A második világháború után tömegeket vetettek hadifogságba és hurcoltak szovjetunióbeli kényszermunkára jogtalanul, „málenkij robot” vagy igazoltatás ürügyén. Sok család hiába várt: az elhunytakról semmilyen információ nem érkezett.
Mai magyar társadalmunk egyik legégetőbb és legfájóbb kérdése a fogolyügy. Érdekelve van ebben annak minden rendű rétege és minden rangú tagja
– írta Teleki Géza vallás és közoktatásügyi miniszter 1945 nyarán. S valóban így volt, hiszen 1,1 millió ember – katona és civil – került hadifogságba. Azaz ténylegesen szinte minden családot sújtott valamilyen szinten ez a helyzet. Hogyan állunk ma a kérdés feldolgozásával, mennyit tudunk felmenőink sorsáról?
Bognár Zalán fő kutatási területe a két világháborúra és az azt követő koalíciós időszakra, a kényszerű migrációkra, a Gulag, a hadifogoly- és a polgári internáltak kérdéskörére irányul. Mint munkatársunknak korábban elmondta: erős forráskritikával kell kezelni a szovjet iratokat. Már az a tény is jelentősen csökkenti a dokumentumok valóságértékét, hogy civil férfiak és fiúk tömegeit hurcolták el, úgy állítva be őket, mintha ellenséges ország fegyveres katonájaként harcoltak volna a Szovjetunió ellen.
De miért is várjuk el, hogy a terrorra és félelemre épített totális diktatúrában keletkezett dokumentumok megmutassák a valóságot? Leginkább azt mutatják, amit a felettesek elvártak a beosztottjaiktól. A Gulag-kutatás fehér foltjai a számoknál kezdődnek.
A Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban – Dokumentumok (1941–1953) című kötet forrásai például egymást is hiteltelenítik: a szovjet adatok ugyanis hol 234 ezerben, máskor 476, 513, 526 vagy éppen 541 ezerben határozzák meg a magyar hadifoglyok létszámát. Ehhez képest a Magyar Nemzeti Levéltár a kormány támogatásával közel hétszázezer magyar fogoly kartonját– illetve annak digitális változatát – vásárolta meg Oroszországtól 2019-ben. És még ez a létszám sem tükrözi a valóságot.
A polgári lakosság tömeges elhurcolása azzal magyarázható, hogy hatalmas munkaerőhiány volt a Szovjetunióban. A kommunista állampárt nemcsak hadifoglyokkal pótolta a hiányt, hanem az elfoglalt országok állampolgáraival is, mivel azok tömeges és ingyenes munkaerőt jelentettek. A foglyok adatait néhány kivételtől eltekintve a kinti céltáborokban vették fel, ezért a szovjet kartonok nem tartalmazzák azokat, akik a vonatúton vagy a közép- és kelet-európai táborokban meghaltak – mondta Bognár Zalán. Velük sem számolnak a szovjet források.
A történelmi traumáról bővebben a Gulag és Gupvi című eseményen beszél a történész május 24-én, szerda 18 órától. Helyszín: Budapest Főváros Levéltára (1139 Budapest, Teve utca 3–5.).Az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, a Rubicon Intézet honlapján.
