A zenészek már a nyolcvanas évek közepétől érzékelhették, hogy a cenzúra nyakuk körül tekergőző fojtogató kígyója egyre inkább fárad, és 1988–1989-re már a korábban betiltott dalok is sorra jelenhettek meg nagylemezeken, amiben különösen a Ring kiadó jeleskedett, de a korábban hírhedt Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sem maradt le, ők Pataky–Slamovits címmel adták ki az Edda Művek komplett, eredetileg 1983-ban harmadiknak szánt lemezét. 1990-ben pedig már egy emberként énekelhette a közönség Pataky Attilával, hogy Győzni fogunk!
Szovjet katonabúcsúztató szép napok
Nem kérdés, a hazai könnyűzenei paletta egyik legsikerültebb darabja a rendszerváltás körüli időkből a Beatrice Azok a boldog szép napok című gigaslágere, amit már mindenféle skrupulus nélkül játszott a rádió is. Ne felejtsük el, ezekben az években Nagy Feró Magyarország második legnépszerűbb rádióműsorának, a Garázsnak a még népszerűbb műsorvezetője volt (az első helyen még mindig a Szabó család állt), minden túlzás nélkül mondható, hogy milliók ültek a készülékek elé, amikor egy-egy feszültségoldó yeah!-t küldtek egymásnak a fiatalok. Ez is a rendszerváltás körüli évek hozadéka volt, az új hang, az újdonság varázsa pedig nemcsak a fiatalokat, hanem nemegyszer szüleiket vagy akár a nagymamákat is rabul ejtette. Az Azok a boldog szép napokhoz videóklip is készült, meglehetősen minimál stílusban, nyilván az anyagi keretek szűkössége miatt. Az eredetileg magánéleti válságról (is) szóló dal új értelmezést nyert a változások elindultával, és Nagy Ferónak nem esett nehezére átértelmezni saját nótáját, nem beszélve arról, hogy az ő szövegei eleve áthallásosak voltak már a hetvenes évek végén is.
Azt mondják, egy dalból akkor lesz nagy sláger, ha egyszeri hallás alapján is vígan el tudja fütyörészni bármelyik suszterinas, miközben a cipőket javítja. Nos, Feró szerzeménye kétségkívül ilyen, de ekkora sikerre még ők sem számítottak, ami alapvetően igaz általában véve is a slágerek természetrajzára. A szabadságvágy ekkorra már beleégett az emberek lelkébe, és ennek méltó zenei kifejezése volt ez a zeneszám. De még azt sem zárhatjuk ki, hogy a hazánkat elhagyó, „ideiglenesen” nálunk állomásozó, a Szovjetunió minden zugából korábban iderángatott kiskatonák is szívesen hallgatták, hiszen jó eséllyel elmondták nekik is, hogy miről szól ez a dal. Noha a nóta már 1988-ban létezett, a népszerűsége akkor futott fel igazán, amikor a szovjet hadsereg kivonulásáról szóló hírek megszaporodtak, és amikor a csapatkivonások 1991-ben befejeződtek, akkor tombolt rá istenigazából a közönség. Érdekes intermezzo volt, amikor az egykorvolt vasfüggöny tövében mind a magyar, mind az osztrák oldalon adtak egy-egy koncertet 1989 májusában erre a számra építve, a magyarországi buli Felsőcsatár dombjai között zajlott.