Az orosz–ukrán háborúban a szakértők eleinte villámháborúra számítottak, a legtöbben úgy vélték, Oroszország olyan egyértelmű katonai fölénnyel bír, amellyel szemben Ukrajna tehetetlen lesz. A biztosnak látszó forgatókönyv azonban megdőlt, az orosz csapatok nem készültek fel Ukrajna erős ellenállására, amelyet később az egyre háborúpártibbá váló európai uniós országok is erősítettek, katonai és pénzügyi segélyekkel.
A háború elmúlt éve a kimerülés jegyében telt. 2024-ben Oroszország talán több lendülettel bírt a csatatéren, azonban ők is csak korlátozott területi eredményeket értek el. 2025 elejére az orosz hadsereg Ukrajna területének körülbelül 18-20 százalékát vonta ellenőrzése alá.
A háború kitörése meglepte a világot
A háború kezdete előtti hónapokban a nyugati hírszerző szolgálatok – köztük az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) – folyamatosan figyelmeztettek a veszélyre, a háború kirobbanása mégis váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt. Pedig az ukrán–orosz szembenállás legalább 2014-ig, a Krím félsziget Ukrajnától történő elcsatolásáig, de még jóval régebbre is visszanyúlik, a két ország történelmét lényegében teljes mértékben átszövi.
Szakértők a háború előzményeként a Krím annexióját, a kelet-ukrajnai harcokat lezárni hivatott minszki egyezmények be nem tartását, illetve a háborút megelőző év jelentős csapatösszevonásokkal járó orosz–belarusz hadgyakorlatait tartják számon.
A minszki megállapodásoknak a mintegy tizennégyezer áldozattal járó, elhúzódó katonai konfliktust kellett volna megelőzniük, azonban Ukrajna hibázott azzal, hogy nem adott a szakadároknak kielégítő, de saját maguknak még vállalható engedményeket. Szakértők szerint az egyezményekkel kapcsolatban a nyugati államok, Németország és Franciaország ott mulasztottak, hogy nem gyakoroltak nyomást Ukrajnára. Vlagyimir Putyin 2014 áprilisától támogatta a szakadárokat, de nem ismerte el a megyerészek függetlenségét. Így lényegében „befagyott területté” váltak Donyeck és Luhanszk megyék bizonyos részei.
A Krím elcsatolásának problémája nem volt megoldható, hiszen csak jelentős háborúval lehetett volna visszafoglalni, mivel Oroszország erős katonai jelenlétet épített ki a félszigeten.
A háború kitörését megelőző évben végrehajtott, esetenként kilencvenezer főt mozgató hadgyakorlatok egyfajta főpróbák voltak. Az Oroszország által 2022. február 21-én elismert két népköztársaságba bevonuló orosz békefenntartó csapatokat a helyiek nagyon pozitívan fogadták. Rengeteg előjele volt tehát a háborúnak, de senki nem hitte el, hogy ki fog törni. A háború elején Oroszország az ukrán haderő összlétszámánál alacsonyabb élőerővel, de technológiai fölény birtokában kezdte meg az inváziót, és rövid idő alatt elfoglalta Ukrajna területének egynegyedét. A konfliktust több véletlennek nevezhető mozzanat tette elhúzódó háborúvá. Az egyik ilyen az volt, hogy Volodimir Zelenszkij elnököt kimenekítették Kijev kormányzati negyedből, és a városba beszivárgó orosz katonai hírszerzők nem találták meg.
Zelenszkij Ukrajnában maradt, és napi videóüzeneteivel folyamatosan tematizálni kezdte a nemzetközi politikát, szinte nyomásgyakorlásnak tekinthetően követelt nyugati fegyvereket, gazdasági és pénzügyi segítséget.
A háborúpárti országok támogatják Ukrajnát
Az uniós tagállamok által nyújtott katonai támogatással együtt az ukrán hadseregnek nyújtott teljes uniós támogatás a becslések szerint 48,5 milliárd euró – áll az EU jelentésében. Az EU 2024 márciusában úgy határozott, hogy ötmilliárd euróval megnöveli az európai békekeret pénzügyi felső határát olyan módon, hogy létrehoz egy Ukrajnát támogató, külön alapot. Ezzel az európai békekeretben nyújtott pénzügyi támogatás teljes összege eléri a 11,1 milliárd eurót. A legújabb és az eddigi legnagyobb segélycsomag, amelyet az Európai Unió tervez Ukrajnának küldeni, legalább hatmilliárd euró (2400 milliárd forint) értékű. Ebben a katonai segélycsomagban többek között 1,5 millió tüzérségi lövedéket és légvédelmi rendszereket is küldenének Ukrajnába. A háborúpárti országok is rendszeresen küldenek katonai eszközöket az ukránoknak.
Az egyik legnagyobb támogató Németország, amely eddig huszonnyolcmilliárd eurónyi fegyvert küldött Ukrajnának.
Többek között páncélozott járműveket, (MRAP, Leopard 1 és 2, Marder, Dingo, M113), légvédelmi rendszerek (Patriot, IRIS-T, Gepard), tüzérségi eszközöket (Zuzana 2, Panzerhaubitze 2000, MARS II, HIMARS), drónokat és drónvédelmi rendszereket is. Friss jelentések szerint meghaladta a hatmilliárd eurót az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által Ukrajnának nyújtott támogatások értéke is.
Európa körülbelül annyi közvetlen támogatást nyújt Ukrajnának, mint az Egyesült Államok.
Az Institute for the Study of War elemzése szerint Európa (beleértve az Európai Unió tagjait és az uniós intézményeket, valamint Norvégiát és az Egyesült Királyságot) megelőzte az Egyesült Államokat az Ukrajnának nyújtott közvetlen (katonai és nem katonai) segélyek összegében.
- Európa összesen 166 milliárd dollár támogatást nyújtott Ukrajnának, és további 34,7 milliárd dollárt ígért 2030-ig.
- Európa összesen mintegy 204,1 milliárd dollárt nyújtott és ígért – több mint 174 milliárd dollárt az EU, 13,9 milliárd dollárt Norvégia és 16,2 milliárd dollárt az Egyesült Királyság –, szemben az amerikai 183 milliárd dollárral.
- Az EU húszmilliárd dollárral járul hozzá az Ukrajnának nyújtott hitelekhez, amelyek mögött nem Ukrajna, hanem a befagyasztott orosz állami vagyonból származó rendkívüli bevételek állnak.
- Az EU mintegy 220,5 milliárd dollárnyi befagyasztott orosz vagyont tart nyilván.
- Az EU már 1,6 milliárd dollárt bocsátott Ukrajna rendelkezésére az immobilizált orosz vagyonból, és 3,2 milliárd dollárnyi kölcsönt folyósított 2025 januárjában.
Kudarcot vallott a háborúpárti Brüsszel szankciós politikája
Brüsszel a háború három éve alatt végig kiállt azon álláspontja mellett, hogy szankciókkal támogathatják Ukrajnát, és kárt okozhatnak Oroszországnak, dacára annak, hogy több alkalommal kiderült, hogy ez nem igaz, és a háborúpárti brüsszeli politika elhibázott. Az Európai Unió az orosz–ukrán konfliktus 2022-es kitörése óta több szankciós csomagot fogadott el Moszkva ellen, amelyek hat hónaponkénti meghosszabbításához minden tagállam beleegyezésére szükség van. A szankciók fő célja az orosz gazdaság meggyengítése, ezek azonban nem érik el a kívánt hatást, míg Európa gazdaságát súlyosan érintik.
A magyar kormányfő álláspontja már a háború elején világossá vált: a szankciók nem jelentenek megoldást, hanem tovább mélyítik a válságot.
Magyarország nemrégiben megakadályozta az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását, ezzel komoly nyomást helyezve az Európai Unió döntéshozóira.
Én behúztam a kéziféket, és azt mondtam az európai vezetőknek, hogy ezt nem lehet folytatni
– fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor kormányfő korábban azt is világossá tette, hogy a magyar támogatás feltétele az ukrajnai gáz- és olajtranzit újraindítása, amelyet az elmúlt időszakban leállítottak, miután Ukrajna – ezzel nyomást gyakorolva az uniós tagállamokra – leállította a Oroszország felől érkező gáztranzitot.
A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem hajlandó további áldozatokat hozni az Európa számára káros szankciós politika fenntartásáért. Orbán Viktor többször kiemelte, hogy a szankciós rendszer úgy rossz, ahogy van.
Az elhibázott uniós szankciós politika kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is több alkalommal kifejtette álláspontját a uniós szankciókról.
Az Európai Unió egy kudarcot vallott szankciós politikát erőltet Oroszországgal szemben, amely nem tudta elérni a kitűzött célokat, ellenben óriási károkat okozott a magyar gazdaságnak, eddig körülbelül 7500 milliárd forint értékben
– hangsúlyozta, hozzátéve: a szankciós politikák alapvetően ellentétesek Magyarország és a magyar gazdaság érdekével.
Az Európai Unió az elmúlt három évben egy kudarcot vallott szankciós politikát erőltet. Egy olyan szankciós politikát folytat Oroszországgal szemben, amely egyáltalán nem tudta elérni azokat az eredményeket, amelyeket az Európai Unió el akart érni
– fogalmazott.
A szankciók nem vittek közelebb a békéhez, nem kényszerítették térdre az orosz gazdaságot. Ellenben óriási károkat okoztak az európai országok gazdaságainak, a szankciós rezsim óriási károkat okozott a magyar gazdaságnak
– emelte ki a tárcavezető.
A szankciókkal, a szankciók képében tehát az Európai Unió, Brüsszel a magyar emberekkel is fizettette az elmúlt években ennek a rendkívül kudarcos politikának az árát
– tette hozzá Szijjártó Péter.
Békemissziót indított Orbán Viktor
Békemissziót hirdetett Orbán Viktor miniszterelnök július elején, az uniós elnökség átvétele után, amelynek célja az orosz–ukrán háborús helyzet diplomáciai úton történő rendezésében való közreműködés volt.
A magyar kormányfő a tárgyalássorozat során találkozott Zelenszkij ukrán elnökkel, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akivel év végén telefonon is egyeztetett, Pekingben Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, két alkalommal találkozott Recep Tayyip Erdogan török államfővel, és járt Ferenc pápánál is.
A kormányfő békemisszióját Donald Trump is támogatta. A két politikus több alkalommal egyeztetett a békéről. Trump nyáron még elnökjelöltként, decemberben pedig már megválasztott elnökként látta vendégül a magyar miniszterelnököt. Előbbi január 20-i beiktatása fordulatot hozott az orosz–ukrán háborúban. Orbán Viktor békemissziója pedig kinyitotta az ajtót a béke megteremtésére.
Trump a béke pártján
Donald Trump elnöki programjának egyik központi elemévé vált az orosz–ukrán háború befejezése.
Az amerikai elnök, választási győzelme után nem sokkal, Ukrajnában és a Közel-Keleten különmegbízottat nevezett ki, és beiktatása után is minden lehetőséget megragadott arra, hogy a béke előmozdításáért tegyen. December elején Párizsban Zelenszkijjel és Macronnal is találkozott, majd februárban telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal és Zelenszkij ukrán elnökkel is.
Az Egyesült Államok elnöke több alkalommal hangsúlyozta, hogy meg akarják állítani a háború pusztítását, és nem akarnak több emberáldozatot.
Az orosz elnökkel történt telefonos egyeztetése során kiemelte: mindketten egyetértettek abban, hogy meg akarják állítani azt, hogy a háború további áldozatok szedjen. A két elnök személyes találkozóról is megállapodott, melynek időpontja egyre közelebb került, miután a két elnök stábja erről is megkezdte az egyeztetéseket.
Trump egyik első intézkedése volt, hogy rendeletében arra utasította a külügyminisztériumot, hogy kilencven napra szüneteltesse a külföldi segélyek odaítélését a miniszter felülvizsgálatáig. Az elnöki rendeletből akkor nem derült ki, hogy az érinti-e a már előirányzott pénzeket vagy az Ukrajnának nyújtott támogatásokat. A külügyminiszter rendelete azonban később egyértelművé tette, hogy Ukrajna vonatkozásában a rendelet a humanitárius segélyeket érinti, de Ukrajna számíthat arra, hogy megszűnik a Biden-adminisztráció idején kapott, jelentős katonai támogatás.
A Trump-adminisztráció az elmúlt hetekben több alkalommal is kinyilvánította a béke iránti elkötelezettségét.
Az Európába érkező J. D. Vance alelnök és Pete Hegseth védelmi miniszter is nyilvánvalóvá tette, hogy gyors és egyértelmű megoldást akarnak az ukrajnai helyzetre. Az amerikai politikusok Zelenszkijt is helyretették, Pete Hegseth páldául irreálisnak nevezte Ukrajna azon céljait, hogy visszaszerezze teljes területét és megkapja a NATO-tagságot. Mindezek után Donald Trump a napokban éles kritikával illette Volodimir Zelenszkijt, diktátornak nevezte, és felhozta azt is, hogy az ukrán elnök választásokat sem tart, pedig már rég lejárt a mandátuma.
Az amerikai elnök szerint az ukrán vezető játszmázott Bidennel, az ország pedig súlyos árat fizetett a hibás döntéseiért.
Az amerikai elnök Truth Social-bejegyzésében úgy fogalmazott:
Zelenszkij jobb, ha siet, különben nem lesz országa.
Trump azt is kifejtette, hogy az ukrán vezető alkalmatlan a háború kezelésére, és döntései miatt Ukrajna szét van zúzva, milliók haltak meg feleslegesen.
Orosz–ukrán háború: létrejött az első béketárgyalás
Február tizennyolcadikán magas szintű orosz–amerikai tárgyalásokra került sor Szaúd-Arábiában, Rijádban, amelyen orosz részről Szergej Lavrov külügyminiszter és Jurij Uzsakov elnöki tanácsadó vett részt, míg Washingtont Marco Rubio külügyminiszter, Michael Waltz nemzetbiztonsági miniszterhelyettes és Steven Whitkoff közel-keleti különmegbízott képviselte. Az orosz–ukrán háború lezárását célzó, négy és fél órás egyeztetésre a háborúpárt európai országokat és Zelenszkijt nem hívták meg. Szergej Lavrov még a tárgyalások előtt kemény üzenetet küldött a háborúpárti Európának.
Nincs helye a tárgyalásokon azoknak az európaiaknak, akik folytatni akarják a háborút Ukrajnában
– mondta az orosz diplomácia vezetője.
Vlagyimir Putyin orosz elnök külügyi tanácsadója, Jurij Uzsakov, aki Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel együtt vett részt a szaúd-arábiai megbeszéléseken, közvetlenül a tárgyalás után elmondta, hogy a megbeszélések jól sikerültek. Később Vlagyimir Putyin is megszólalt az egyeztetésről.
Az orosz elnök egy interjúban kifejette, hogy nagyra értékelte a rijádi orosz–amerikai találkozót, amely évek óta az első volt az orosz és az amerikai fél között.
Putyin többek között arról is elismerően beszélt, hogy az amerikai delegáció elfogultság és előítélet nélkül vett részt a találkozón. Az amerikai delegáció a tárgyalások után azt közölte, hogy az Egyesült Államok békét akar, és arra használja erejét a világban, hogy összehozza az országokat. A felek megállapodtak abban, hogy Oroszország és az Egyesült Államok munkacsoportokat hoz létre, és a jövőben ezeken belül folytatódnak majd a tárgyalások.
Zelenszkij retteg a békétől
Putyin korábban kijelentette, hogy Moszkva nyitott a háború diplomáciai befejezéséről szóló tárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat Zelenszkij nélkül kell lefolytatni, akit illegitim vezetőnek nevezett. Az ukrán elnök mandátuma 2024 májusában lejárt, de választásokat nem írt ki Ukrajnában, és nem is mondott le elnöki tisztségéről.
A hatalmát féltő Zelenszkij lényegében retteg a békétől, mert tisztában van azzal, hogy számára az a bukást jelentené.
Az elnök ahelyett, hogy a békét szorgalmazná, még február elején is aláírta azt a rendeletet, amellyel újabb kilencven nappal meghosszabbítja a hadiállapotot és az általános mozgósítást. Emellett az ukrán elnök kétségbeesetten folytatja a kényszersorozásokat a katonai utánpótlás biztosítása érdekében.
Az ukrán elnök hatalma megtartásáért ragaszkodik a háború fenntartásához. Ezért minden módon igyekszik fenntartani azt, bár egyre inkább szorul a hurok az ukrán elnök körül. Donald Trump elkötelezett a béke mellett és Putyin is nyitott a tárgyalásokra. Friss közvélemény-kutatások szerint ráadásul az elnök egyre népszerűtlenebb, és az ukránok többségének is elege van a háborúból. Legtöbben a háború tárgyalásos rendezését támogatnák.
Az orosz–ukrán háború harmadik évfordulóján Zelenszkij megerősítette korábbi kijelentéseit, miszerint a béketárgyalásokhoz Ukrajnának biztonsági garanciák és a NATO védernyője szükséges.
Emberéletek múlnak a gyors békekötésen
Becslések szerint mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett el a háború során, bár a közölt adatok ellentmondásosak. Zelenszkij 2025. február 16-án kijelentette, hogy 46 ezer ukrán katona halt meg a háború kezdete óta és több mint 390 ezer katona sérült meg a harcokban. Amerikai tisztviselők hatvanezer és hetvenezer közé teszik az ukrán katonai veszteségek számát, de egyetlen tekintélyes forrás sem becsüli a veszteségeket milliós nagyságrendűre vagy annak közelébe. A BBC által elemzett adatok szerint az ukrajnai háború negyedik évébe lépve már több mint 95 ezer ember halt meg az orosz hadsereg oldalán harcolva. Ez a szám nem tartalmazza azokat, akik a donbászi köztársaságok milíciájában szolgálva haltak meg, ami becsléseink szerint 21 ezer és 23 500 harcos között lehet.
A Prigozsin-lázadás
2023. június 24-én a Wagner zsoldoshadsereg Moszkva felé menetelt, hogy vezetője, Jevgenyij Prigozsin szerint igazságot tegyen, és eltávolítsa az orosz katonai vezérkart. Prigozsin ezzel lényegében puccsot hirdetett Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, ami miatt terrorkészültséget vezettek be a fővárosban. Szinte az összes rendezvényt elhalasztották, az éppen zajló eseményeket beszüntették, a köztéri parkokat pedig bezárták. Még a moszkvai bevezetősztrádákat is buszokkal és kocsikkal torlaszolták el. A Wagner-csoport végül mintegy kétszáz kilométerre Moszkvától megállt, és Fehéroroszország felé vette az irányt. A puccskísérletet Oroszország megakadályozta, majd egy hónappal később, sajtóhírek szerint, rejtélyes körülmények között lezuhant Jevgenyij Prigozsin repülőgépe Oroszországban.
A zsoldosvezér neve szerepelt egy lezuhant gép utaslistáján, ugyanakkor a halálhírét sokáig nem erősítették meg, és arról is csak találgatások folytak, hogy mi történhetett. A Wagner-csoport még aznap közölte, megbosszulja vezetőjük halálát, amelyre végül nem került sor, sőt találgatások kaptak szárnyra arról is, hogy valóban meghalt-e Prigozsin.
Fogolycsere emírségi közvetítéssel
Nagyszabású fogolycserét hajtott végre Oroszország és Ukrajna az Egyesült Arab Emírségek közvetítésével december 30-án. A moszkvai tájékoztatás szerint 150 orosz katonát engedtek el az ukrán hatóságok, cserébe pedig 150 ukrán hadifoglyot adtak át a kijevi vezetésnek.
Az orosz katonák jelenleg a Fehérorosz Köztársaság területén vannak, ahol megkapnak minden szükséges pszichológiai és orvosi támogatást, és kapcsolatba léphetnek hozzátartozóikkal. A kiszabadult katonákat az Oroszországi Föderáció területére viszik orvosi ellátásra és rehabilitációra az orosz védelmi minisztérium egészségügyi intézményeibe
– tette hozzá a tárca. Az orosz védelmi tárca hangsúlyozta, hogy a fogolycserére az emírségek humanitárius erőfeszítéseinek köszönhetően került sor.
Borítókép: Ukrán katona a fronton (Fotó: Anadolu via AFP)
