A szavak törpék, a példák óriások, tartja a régi közmondás. Nagyjából ennek a népi bölcsességnek az igazsága tükröződött a hétvégi évértékelő beszédekből is. A talpon maradt ellenzék pártelnökei csak beszéltek összevissza, és persze súlyos megélhetési válságról papoltak, miközben hazudoztak és gyűlölködtek is egy kicsit. Orbán Viktor miniszterelnök azonban konkrét példákkal, tervekkel állt elő, egyebek mellett arról, hogyan lehet tovább segíteni a magyar családok és nyugdíjasok megélhetését.
Magyar Péter egyszemélyes performanszából (amelyben egy ideig ő volt a „riporter”, aki felnyalja a pártjához csatlakozó kétes figurákat, majd ő lett a „főhős”) eközben legfeljebb annyi maradhatott meg az emberekben, hogy börtönbe akar záratni mindenkit, aki nem áll be a támogatói közé. Az „új messiás” jelentősen összezavarodott oldalbordájának, Gyurcsány Ferencnek pedig továbbra sem jutott semmi más az eszébe, mint hogy előkapja a nácikártyát, és egyszerre fasisztázza le a magyar kormányfőt és az Egyesült Államok elnökét.
Ez persze nem lehet véletlen, hiszen a Tisza Párt a berkeikből kiszivárgott hírek szerint retteghet attól, hogy kijönnek a legfrissebb, hiteles mutatók a jelenlegi népszerűségükről. Ezeket az adatokat ugyanis vélhetően ingyen már nem hajlandók egymással összefogva meghamisítani a balos közvélemény-kutatók, akik előtt elzárták az amerikai pénzcsapokat. Bár Magyar Péter arról szónokol, hogy a hozzá csatlakozók országszerte tömegesen alapítják az úgynevezett Tisza-szigeteket, a valóság az, hogy ezeknek a csoportoknak a rendezvényein az utóbbi időkben csak öt-hat ember lézeng, ha nem jelenik meg a marketingelnök személyesen.
A Tisza Párt tehát a jelek szerint csak az erősen manipulált közösségi média tanúsága alapján „árad”, inkább a megtorpanás, sőt az apadás jelei mutatkoznak, és ez a folyamat tovább erősödhetett, miután a kormányfő bejelentette Európa legnagyobb adócsökkentési programját, és áfa-visszatérítést ígért az alapvető élelmiszerek egy részének megvásárlásához a nyugdíjasoknak.
Persze Magyar Péter virtuális pártjánál eddig is bőven voltak bajok a szervezéssel, nehezen tudtak elmozdulni egy sértettségből árulóvá vált, mindenkit lenéző botránypolitikus kutyakomédiájának és kicsinyes bosszújának árnyékából.
A mai napig nem képesek beszámolni például arról, miként állnak az országgyűlési választásokra elindítható 106 képviselőjelöltjük toborzásával, illetve az ötvenfős párttagság bővítésével, ha erről kérdezik őket, inkább félrebeszélnek vagy lapítanak, mint kutyagumi a fűben.
A parlamentből a következő országgyűlési választáson minden bizonnyal kihulló politikusok egy része pedig a momentumosok lézengő rittereinek vezetésével elkezdett törleszkedni, már ott csaholnak a Tisza Párt vezetőjének tornacipője mellett, hátha nem rúg beléjük a magyargyűlölő Manfred Weber üdvöskéje, és a kapcsolatrendszerüket felhasználva dob nekik is valamicskét a koncból.
Orbán Viktor mindenesetre megüzente, hogy hiába a nagy dörgölődzés, az álmodozás a „nagy tavaszi áradásokról”, az új amerikai adminisztráció már tágra nyitotta az ajtót a régi szekrényeken, amelyekből egymás után hullanak ki a csontvázak. Kormánymegbízott utazik az Egyesült Államokba, hogy feltárja, kiket és miért fizettek le hazánkban az Egyesült Államokból Joe Biden elnöksége idején, hogy megpróbáljanak beavatkozni a belpolitikába, és még a választás előtt, puccsszerűen megbuktassák a kétharmaddal megválasztott kormányt. Hogy aztán ki lehessen őket söpörni az országból. Mert az új seprű jól seper, de a régi azt is tudja, hol van a szemét.