– A grúz rendező, Avtandil Varszimasvili darabjai főként a szenvedélyességükkel ragadtak meg. Az már szinte természetes a fesztivál darabjait figyelve, hogy nem a nálunk megszokott verbális színházat látjuk, de a grúz a darabokban a jellemábrázolás valahogy más volt.
Valamiféle testbeszéddel, nem tánccal, hanem egészen sajátos mozdulatokkal, metaforikussá tette a jellemeket. A III. Richárd, amely a Mitem (Madách International Theatre Meeting ) esetében
majdnem minden szereplőről egy állat jutott eszembe, a sajátos mozgásforma által amit a színészek gyakoroltak. Nagyon tetszett nekem
– mondta a színésznő.
Erős kép, és külön üzenet neki, hogy feketében voltak a színészek, mintha mindenki gyászban lenne vagy sötét lelkű volna.
Olyan érzetet keltett, mintha teljesen szétdúlná a színes, ragyogó világunkat a lelkekben uralkodó sötétség.
Nagyon megható volt mindez számomra. Egészen elképesztő volt a főszereplő Apolon Kublashvili , aki másnap Jagót játszott az Othellóban. Két ekkora szerepet egymás után eljátszani, hatalmas színészi jelenlét és erő. Olyan fokú szenvedélyességet láttam, ami egészen megrendítő erejű volt.
Hozzátette, Avtandil Varszimasvili nevét és színházát, a Tibiliszi Színházi Központot örökre megjegyezte magának. Elmondta, hogy itthon a szövegközpontú színház jellemző, de azt is nagyon fontos látni, hogy milyen ereje és hitele tud lenni annak a karakterformálásnak, amiben nem a beszéd és a szavak szintjén dőlnek el a dolgok.
(A grúz rendező januárban másik nagyszerű rendezésével, Brecht A kaukázusi krétakörrel nyűgözte le magyar közönséget.)
Felidézte, hogy Eugenio Barba munkáit, már egészen fiatalon, a nyolcvanas években megismerte.
– Kerényi Imre hívta még fel rá a figyelmemet, lenyűgözött a világa. Sajnálom, hogy a munkáim miatt nem tudom megnézni az előadásait a fesztiválon!
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Kubik Anna (Fotó: Zih Zsolt)
