Már-már országos méretű éhezést, a megfizethetetlenségig emelkedő élelmiszerárakat és a magyar családok teljes elszegényedését vizionálja a baloldal. Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje a napokban a baloldal már megszokott szlogenjével kampányolt: a fehér kenyér megfizethetetlen, négyszáz forint körüli kilogrammonkénti árában látja a magyar családok katasztrofális jövedelmi helyzetének okát.
A valóság ezzel szemben az, hogy az emberek már nem a fehér kenyeret tartják a legalapvetőbb élelmiszernek. Sőt a Pékszövetség beszámolója szöges ellentétben áll a Jobbik állításaival. A pékeket tömörítő érdekképviselet nemrégiben pontosan arra mutatott rá, hogy egyre több kis- és közepes pékség nyílik országszerte, mivel a magyar fogyasztók a drágább, ám egészségesebb péktermékeket keresik, illetve a kézműves árukat.
A fehér kenyér iránti érdeklődés tehát valóban visszaesett, ám Jakab Péter állításával szemben az elszegényedés helyett ennek oka a jobb jövedelmi helyzet, aminek következtében a minőség irányába mozdult a kereslet.
A Demokratikus Koalíció is előszeretettel kampányol az arányaiban jelentősnek tűnő élelmiszerár-változással. A valóságban ezek eltúlzott állítások: Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc pártja többek közt a tízszázalékos tejáremelkedés miatt nevezi hazánkat Európa szegényházának, miközben a valóságban a drágulás legfeljebb húsz-harminc forintos.
A baloldal nem vesz tehát tudomást arról, hogy a felmérések és a szakértői vélemények egyöntetűen a magyar lakosság egészségesebb étkezési hajlandóságáról számolnak be. A zöldség- és gyümölcsfélék iránti kereslet nemhogy visszaesett, inkább nőtt.
A szezonális termékek ára valóban megugrott idén és tavaly, amelynek oka az időjárás pusztítása miatt tapasztalható alacsony kínálat. Ezzel szemben a népszerű dinnyefélék ára tavalyhoz képest húsz százalékkal alacsonyabb, de olcsóbban szerezhető be a paprika és a paradicsom is.
Tény, hogy emelkedik az élelmiszerek ára. A fogyasztási szokások minőségibb irányba mozdulása és a kiskereskedelmi forgalom folyamatos emelkedése viszont azt mutatja, a baloldal állításai szöges ellentétben állnak a valósággal.
A legtöbb élelmiszer drágulásának oka a Covid–19-járvány okozta globális folyamatok:
a világ minden táján egyre drágább a gyártáshoz szükséges energia, megnőtt a szállítás költsége és a munkaerőért is többet kell fizetniük a gyártóknak. A péktermékek és az állati termékek árához pedig az immár tartósan, majdnem egy éve jelentősen megemelkedő gabonaárak járulnak hozzá. A szinte minden termékpályán fontos alapanyagnak számító gabona- és olajosnövények árát nem a kormányok határozzák meg, hanem a tőzsdei kereskedés és a piaci viszonyok, vagyis a kereslet és a kínálat.
Kína és az arab világ csaknem egy éve jelentős gabonakészleteket halmoz fel, míg a termőterület és a betakarított termésmennyiség világszerte csökken, a népesség nő.
A globális élelmiszerár-emelkedés ráadásul idehaza eddig kevésbé éreztette hatását. Az állattartók és a pékek már hónapokkal korábban jelezték, hogy az előállítási és munkaerőköltségek emelkedését már nem tudják egymaguk viselni, ezért a fogyasztói árakban is érvényesíteni kell a többletet, vagyis a vásárlóknak is meg kell fizetniük a világpiaci folyamatok hatásait. Részben a kormánynak és az állami támogatásoknak köszönhető, hogy sok termelő talpon tud maradni, mivel a kereskedőknek sem érdekük a drasztikus áremelés. Ezért várhatóan egyenletes, kevésbé megterhelő árváltozásra lehet számítani a következő hónapokban. Ez ugyanakkor a bérek lendületes emelkedésével is együtt jár.
A bérek emelésének egyfelől további áremelő hatása lehet, ugyanakkor hozzájárul ahhoz, hogy a családoknak a minőségi élelmiszerekről ne kelljen kényszerűen visszaszokniuk a baloldal által gyakran emlegetett fehér kenyérre.
