Amadeus: A felismert középszerűség tragédiája + galéria

November 25-én mutatják be a Pesti Színházban az Amadeus című darabot Hegedűs D. Géza rendezésében. A történelmi tényeket felhasználó, de alapvetően fikcióra épülő drámát sokan sokféleképpen adaptálták már. Arról, hogy ezúttal a mű mely rétegei kerülnek felszínre, s hogy mennyiben tekinthető egy izgalmas kettős ügynök sztorinak az Amadeus, a Salierit alakító Ötvös Andrást kérdeztük.

Fotó: Havran Zoltán

Mozartot ifj. Vidnyánszky Attila alakítja a darabban. 

Mozartról mindenkinek van valami a fejében. Nehéz feladat ezt valahogy kimosni magamból, lemosni a figuráról. Az alapoktól kell indulni, mint mindig. Szörnyű, milyen esetlennek érzi magát a színész… Géza tanár úr rendezőként is végtelenül türelmes és szerencsém van a partnerekkel is. A legnagyobb segítség, hogy Ötvös Andrással próbálhatok, hálás vagyok ezért. A darab konfliktusa örök: Mozart a munka, a magánélet, a hatalom klasszikus Bermuda-háromszöge fölött lebeg. Nekem inkább a művészemberről, mint két kolléga harcáról szól a darab. Arról, hogy alapvetően ma mit jelent művésznek lenni

– meséli a színész.

A Salierit alakító Ötvös Andrást a szerdai fotóspróba után kérdeztük többek között arról, milyen találkozásai voltak korábban Schaffer művével. Mint a Magyar Nemzetnek elmondta, az Amadeus című filmmel a Színművészeti Főiskola első évében Gothár Péterrel kockáról kockára kielemezték (színpadon nem látta ezt a darabot), de mint mondta, ez az előzetes tudás nem volt hatással a jelenlegi próbafolyamatra. – Ez egy tök jó Milos Forman-film, de semmilyen szempontból nem jelentett kiindulási alapot, engem csak az érdekelt, hogy Géza (Hegedűs D. Géza, a darab rendezője – a szerk.) mit szeretne csinálni – fogalmazott Ötvös András.

Márkus Luca Katherina Cavalieri szerepében. Fotó: Havran Zoltán

Ez egy archetipikus történet, egy istenképről szóló történet, ha úgy tetszik. Nincs nagyobb emberi fájdalom az elutasításnál, annál, ha nem kell az ember. Miért nem fogadta el Isten Káin áldozatát? Ugyanígy vagyunk ebben a darabban: azt hisszük, ha jól viselkedünk, akkor mi leszünk a legnagyobbak, minket fognak csodálni. Salieri úgy érzi, ő a kiválasztott, balszerencséjére azonban születik mellé egy zseni.

Másrészt Salieri kiváló stratéga – mutatott rá a színész –, innen nézve az Amadeus egy nagyon izgalmas kettősügynök-játék, amely súrolja annak határát, hogy az egymással szemben álló felek valóban barátokká válnak. Salieri közel van ahhoz, hogy mindent imádjon Mozartban, mindent, ami benne nincs meg, amire irigy. Harmadrészt, az udvarban szépen kirajzolódik, ki mire használja a másikat. Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje. Aztán megjelenik Mozart, teret akar foglalni. A császár nagyon szeretné, ha neki is lenne egy saját, német ajkú zeneszerzője, használja őt, de aztán más lesz a prioritás: a háború.

Ugyanezek a körök – a helyezkedés, a térfoglalás – megvannak bármelyik irodaházban, hiszen maga a létezés térfoglalást jelent

– fogalmazott Ötvös András.

Arról, hogy a felismert középszer és a zsenialitás törékenységének ellentéte hogyan bomlik ki és milyen árnyalatokat kap ebben a darabban, Ötvös András azt mondta, nagyon érdekes, ahogyan a császár pont azokat az újításokat kifogásolja vagy neveti ki, amitől Mozart forradalmivá vált. 

A középszerűséget megtestesítő Salieri az, aki felismeri az igazi korszakalkotó, formabontó zsenialitást. Ő az, aki meglátja azt, hogy Mozart mennyire meghaladja a korát. És persze ez a darab arra is rámutat, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy egy tehetség ki tudjon bontakozni

– tette hozzá a színész.

Az előadás látványvilágáért és díszletéért Pater Sparrow felel, a koreográfus Bodor Johanna. A szereplők varázslatos, rokokó korszakot idéző jelmezeit Pintér Anina tervezte. Az Amadeust az egész évadban láthatja a közönség a Pesti Színházban. A november 25-i bemutatót követően idén november 26-án, december 5-én, 9-én, 10-én, 12-én és 20-án lesz műsoron.

Borítókép: Az Amadeus fotóspróbája a Pesti Színházban (Fotó: Havran Zoltán)