Támaszkodjunk a természet erejére!

Gyulai Iván ökológus az élővilággal való értő együttműködésre tanít.

Gyulai Iván Fotó: Ökológiai Intézet

Az önellátás mint életforma a jelenlegi igények és a közösségi morál helyzete miatt egyelőre utópia csupán, azonban hiszem, hogy van út felé. Ezen az úton az első lépést jelentheti az elképzelés, mely szerint az ember részben vagy netán teljesen képes legyen előteremteni a saját élelmét. 

A túlzott igényeink miatt azonban általában nem elégszünk meg a saját környezetünkben megtermelhető, illetve elérhető javakkal. Holott mi, magyarok még kiemelkedő helyzetben is vagyunk a tekintetben, hogy a Kárpát-medencében rendkívül jó körülmények állnak rendelkezésünkre. Illetve állnának, ha többek között a nagyüzemi gazdálkodással nem tennénk tönkre ezeket. Minderről részletesebben ITT írtunk. Elképesztő adat, hogy ma Európában – beleértve Magyarországot is – az emberi tevékenységnek köszönhetően tizenhétszer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogyan képes volna megújulni. Erre a tényre Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke hívja fel a figyelmet az egyik videójában, és nemcsak figyelmeztet, hanem megoldásokat is kínál, mégpedig saját tapasztalatai alapján a gyakorlatban kipróbált és évtizedek óta jól működő módszereket.

Az első és legfontosabb teendő a szemléletváltás volna; a földet, a növény- és állatvilágot kizsákmányoló hozzáállást a természettel való együttműködés igényének kellene felváltania. A magyar paraszti kultúrában egyébként valahol a monokultúrás, kapásnövény-termesztés és a legeltető állattartás előtti időkben kellene keresnünk ezt a fajta mentalitást, amikor a folyóinkat még nem szabályoztuk, és a Kárpát-medence közepe, az Alföld nemhogy homokos puszta, hanem évszázadokon keresztül egy olyan fás, ligetes táj volt, melyben a természet adta sajátságokkal együttműködve, nem megváltoztatva azokat, elképesztően sokoldalú gazdálkodást folytatott a faluközösségek népe.

Ebben a szemléletmódban és erkölcsiségben gyökerezik Gyulai Iván kertgazdálkodási módszere is, amelybe az Ökológiai Intézet különböző képzései során személyesen is bárki betekintést nyerhet Gömörszőlősön, az észak-borsodi településen, mely egyetlenként őrzi még nevében a csonka ország területén az egykori Gömör vármegye emlékét. 

Gyulai Iván egyik legfontosabb alapelve, hogy a természetes folyamatokba való emberi beavatkozást a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Azt javasolja, hogy támaszkodjunk a természet erejére, higgyünk az ökológia alapelvében, mely szerint a természetben a különböző folyamatok és élőlények korlátozzák egymás létét és megteremtik az egyensúlyt. Ebből következően nem kell sem vegyszerekkel, műtrágyával, sem egyéb módon belenyúlni a rendszerbe. Ezt az elvet követi az általa megalkotott komposzthagyó mélymulcs-módszerrel kialakított kert is, amely az elmúlt több mint húsz év alatt önműködő rendszerré vált. A természetes biodiverzitás, az egymást segítő és korlátozó élővilág jelenléte mellett nem igényel locsolást, kapálást vagy gyomlálást, hiszen a gyomoknak nevezett növények jelenléte elhanyagolható, ami azonban mégis kinő, annak szerepe van abban, hogy a folyamatok jól működjenek. 

A komposzthagyó mélymulcs legfontosabb feladata azonban, hogy a talajt regenerálja azáltal, hogy az erdő természetes talajképződését utánozza, ahol a lehullott őszi levéltakaró és az egyéb elhullott szerves anyag megóvja a földet a fagytól, az eróziótól, meggátolja a tömörödést és a tápanyag kimosódását; megtartja ugyanakkor a nedvességet, végül pedig élőlények milliárdjainak segítségével humusz, vagyis televény képződik belőle. Az ilyen, ember által nem bolygatott talajban egy hektáron tizenöt-harmincöt tonna élőlény található, ezzel szemben a szántóföldeken mindössze két, legfeljebb négy tonnáról beszélhetünk – mondja Gyulai Iván, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a természettől kapott ingyensegítséget jelenleg inkább műtrágyákkal, fosszilis energia bevitelével helyettesítik, ami nemcsak a talaj folyamatos pusztulásával, hanem a táplálék beltartalmi értékének csökkenésével is jár.

A földet a mindenkori megújulás mértékében szabadna használni, ezt kellene jelentenie a fenntarthatóságnak – állítja az ökológus, akinek rendszerszemlélete nem csupán a környezetkímélő kertgazdálkodásra és a természetes gyümölcsészetre vonatkozik – ahol nincs permetezés, sem metszés –, hanem a fennálló társadalmi, környezeti, gazdasági problémák együttes láttatására és kezelésére irányul. Viszont amíg a pénz jelenti a vezérelvet, addig nem lesz változás. Gyulai Iván szerint a jóléti versengés helyett az embereknek egy lelkileg teljesebb, anyagi értelemben viszont sokkal szerényebb élethez kellene visszatalálniuk. Ma a problémagyártásban érdekelt a világ, hiszen a problémák látszólagos megoldása növeli a GDP-t, a valós problémamegoldás ellenben nem, a természettel való együttműködés pedig mégúgy sem. Aztán ott vannak az évtizedek vagy akár évszázadok alatt megkövült rossz tudások, amelyek elhitetik az emberrel, hogy mindenhez jobban ért, mint ahogy az a természetben működik. Agócs József néhai erdőmérnök szerint az a baj a világgal, hogy a rosszat akarjuk egyre jobban csinálni, azonban ha a jót próbálnánk meg végre, akár rosszul is működtetni, abból mindenképpen jó születne. 

A nagyüzemi termelés, az élelmiszeripar, a gyógyszerlobbi és a médiamanipuláció nyomán amellett, hogy környezetünket tesszük tönkre, a társadalom is egyre betegebbé válik fizikai és lelki szinten egyaránt. Gyulai Iván szavaival élve az ökológiai összeomlás szélén állunk.  Jó ideje azonban érezhetően egyre többen ébrednek rá, hogy a jelenlegi struktúrák immár tarthatatlanok, és indulnak el valamilyen formában a tudatosodás útján; igyekeznek kivonni magukat a fogyasztói társadalom által diktált trendek alól, hogy egy természetesebb, egészséges, az élővilággal együttműködésre törekvő életmód felé vegyék az irányt. Így aztán a Gömörszőlősön is időről időre megjelennek a változtatni vágyók, hogy széles körű elméleti és működő gyakorlati tudást kapjanak; nem utolsósorban pedig erkölcsi útravalót ahhoz, hogyan válhatnak a természet részévé ahelyett, hogy urai akarnának lenni. 

Borítókép: Gyulai Iván ökológus (Forrás: Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány)