A karácsonyfa állításának szokása előtt hazánkban és Európa-szerte is a termőág jelentette a karácsonyi díszítést. Ezek tájanként különböző hajtatott ágak voltak, amely lehetett például rozmaring, kökény, krisztustövis. Előfordult, hogy almával, dióval, esetleg papírszalagokkal díszítették őket. A tél közepén kihajtott ág a természet újraéledését, az arra való várakozást szimbolizálta.
– Ahogy napjainkban változik a divat, régen is ugyanúgy változtak a karácsonyfa-díszítési szokások. A háromféle stílussal szerettük volna megmutatni, hogy a karácsony jelképének divatja miként változott, és hogy nem voltak mindenhol ugyanolyanok – mondta Erdeiné Kuslics Katalin, a Soproni Múzeum közművelődési munkatársa.
A három fa közül az egyik a népi kultúrát idézi. Szalmadíszek és mézeskalácsok kerültek a fára, a szokásnak megfelelően. A másik fa ugyanabból a korból a jómódú polgárság, az arisztokrácia szalonjában elhelyezett fenyőfa ünnepi díszeit mutatja be: a fára elhelyezett szaloncukor, az elegánsabb, díszesebb függők és esetenként gyertyák jellemezték. A harmadik fa pedig egészen a nyolcvanas évekig repíti vissza az érdeklődőket, megidézve a kor hangulatát. Leginkább a színes túldíszítés, a papírból készült girlandok és az üveggömbök jellemzők rá
– tette hozzá.
A díszek egy részét már régóta gyűjtik, de vannak köztük olyanok, amelyeket a kollégákkal együtt készítettek, és akad olyan is, amelyet egy korábban meghirdetett gyűjtésnek köszönhetően kaptak.
