„Hosszú távú célunk az Európai Egyesült Államok megteremtése, közös európai alkotmánnyal, európai kormánnyal, kétkamarás parlamenttel, közös kül-, honvédelmi, szociális, gazdaság-, pénzügy- és adópolitikával” – olvasható a Demokratikus Koalíció programjában. Gyurcsány Ferenc pártja ezt a mai napig tartja, a szomszédos országban dúló háború miatt erre csak ráerősítettek. Ez egyenlő a teljes önfeladással, Magyarország szuverenitásának a felszámolásával.
A baloldali szövetség pártjainak politikusai, élükön Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölttel egymásra licitálva beszéltek arról, hogy magyar katonákat és fegyvereket küldenének a harctérre. Még akkor is, amikor ezt a NATO sem kérte, sőt: az ellenkezőjét mondta.
Az önfeladás gazdasági következményekkel is járna. Az Orbán-kormány támogatta a szankciókat Oroszország ellen, de – ahogy például Németország sem – nem megy bele abba, hogy azonnal elvágjuk az orosz területről érkező energiahordozók elől az utat. Kocsis-Cake Olivio, a Gyurcsány-lista jelöltje szerint el kell zárni az orosz gázt, míg Márki-Zay Péter arról beszél, hogy „nyilvánvalóan az Európai Unióban sehol máshol nincs sem rezsicsökkentés, sem hatósági benzinár”. Ez olyannyira nem igaz, hogy a magyar rezsicsökkentés politikáját sorra vették át az elmúlt időszakban az uniós tagállamok.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy egy esetleges kormányváltás esetén a magát baloldalinak hívó politikai tábor támogatná azt a kezdeményezést, amely megszüntetné az energiakapcsolatot Oroszországgal, ami mellett feladná a rezsicsökkentés politikáját és megszüntetné az üzemanyagárak emelkedésétől védő ársapkát. Mindennek hatalmas ára lenne, amelyet a magyar embereknek, a bérből és fizetésből élőknek kellene megfizetnie.
Ez négyszeres árnövekedést jelentene a rezsiben, ráadásul veszélybe kerülne a közműszolgáltatások biztosítása. Arról nem is beszélve, hogy a fent említett elképzelések megvalósulása esetén Magyarország belesodródna egy olyan háborúba, amihez semmi közünk.
Az Európai Egyesült Államok közös gazdaság-, pénzügy- és adópolitikája pedig azt jelentené, hogy nem egy hazánkban megválasztott kormány, a magyar embereket képviselő politikusok döntenének arról, hogy a magyar emberektől mennyi pénzt vonjanak el. Véget érne az adócsökkentés politikája, nem lenne hatósági árszabályozás, mert olyan érdekeknek kellene megfelelni, amelyet egy globális pénzügyi hatalom diktál. Erre hívta fel a figyelmet több, lapunknak adott nyilatkozatban is Boros Imre közgazdász.
Ehhez kapcsolódik Márki-Zay Péternek az a nyilatkozata, amikor azt szorgalmazta, hogy az Orbán-kormány szüntesse meg azt az intézkedését, amellyel gátat szabott az önkormányzatok áremeléseinek.
Emlékezetes, a koronavírus-járvány időszakában a baloldali helyhatóságok olyan lépéseket vezettek volna be, amely a 2010 előtti időszak megszorításait hozta volna vissza.
„A rendszerváltozás óta megfigyelhető, hogy a balliberális erők mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választások kampányában a közterhek enyhítésének, jóléti intézkedések bevezetésének, valamint a vállalkozások megsegítésének az ígéretével kampányolnak, majd hatalomra kerülve – pénzhiányra, illetve gazdasági nehézségekre hivatkozva – súlyos megszorításokat vezetnek be” – emlékeztetett nem is olyan régen a Századvég. A társaság elemzői felsorolták, hogy 2019 után a baloldal ehhez képest lakbéremelésekkel, parkolási díjak növelésével és adók emelésével, illetve kivetésével kezdett volna hozzá az önkormányzatok működtetéséhez. Ennek az Orbán-kormány szabott gátat. Egy kormányváltás esetén ez megszűnne, majd országos mértéket öltene.
Az Európai Egyesült Államok irányába vitt kormányzással Magyarország lakossága anyagilag is rosszul járna. A folyamat olyan irányba indulhatna el, amelyet nagyon nehezen lehetne visszafordítani.
Borítókép: Egy esetleges kormányváltás esetén megszűnne az üzemanyagárak maximálása is. (Fotó: Bach Máté)
