A belügyi jelentések garmadája szólt akkoriban többi között a Sebő–Halmos-duó, a Kaláka és a Muzsikás együttes ténykedéséről, ezek egy része az FMH-ban született.
A Kádár-rendszer politikai megszilárdulása után a települési és kerületi tanácsok továbbra is fenntartásokkal kezelték a Nyugatról beáramló könnyűzenét.
A Fővárosi Művelődési Ház a nagy nyilvánosság előtt leginkább az 1968–1973 között itt működött Illés Klubról híresült el, ahol „a magyar Beatles” minden szerda este fellépett.
A könnyűzenének is otthont adó kultúrházakban nagyon jól tudta a hatalom ellenőrizni az ifjúság szórakozási szokásait és a zenekarokat egyaránt.
1966-ban a könnyűzenészek számára még nem jött el a Kánaán. Ha Aczél Györgyön múlik, soha nem is jön el.
A Politikai Bizottság tagjai döntöttek arról ötvenöt éve, hogy engedélyezik a Táncdalfesztivált, de előtte egyértelmű utasításokat adtak a műsor majdani szerkesztőinek és rendezőjének.
1966-tól a Kádár-rendszer a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a fiatalok szórakoztatására. De a hatalom nem tudott kibújni a saját bőréből.
Éppen negyven éve történt, hogy életét vesztette egy tizenhat éves várpalotai fiú egy Karthago-koncerten.
Mi lett volna, ha ötvenöt éve, 1966-ban Szörényi Levente, Bajtala János és Jinda György eleget tesz Szilárdi Béla dzsesszbőgős felkérésének?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
