Julia Roberts filmjeit bemutató mini sorozatunkban elérkeztünk a bronzérmes pozícióig. Engedjék meg, hogy eláruljak egy kulisszatitkot: a legtöbb fejtörést a harmadik helyezett mozi kiválasztása okozta. Több film is felmerült, az 1997-es Összeesküvés-elmélet című alkotástól (Conspiracy Theory) egészen a 2004-es Közelebbig (Closer), de végül egy nagyon kedves, szívhez szóló családi film mellett döntöttünk. Azért esett a választás erre a filmre, mert Julia Roberts ebben a moziban ismét új oldaláról mutatkozott be. Ezúttal anyaszerepben tűnik fel, és szenzációsan játssza ezt a karaktert. Ha maga a film nem is emelkedik filmtörténeti magasságokba, színésznőnk pazar játéka miatt feltétlenül rászolgált erre a helyezésre.
3. Az igazi csoda (2017)
A film R. J. Palacio azonos című, 2012-es bestsellere alapján készült. A mozit Stephen Chbosky rendezte, a forgatókönyvet is ő jegyzi Jack Thorne és Steve Conrad társaságában. A film egy Treacher Collins-szindrómás kisfiú, Auggie (Jacob Tremblay) története, aki kénytelen ezzel a születési rendellenességgel együtt élni. Ami nagyon nehéz, mert a szörnyű betegség miatt nagyon csúnya elváltozások, torzulások láthatók az arcán, amin még 27 műtét sem tudott igazán segíteni. Teljes életet él, ugyanúgy imádja a Csillagok háborúját, az űr világát, mint bármelyik hasonló korú kissrác. Csodálatos családja van.
Szülei, édesanyja, Isabel (Julia Roberts) és édesapja, Nate (Owen Wilson) féltő, óvó gonddal nevelik, megtanultak már együtt élni ezzel a betegséggel, elfogadták, hogy gyermeküknek így kell leélnie az életét. Azonban az ilyen jellegű betegség, ami az arcot teszi torzzá, csúnyává, pont a társadalmi beilleszkedést nehezíti meg, mert az emberek, főként a kisgyerekek nagyon nehezen fogadnak be olyan valakit maguk közé, aki ennyire más, mint ők. Ezért védelmében magántanulóként, otthon tanul. De elérkezik az a pillanat, amikor el kell kezdenie a beilleszkedést, ezért a szülei beíratják az általános iskola 5. osztályába.
Számtalan társadalmi kérdést felvet a film, bár Stephen Chbosky nagyszerűen építi fel a történetet, nem célja hatásvadász módon sajnáltatni a genetikai rendellenességgel született srácot, hanem megpróbálja bemutatni ezt az élethelyzetet az ő, a szülei és a közeg szempontjából.