Ha élére állítjuk Bakacsi Béla esetét, némi túlzással ez volt az első szavazás a Kádár-rendszer ellen.
Az első Táncdalfesztivált a Toldy Mária, illetve a Kovács Kati által előadott dalok – hiszen itt nem előadók, hanem szerzemények versengtek egymással – nyerték megosztva, közülük most az előbbi énekesnő sikerét vesszük számba.
A társadalom közérzetét javítani szándékozó, 1966-ban első alkalommal megrendezett táncdalfesztivál, illetve annak augusztus 20-án az Erkel Színházban megtartott döntője arról is nevezetes lett, hogy a második helyezettek is óriási népszerűségre tettek szert, és egy egész ország ismerte meg őket.
Magyarországon olyan elementáris ereje volt az első táncdalfesztiválnak, hogy a televíziós közvetítés közben megállt a forgalom, kis túlzással egy lélek sem volt az utcákon országszerte.
Így vagy úgy, de az Omega hűséges maradt a Balatonhoz, még ha koncertjeik közben számos alkalommal hullott is rájuk az Ezüst eső.
Cseh Tamásnak nem a stoppolás miatt gyűlt meg a baja a rend szigorú őreivel 1962 nyarán, hanem azért, mert a balatonalmádi strandon tvisztelni merészelt, és ehhez még gitározott is.
A Balaton minden történelmi korban megadta a magyaroknak a szabadságérzetet, ugyanakkor ez speciális fénytörést kapott a Kádár-rendszerben. A táncdalénekesek sem voltak ezalól kivételek.
A szórakoztatóipar nem igazán segítette a szocialista embertípus kinevelését, időnként be-becsúszott néhány imperialista, nyugati, mételyező zeneszám is a dalok közé.
Benkő László hasonlatával élve a bennfentesebb zenészek úgy vártak egy-egy döntésre a sanzonbizottsági ülések helyszínén, mint a szülőszobánál a leendő édesapák újszülöttjükre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
