Tények utalnak rá, ám csak kevesen ismerik, miként működik a multik pénzkimentő gépezete. A Tesco áruházlánc elmúlt évek során gyakran cserélődött felső vezetői köréből lapunknak felvetették: bonyolult cégkapcsolatok és átláthatatlan szerződések révén tízmilliárdos összegeket utal ki Angliába a magyarországi leányvállalat, hogy csökkentse a hazánkban fizetendő adók alapját.
Számot tarthat a NAV érdeklődésére az az áruházlánc nyilvános beszámolóiból levezetett számítás, amit Lentner Csaba közgazdászprofesszor bocsátott a rendelkezésünkre. A szakértő felvetette: 2013-ban piaci monopolhelyzete és nettó bevételei alapján nyereségesnek kellett volna lenni a Tescónak hazánkban. Azonban a cég figyelemre méltó költségelszámolások után veszteséget mutatott ki. – Az EU-ban 9 és 33 százalék között mozog az egyes országokban fizetendő társasági adó mértéke – jelentette ki Lentner.
– A Tesco áruházlánc luxemburgi tulajdonosa megtalálta a módját, hogyan optimalizálja a hazánkban megtermelt nyereséget – hívta fel a figyelmet Lentner Csaba, aki szerint erre a vállalat nyilvánosan is elérhető, üzleti eredményekről szóló kimutatásai utalnak.
A 2013 márciusától 2014 márciusáig tartó üzleti évben a magyarországi leányvállalat 601 milliárd forintos nettó árbevételt ért el, ám végül 43 milliárd forintos veszteséggel zárta az időszakot. Ez a közgazdászprofesszor szerint két figyelemre méltó üzleti lépés következményeként alakult így. Az egyik, hogy a Tesco áruházlánc 2013-as mérlegéből kitűnik: az úgynevezett „egyéb” üzleti ráfordítások elképesztően magasak. Az előző évhez képest 43 milliárd forinttal több „egyéb” költséget számoltak el a hálózat tulajdonában lévő épületek úgynevezett terven felüli értékcsökkenésére. A szakértő megítélése szerint ez eleve elnagyolt, nehezen felfogható, azonban az adóalapot egy másik jelentős költség is csökkentette. Ez az úgynevezett kapcsolt vállalkozásokkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek végösszege, mely 2013-ban 118 milliárd forintra rúgott, és kereken 100 milliárddal haladta meg az előző üzleti évben elszámolt hasonló kiadásokat. Ezen kötelezettségek lehetnek például a menedzsmentnek fizetett díjak, illetve a különféle jog- és licencdíjak, melyet az anyacég vagy egy fióktelephelye számláz ki a leányvállalatnak.
– Az csak az adóhatóság számára derülhet ki, hogy indokolt, az üzletvitelhez elengedhetetlen teljesítések állnak-e a jelentős kiadások mögött. A lényeg az, hogy a két költségleírással eltűnt a 601 milliárdos bevétel után elvárható nyereség. Sőt, a részvénytársaság eredménye 43 milliárd forintos veszteségbe fordult át. Összességében 143 milliárd forinttal több költséget könyveltek el 2013-ban olyan ráfordításként, aminek köszönhetően pozitív nyereségadó-alapot nem képeztek hazánkban – mondta Lentner Csaba.
A professzor egy korábbi év eredményeit is megvizsgálta. 2010-ben 582 milliárd forint nettó árbevételt ért el a Tesco magyar hálózata, mely után 9,9 milliárd forintos adózás előtti eredményt jegyzett. Azonban végül csak 162 millió forintot fizetett ki a cég társasági adóként, mert létrehoztak Svájcban egy fióktelepet, amely egyebek mellett banki tevékenységet folytat. A magyar Tesco eredményét az csökkentette jelentősen, hogy ebben az időszakban 3,1 milliárd forintot utalt át Svájcba, a fióktelep részére, úgynevezett royalty, vagyis az üzleti tevékenysége után fizetendő jogdíj címén. – A lépéssel mintegy 600 millió forint társaságiadó-megtakarítást sikerült elérnie a láncnak – jegyezte meg a szakértő.
Lentner Csaba értesülései szerint a hazai üzletek bezárásáról szóló hírek csupán a jéghegy csúcsát mutatják. Soha nem látott globális válságban van ugyanis a nemzetközi vállalat, s mostanra lényegében az egész rendszer működése megkérdőjeleződött a hatalmas profitveszteségek miatt. A nemzetközi számviteli mérlegek alapján a szakértő azt állítja: az anyacég pénzügyi problémái akkorára duzzadtak, hogy a Tesco megmentése csak úgy oldható meg, ha megszabadulnak a kelet-közép-európai leánycégeiktől, sőt néhány távol-keleti országban is bezárják boltjaikat. – Ez a nyilvános beszámolók alapján nagyon is indokolt lépés lenne – mondta Lentner Csaba. Emlékeztetett, tavaly a rossz üzletmenet következtében a Tesco amerikai nagybefektetője például 750 milliárd dollárt bukott a részvények látványos leértékelődése miatt. Az anyavállalat válságát az is igazolja, hogy nemrégiben két nagyobb nemzetközi hitelminősítő intézet is a bóvli kategóriába sorolta a Tescót nyereségének drasztikus csökkenése miatt. Ez azt jelentheti, hogy a befektetők nem tartják majd alkalmasnak a társaságot, hogy egy utólagos részvényvásárlással faragjanak a lánc veszteségein. – Csak a leányvállalatok leépítése segíthet a nyereségérdekelt tulajdonosokon, és jóval többről van szó, mint néhány magyarországi üzlet bezárása – szögezte le lapunknak a közgazdász, aki szerint a multinacionális vállalatok mindenhol sok borsot törnek a nemzeti adóhatóságok orra alá.
Bútoráruház lesz Baumax helyett
A világ második legnagyobb bútoráruházlánca, az XXXLutz léphet a Baumax helyére. Az osztrák társaság 12 áruházat és 6 további telephelyet vásárolt meg a hazánkból kivonuló barkácshálózattól. Az XXXLutz már jelen van Magyarországon a diszkont kategóriájú Möbelix bútorbolthálózattal. A Pénzcentrum.hu információit megerősítette a hazai leánytársaság ügyvezető igazgatója, Simonyi András, aki a gazdasági portál megkeresésére kifejtette: alapos elemző-előkészítő munka alapján hoznak döntéseket arról, hogy a megvásárolt ingatlanokat milyen módon hasznosítják majd. Az biztos, hogy új áruházakat egyelőre nem építenek, mert a nagyobb alapterületű áruházak építését szabályozó plázastop ezt gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Az igazgató elmondta, hogy vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy átvegyék a Baumax közel 800 dolgozóját. Ez nagymértékben attól függ, hogy hol és milyen ütemben sikerül átalakítani a korábbi barkács- és építési áruházakat. Simonyi arról nem adott tájékoztatást, hogy az XXXLutz a diszkont kategóriát kívánja-e kiterjeszteni, vagy inkább a Kikához, Ikeához hasonló áruházakat hoz létre, mint amelyek Ausztriában és Németországban is szép számmal találhatók. A globálisan 19 ezer embert foglalkoztató cég Európában Szerbiában, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban és Svédországban rendelkezik üzletekkel, de jelen van a Távol-Keleten – Kínában és Indiában – is.
