1981. március 23–25-én a Művelődési Minisztérium és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) találkozót szervezett a tatai Mező Imre KISZ Továbbképző Központban.
Szó sem volt arról, hogy a „legvidámabb barakknak” hazudott ország saját, külön utas akcióba kezdett volna. A keleti blokk egyfajta kísérleti laboratóriumként működött.
A több mint három évtizede Liszt Ferenc-díjas, 2013 óta pedig Kossuth-díjas Debreczeni Ferenc fél évszázada nyűvi az ütőhangszereket „Kelet-Európa Rolling Stones”-ában.
A Kádár-rezsim a hatvanas-hetvenes évek fordulóján látta elérkezettnek az időt arra, hogy mélyrehatóbban, törvényi szinten foglalkozzon a fiatalokkal.
Meglehetősen nehéz volt bejutni a Kádár-rendszerben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat berkein belülre, és talán még nehezebb volt tartósan ott maradni.
Nyugati világsztárok gázsiját a legritkább esetben tudták megfizetni, így nem jött el Budapestre a 1962-ben Louis Armstrong csak majd 1965-ben tette tiszteletét nálunk.
A Kádár-rendszerben monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV) jogosan tekintette a zenészszakma túlnyomó többsége cenzurális hatalomnak (is).
Volt, akiket már elkezdtek reklámozni plakátokon, mégsem jöttek el, és üdítő kivételként hatott, amikor az amerikai dzsessztrombitás és énekes Louis Armstrong lépett fel nálunk.
A zene populáris válfaja a kádári hatalom szinte minden szegmensének fantáziáját megmozgatta, sokan a legfelsőbb vezetésben vetélytársat láttak benne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
