Volt már pár kísérlet, mégsem mondható igazán gazdagnak az ügynökfilmek és a besúgókultusz megjelenítése itthon, sem színházban, sem filmen. Így látja ezt Bagó Bertalan is, aki a székesfehérvári Vörösmarty Színházban rendezi meg Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabját.
Maga a szerző, Bereményi Géza kereste meg azzal, hogy rendezze meg a korábban a Radnóti Színházban, valamint a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban nagy érdeklődés mellett játszott előadást. Bagó rendezését elsőként nyáron az Európa Kulturális Főváros programsorozat részeként, Veszprémben, az Agórában láthatták a nézők.
A rendező lapunk megkeresésére elmondta, szerinte
ez a darab azért jó, mert olyan szerepbe helyezi a nézőt, hogy nyomozóként kísérheti végig a történetet, és megismerheti az indítékokat.
– Úgy gondolom, hogy kellő távolságra vagyunk attól a nyomasztó világtól, amikor baráti társaságokban és közösségekben is lehetett ügynök, aki a többiekről jelentett.
A mai fiatal felnőtt generáció többsége – akik a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltozás környékén születtek – azt sem tudja, hogy létezett ez a világ.
Szerintem ezért fontos, hogy bemutassuk színházban, vagy filmen a történeteket, azzal együtt, hogy a hatvanas-hetvenes évek művészileg több szempontból nagyon izgalmas korszak. Biztos vagyok benne, hogy sokkal gazdagabb lenne az irodalma ennek a témának, akár a drámairodalom vagy a forgatókönyvek terén, hogyha a rendszerváltozás után az ügynökaktákat nyilvánosságra hozták volna. Könnyebben feldolgozta volna a társadalom, mert ha egy nép nem tud szembenézni a tényekkel, akkor óhatatlanul kiszivárogtat, és ez állandó zsarolási lehetőséget is jelent – mondta.
Bereményi darabjának alaphelyzete szerint az unoka – aki történetesen rendező – tudomására jut, hogy a nagyapja a legjobb barátját elárulta, és elkezd nyomozni a múlt után. Mindez az akkoriban elterjedt indiánozók körében történik.
Az indiánosdi különös játékos formája volt az ellenállásnak a diktatúra idején, a közösség tagjai saját törzsi szabályaik szerint léteztek egy általuk teremtett világban.
Ez a darab a megértés felé vezeti a nézőt, és a mű legvégén derülnek ki csak az igazi indítékok. A Gáspár Sándor által alakított beszervező, tartótiszt kegyetlenül cinikus szándéka sokáig ismeretlen. Sokféle igazság lehetősége felmerül, ezzel együtt sokféle ítélet megszülethet a nézőben, míg a végső megoldásig eljutunk.
