Felavatták Kerényi Imre síremlékét a Fiumei úti sírkertben

Meghitt hangulatú megemlékezésen avatták fel szeptember 28-án délután a Fiumei úti sírkertben Kerényi Imre síremlékét. Az öt éve elhunyt, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, publicista, érdemes és kiváló művész, miniszterelnöki biztos idén lenne nyolcvanéves. A rendezvényen Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, illetve Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színművész, a József Attila Színház igazgatója mondott beszédet. A síremléket Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök áldotta meg.

20230928 budapest fiumei uti temeto kerenyi imre halalanak 5 evforduloja alkalmabol rendezett megemlekezes havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

A család, a rokonok és a pályatársak Kerényi Imre síremlékénél. Fotó: Havran Zoltán

A rendezvény után Kerényi Imre egykori alkotótársa, Nagybaczoni Nagy Kati rendező, egyetemi művésztanár, illetve a tanár úr egykori növendékei közül Dolhai Attila színművész is megosztotta lapunkkal néhány gondolatát. Nagybaczoni Nagy Katalin elmondása szerint kivételezett helyzetben van, mert még az egyetem elvégzése előtt hosszú éveken át Kerényi Imre rendezőasszisztense lehetett. – Bizonyos értelemben az egyetlen rendező növendékének tekinthetem magam, hiszen az egyetemen kizárólag színészeket tanított. Fantasztikusan nyitott volt. Mindig figyelmesen meghallgatta, hogy mit mondok, és végtelenül büszke voltam arra, hogy ha egy-egy olyan gondolatomat, ami rokon volt az ő koncepciójával, beépítettünk a darabba. Ugyanígy büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy – amint abban megegyeztünk – az unokájának, Dávidnak, aki szintén rendezőnek készül, majd én adhatom tovább mindazt, amit egykor Imrétől tanultam – fejtette ki, hozzátéve, hogy Kerényi Imrének volt egy nagyon sajátos nyelvezete is. Mint mondta, a tanár úr rendkívül izgalmas humorral és magas intelligenciával rendelkezett, emellett pedig sosem habozott kijelenteni az evidenciákat. –Ezek a jellemzők alkották meg az Imre-nyelv egyedi elegyét. Egy olyan színházi nyelvet, amit csak azok értenek igazán, akik tőle tanultak. Az Imre-iskola egykori növendékeiként ma is használjuk ezt a közös nyelvet, és ma is pontosan tudjuk, mit jelent, ha azt mondjuk, diagonál, és hogyan kell azt megvalósítani, ahogy Imre elvárná. Ezáltal ma is él és hat mindaz, amit tőle tanultunk – zárta gondolatait Nagybaczoni Nagy Kati.
 

Főhajtás a szellemi nagyság előtt. Fotó: Havran Zoltán

Dolhai Attila, Kerényi Imre egykori tanítványa is jelen volt a megemlékezésen: – Amikor utoljára találkoztam a tanár úrral, olyan soron kívüli osztálytalálkozón vettünk részt, amit ő kezdeményezett. Ezen az összejövetelen mindenkitől megkérdezte, hogy éppen hol tartunk az életben, és miközben a régi emlékeket is felidéztük, mindenkinek útravalókat rakosgatott a virtuális tarisznyájába. Akkor még nem tudtuk, hogy mennyire beteg – idézte fel lapunknak Kerényi Imrével kapcsolatos utolsó emlékeit az egykori tanítvány, majd hozzátette:

 osztályfőnökük mindig arra buzdította őket, hogy ne hagyják, hogy a nehézségek beárnyékolják az életüket. 

– Arra nevelt bennünket, hogy küzdjünk tovább, és ha esetleg nem lehetünk éppen a színpadon, fedezzük fel a színház világának más szakmáit is. Rendezzünk, írjunk kritikát, darabot, fedezzük fel az alkotás különböző lehetőségeit. Mániákus alkotásvágyát plántálta belénk. Mindig összetartotta az osztályt, miközben mindannyiunkra külön-külön odafigyelt, és rendszeresen kaptunk tőle személyes visszajelzéseket is. Nekem például egyszer azt mondta, hogy jó színész lehet belőlem, ha megtanulok végre rendesen beszélni. Ezt akkor nagyon komolyan vettem, és nagyon hálás vagyok neki érte, hogy noszogatott. Remélem, odafentről most is figyeli, hogy hol tartunk éppen, és büszkén néz le ránk – osztotta meg velünk a gondolatait Dolhai Attila.

Kerényi Imre életét a művészetek mellett a társadalmi és a politikai szerepvállalás is végigkísérte. Öt évvel ezelőtt mondott gyászbeszédében Orbán Viktor miniszterelnök kiemelte: Kerényi Imre nemcsak hirdette, hogy a magyar kultúra tart meg minket, hanem művelte is azt, miközben megalkuvás nélküli magyar színházat csinált. A miniszterelnök akkor egyebek mellett az alábbi szavakkal búcsúzott tőle: 

Azt tanítottad, hogy olyan emberekre van szükség, akik értik, hogy egy előadás, egy könyv, egy újságcikk, de még egy ország is csak akkor ér valamit, és csak akkor működik, ha alkotói egész személyiségüket hozzáadják. Akik büszkén és teljes felelősséggel vállalják, hogy ez a szöveghasáb, ez a jelenet, ez a kötet, ez a zászló, ez a címer én vagyok. Hittél abban is, hogy egy magyar film, színházi előadás, könyv vagy műalkotás lényegénél fogva arra való, hogy elmélyítsen minket a hazaszeretetben, hogy jobb, igazabb, bölcsebb magyar emberré lehessünk általa.

Borítókép: A síremléket Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök áldotta meg (Fotó: Havran Zoltán)