A Magyar Örökség-díj gondozását 2003 márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület (MÖEE) vállalta magára abban a reményben, hogy pályázatok, állami és civil támogatások révén biztosítani tudja a díj gondozásához szükséges anyagi fedezetet.

Az egyesület évente négy alkalommal, esetenként hét-hét (évi huszonnyolc) díjat oszt ki a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, melyet a hozzákapcsolt kulturális program tesz emlékezetes eseménnyé. Szombaton a Ráday Ház dísztermében adták át a díjat, így további hét életmű építi tovább a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát.
Boldog Brenner János katolikus pap vértanúsága, a Magyar Történelmi Társulat múltunkat kutató és feltáró tudományos munkássága, valamint Sebő Ferenc népzenei értékmentése és verséneklése, a Gyergyószárhegyi Művésztelep képzőművészeti értélmentő és értékőrző tevékenysége, Szalai Béla filológiai munkássága, Gróf Kálnoky Tibor erdélyi magyarságért végzett szolgálata, Hegedűs Lóránt református püspök és teológusi és írói munkássága kapott elismerést.
Takaró Mihály irodalomtörténész nyitóbeszédében Klinghammer Istvánnak, a bírálóbizottság elnökének köszöntőjét olvasta fel. A térképész, oktatáspolitikus a két világháború közötti magas színvonalú magyar oktatásról beszélt és a fiatalok külföldre vándorlásának veszélyére hívta fel a figyelmet.
– Nagy, tán jóvátehetetlen hiba volna, ha eurokonform címen sajátos értékeinket veszni engednénk, háttérbe szorítanánk. Legfőképp ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy fiataljainknak az iskolában ne csak ismereteket nyújtsunk, hanem neveljük is őket: emberségre, felelősségtudatra, hazaszeretetre, egymás elfogadására, megbecsülésére. Hazaszeretetre is. Nem üres beszéddel, hanem erős, megtartó tapasztalattal.
A Gonosz ma is a megtartó erőtől próbál elszakítani
Az elmúlt rendszer mártírhalált szenvedett, a kommunisták által brutálisan meggyilkolt áldozata, Boldog Brenner János élete, tartása örök minta az utókornak.
– Brenner János nemcsak beszélt a lelki mélységekről, de élte is őket – fogalmazott méltató beszédében Székely János megyés püspök. – Az imádság embere volt. Mindenkinek előre köszönt, az iskolaigazgatónak éppúgy, mint az egyszerű cigány embernek. Időnként anyagilag is segítette a szegényeket. Mindenekelőtt pedig sugározta a békét, a Isten kegyelmét. Jó érzés volt a közelében lenni.
Soha nem politizált, elzárkózott a diktatúra embereivel való bármiféle együttműködéstől és cinkosságtól. Az egyetlen „bűne”– amiért a diktatúra emberei végül is kegyetlenül meggyilkolták – az, hogy sokakat, főként fiatalokat vonzott a templomba.
A kommunista diktatúra gyűlölte Istent, a vallást és a nemzetet, a családot. Minden olyan gyökeret, ami tartást ad az embernek. Ezeket az éltető gyökereket el akarta fűrészelni.
– Ugyanezt próbálja tenni a Gonosz ma is.
Elszakítani az éltető, megtartó gyökereitől az embert.
Brenner János vértanú hűsége és életáldozata minket is bátorít, hogy őrizzük és védjük meg éltető gyökereinket: a szálakat amelyek a Teremtőhöz, az élet forrásához, a családhoz, a nemzethez kötnek minket! – hívta fel a figyelmet a püspök beszédében.