kormánynak, annál jobb nekünk” elve alapján. Azzal, hogy felmerült szankciók kivetése befolyásos személyekre, beindult a baloldali vágyvezérelt gondolkodás, hogy világgá kürtölhessék, micsoda büntetéseket kapott a magyar vezetés az Amerikai Egyesült Államoktól – tette hozzá. 

Aztán az eredmény úgy sikerült, mint mikor egy nagyon várt film félremegy, és a nézők otthagyják a popkornt a moziban, meg a filmet is. 

– von le következtetést a szerző, hozzátéve: a baloldali média kedélyei euforikusból mérgesbe válthattak át. Úgy fogalmaz:

Pressman úr összekürtölte a baloldali médiát, miután kiszivárogtatta a világ számára, hogy nagy bejelentést tesz, aztán nem tett. Kitiltott pár bankárt.

Szilvay Gergely úgy vélekedik, a magyar kormány is vette a jelzést, és kilépett a Nemzetközi Beruházási Bankból. A szerző szerint ez inkább egy szimbolikus cselekedet, amivel a nagykövet az orosz kormánynak üzent, nem a magyarnak, és hazánk egy diplomáciai mellékhadszíntér lett Pressmannak köszönhetően. A publicista kiemeli: a magyar baloldali médiának az fáj most nagyon, hogy nagyobb vadakat vártak, ezért most úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, a hangulatuk után a vérnyomásuk lett magas.

Kitér arra is, hogy az események mellékolvasata szerint valójában egy nyugat-nyugat konfliktusról van szó, mert létezik az amerikai Demokrata Párt és a Fidesz–KDNP között egy ideológiai szembenállás. Bizonyítéknak tekinti azt, hogy a kormánypártok az előző adminisztrációval és az előző nagykövettel jó kapcsolatokat ápoltak, továbbá a republikánusokkal is egyre szorosabb a viszonyuk. 

Itt volt például tavaly tavasszal a CPAC, és itt lesz idén is májusban. Az amerikai és a magyar jobboldal barátkozásának a CPAC – az amerikai jobboldal talán legfontosabb seregszemléje – az egyik fő terepe. Ron DeSantis floridai kormányzót egyre többen nevezik a floridai Orbánnak – a jobboldal részéről ez egy elismerés, a baloldal részéről pedig megrökönyödés. Mindenesetre az amerikaiak egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a magyar gender-, család- és bevándorláspolitikát.

– fogalmaz, egyben emlékeztet, hogy a kapcsolatok az amerikai jobboldallal Donald Trumpig érnek, aki mindenféle politikai célzatú New York-i perek ellenére is jelen pillanatban a legesélyesebb republikánus elnökjelölt-jelölt, mindez nehezen volna kihagyható a képletből az amerikai diplomácia szempontjából is. Megállapítja azt is: mivel pusztán pár bankárt sikerült kitiltani Amerikából (akik amúgy sem biztos, hogy egy-egy nyaraláson túl odamentek volna), belejátszhatott az is, hogy Pressmannek fél szemét az élénkülő republikánus–fideszes kapcsolatrendszeren kell tartania, mert nem szabad magukra haragítaniuk még azzal is a republikánusokat otthon, hogy keresztbe tesznek a magyar kormánynak.

Sok gyümölcse van a CPAC-nek és ennek az amerikai–magyar jobboldali közeledésnek, és lehetséges, hogy az egyik ez.

– zárta gondolatait Szilvay Gergely.

Borítókép: David Pressman (Fotó:MTI/Koszticsák Szilárd)