Az anyaggyűjtés idején még többen vettek részt a projektben, ám a kötetté rendezés monumentális folyamatára Eugenio Barba és Nicola Savarese egyedül maradt. – Rendkívül sok fantasztikus anyagunk volt, de az elején Nicolával nem láttuk át pontosan, mit is tegyünk mindezzel. Mind a ketten más-más aspektusát ragadtuk meg, s nagyon sokat konzultáltunk, és évente eltöltöttünk együtt Olaszországban egy hónapot, amikor csak a szerkesztéssel foglalkoztunk. Nicola vesszőparipája mindig is az volt, hogy a színháztörténet nem tanítható képek nélkül. Nem lehet csupán elképzelni, milyen egy-egy kultúra, nemzet, ország színháza, hiszen ez csak intellektuális tudás lenne. Több mint tizennégy évet töltöttünk el a könyv készítésével – osztotta meg gondolatait Eugenio Barba, a kötet egyik szerzője.
Régen sok helyen és kultúrában egyszerű volt arra válaszolni, hogy miért csinál valaki színházat. A színész szórakoztatott és ezzel pénzt keresett. Sztanyiszlavszkij óta a nyugati világban mindenki számára egyértelmű, hogy a színház nem csupán a szórakoztatásról szól. Ez után a kinyilatkoztatás után nevezik a színházat művészetnek, a színészeket pedig művészeknek. Egy művész nem csupán utánoz, játékát meghatározza az eredetiség. Nicola Savaresével az volt a vágyunk, hogy ez az általunk írt színháztörténet a színészeknek szóljon. Könyvünkben nem esik szó drámaírókról, mert a hangsúly a színészi hivatás történetén van
– emelte ki a szerző a kötet legmarkánsabb jellemzőjét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!