Veszteség és megmaradás: Kárpátalja magyar közössége megszenvedi a háború éveit

A negyedik éve tartó orosz–ukrán háború Kárpátalja magyar közössége számára nem pusztán geopolitikai esemény, hanem a mindennapokat és a társadalmi viszonyokat is alakító valóság. A katonai részvétel, a mozgósítás, a családszerkezet átalakulása és az elvándorlás erősödése egymást erősítő folyamatként hatnak. Mindez nemcsak a jelen életkörülményeit formálja, hanem hosszú távon a magyar közösség jövőjét is befolyásolja.

Orosz–ukrán háborúban elesettek sírjai (Fotó: AFP) Fotó: MICHAEL SORROW Forrás: ANADOLU

Kárpátalja a háború során nem vált a frontvonal közvetlen színterévé, a konfliktus következményei azonban a térségben is jelentősek. A katonai szolgálat, a mozgósítás és az ezekkel járó korlátozások a kárpátaljai magyar közösség életének kereteit is átformálták. A háború számukra nem távoli esemény, hanem a mindennapok megkerülhetetlen valósága.

A háború Kárpátalja magyarsága számára nem távoli esemény, hanem a mindennapok megkerülhetetlen valósága (Fotó: AFP)

Magyarok a fronton 2014 óta

A kárpátaljai magyarok már 2014-től részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán hadsereg kötelékében, és a 2015-ös debalcevei csata során több magyar katona is elesett.

A 2022. február 24-én indult teljes körű orosz inváziót követően jelentősen emelkedett a fronton szolgáló magyarok száma. Voltak, akik önként jelentkeztek, másokat a mozgósítás keretében soroztak be. Kárpátaljai magyar katonák részt vettek a 2022-es harkivi ellentámadásban, harcoltak Szjevjerodonecknél és Bahmutnál, valamint a herszoni és a zaporizzsjai frontszakaszokon.

A létszámra vonatkozó adatok eltérnek, de 2023 őszén mintegy 374 magyar anyanyelvű katonáról beszéltek, ami nagyjából megfelel a magyarok arányának Kárpátalja lakosságán belül.

A veszteségekről nem áll rendelkezésre hivatalos, nemzetiségi bontású statisztika. Nyilvános nyilatkozatok 2022 és 2025 között néhány tucat és mintegy száz közé tehető halálos áldozatról szóltak.

Mozgósítás és vitatott ügyek

A 2022-es invázió után Ukrajnában általános mozgósítást rendeltek el. A 18–60 év közötti férfiak számára a határátlépés korlátozottá vált, ami Kárpátalján is azonnali következményekkel járt. 

A mozgósítás végrehajtása körül több vitatott eset is nyilvánosságra került, amelyek közül egyes ügyek szélesebb figyelmet kaptak. A beregszászi járásban élő Rebán Zsoltot annak ellenére vitték el sorozásra, hogy súlyos szívbetegsége miatt korábban alkalmatlannak nyilvánították katonai szolgálatra. Hozzátartozói beszámolója szerint az utcáról vitték el, majd a kiképzőközpontban rosszul lett és meghalt. 

Sebestyén József ügye szintén nagy visszhangot váltott ki. A magyar sajtó arról számolt be, hogy a toborzók súlyosan bántalmazták, majd később meghalt. Írásos nyilatkozatában arról számolt be, hogy erdőbe vitték és megverték. 

Az ukrán külügyminisztérium ugyanakkor manipulációnak nevezte az erről szóló állításokat, és hangsúlyozta: a mozgósítás az orosz agresszió következménye, minden ukrán állampolgár – nemzetiségtől függetlenül – köteles megvédeni az országot. Figyelmet keltett az az eset is, amely a felsőoktatásban tanuló, halasztással rendelkező fiatalokat érintette. 

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beszámolója szerint négy, érvényes katonai szolgálati halasztással rendelkező egyetemistát – a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hallgatóit – adatfrissítésre rendelték be a hadkiegészítő parancsnokságra. A szervezet állítása szerint a fiatalokat az adminisztratív egyeztetést követően nem engedték azonnal távozni, noha jogszerű halasztással rendelkeztek. Az ügy aggodalmat keltett a helyi magyar közösségben, és a KMKSZ hivatalos vizsgálatot sürgetett az eset körülményeinek tisztázására. A mozgósítással kapcsolatos félelmek a mindennapok részévé váltak. 

Családok a háború árnyékában

Miközben a fronton zajlottak az első hadműveletek, Kárpátalja hétköznapjai is egyik napról a másikra átalakultak. Az invázió első napjaiban pánikhangulat alakult ki: az iskolák bezártak, a benzinkutaknál és a határátkelőknél hosszú sorok kígyóztak. Sokan azonnal Magyarország felé indultak, különösen a tiszaújlaki, asztélyi és csapi átkelőknél torlódtak fel a menekülők.

Rövid idő alatt családok ezrei kényszerültek sorsdöntő döntésekre. Gyakran a nők és a gyermekek hagyták el az országot, miközben a 18–60 év közötti férfiak a mozgósítás miatt maradtak. Előfordult azonban az ellenkezője is: a korábban külföldön dolgozó apák nem tudtak hazatérni. Az átmeneti elhelyezés rokonoknál vagy ismerősöknél kezdetben megoldást jelentett, hosszabb távon azonban kiszámíthatatlan élethelyzetet teremtett.

Az átalakult szerepek különösen a nőkre róttak nagy terhet. Sokan egyszerre váltak érzelmi támaszává, családfenntartójává és döntéshozójává a családnak, miközben a gyermeknevelés és az idős hozzátartozók gondozása is rájuk hárult. A fiatalabb generáció számára az egyik szülő tartós távolléte és az állandó feszültség komoly lelki megpróbáltatást jelentett; a személyes találkozások gyakran ritka alkalmakra korlátozódtak.

A háború közvetlen következményei is beépültek a hétköznapokba: légiriadók, időszakos távoktatás és kijelölt óvóhelyek határozták meg a mindennapokat. Ehhez társultak az energiaellátás zavarai. Egy megrongálódott közeli hőerőmű miatt több településen akár napi húszórás áramszünetek is előfordultak; volt, hogy mindössze néhány órán át állt rendelkezésre villamos energia. A fűtés, a főzés, a tanulás és a munkavégzés megszervezése így folyamatos alkalmazkodást igényelt.

Mindeközben a frontszolgálat következményei a hátországban is érezhetők voltak. Az elesettek hozzátartozói – szülők, özvegyek, gyermekek – súlyos lelki és anyagi terhekkel szembesültek. Civil kezdeményezések indultak támogatásukra, és Magyarországról is érkezett segítség több érintett számára.

A változások társadalmi hatásait kutatások is vizsgálták. A KINCS, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az Ifjúságkutató Intézet elemzései szerint a konfliktus alapjaiban formálta át a kárpátaljai magyar családszerkezetet: a többgenerációs együttélés helyét gyakran földrajzi távolság váltotta fel, miközben a nők felelőssége és döntési súlya érezhetően megnőtt.

Demográfiai visszaesés és elvándorlás

A háború és a gazdasági válság következtében felgyorsult az elvándorlás. A korábban mintegy 150 ezresre becsült kárpátaljai magyarság létszáma 100 ezer alá csökkent; becslések szerint 50–70 ezer fő távozott Magyarországra vagy más országokba.

A háború kitörése óta Kárpátalja teljes lakossága mintegy 200 ezer fővel lett kevesebb, miközben közel 400 ezer belső menekült érkezett a keleti régiókból. A népességszerkezet jelentősen átalakult.

A falvakban és intézményekben 30–40 százalékos létszámhiány tapasztalható. A katonai szolgálat, a kivándorlás és az elöregedés együtt alakítja a térség demográfiai képét.

Borítókép: Orosz–ukrán háborúban elesettek sírjai (Fotó: AFP)