Az első magyar filmrendezőnő rémálma és a producer, aki a Hunyadi előtt meghódította a világot

Figyelemre méltó, hogy hány magyar hazánkból elszakadt magyar járult hozzá a mozgókép történelméhez már a kezdetek óta – mondta el Ráduly György az NFI Filmmegőrzési és technológiai divízió igazgatója. A mozi 130 éves történelmét ünneplik a Budapesti Klasszikus Film Maratonon hihetetlen díszvendéggel és különleges vetítésekkel szeptember 16 és 21. között.

Ráduly György Fotó: Havran Zoltán

Száznál is több filmet láthatunk a fesztiválon Fotó: Havran Zoltán

– Számos olyan alkotást is vetítenek, amelyek nem kapcsolódnak a vendégekhez. Miként állították össze a programot?

– Minden évben száznál is több filmet mutatunk be: 2019 óta igazgatósági tagja vagyok a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének, decemberben küldtünk egy felhívást, közel 200 intézmény számára, amelyek végül mintegy 350 restaurált alkotást ajánlottak. A kurátori csapatunk a műveket az aktuális tematikánk mentén válogatott, amely idén a 130 éves mozi. Figyelemre méltó, hogy hány magyar hazánkból elszakadt magyar járult hozzá a mozgókép történelméhez, ezért minden évben becsempészünk filmes „hungarikákat” a programba. Már a korai szakaszában is jelen voltunk, a Lumiere testvérek és a versenytársaik mellett fontos szerepet töltött be például Démény György is, akinek a felmenői valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc után kényszerült emigrációra. És több neves évfordulónk is van: 130 éve született Vértes Marcell, akinek a munkássága előtt tisztelgünk, miként ugyancsak 1895-ben alapították a Gaumont vállalatot is, amely Pierre Richard, Jean-Paul Belmondo, Alain Delon és Louis de Funes filmjeit gyártotta. Nagy öröm, hogy a streamingszolgáltatók korában a mozinak sikerül megőrizni a jelentőségét: évente itthon több mint tíz millió jegyet adnak el, tavaly a magyar filmek 20 százalékos piaci részesedést produkáltak, erre harminc éve nem volt példa. A fesztiválunk célja, hogy minél többen érezzenek igényt arra, hogy az eredeti környezetében, azaz a moziban tekintsenek meg minél több alkotást.

– Számtalan frissen felújított klasszikus magyar film is látható lesz. Ezek közül melyeket emelné ki?

– Elsőként mindenképpen Makk Károly életművét, amelyből tíz filmet bemutatjuk. A szívemhez a legközelebb Liliomfi áll közülük, amelyet gyönyörű, színpompás restaurált változatban vetítünk, de ritkábban látott rendezései is terítékre kerülnek, mint a Megszállottak vagy a Mese a tizenkét találatról. Tüdős Klára, az egyik első magyar női rendező A fény és árnyék című filmje zseniális, de a film noir szekciójából a személyes kedvencem Gertler Viktortól a Gázolás. És nem mehetünk el szó nélkül a Magyar mozi francia szemmel című dokumentumfilm mellett: ez a francia produkció a hatvanas években készült, és a magyar mozgókép fiatal generációjáról szól, mások mellett Sára Sándor, Gaál István, Elek Judit és Szabó István soha nem látott képsorokon tűnik fel benne. A némafilmeket pedig minden esetben élőzenei kísérettel vetítjük, a Müpában például Korda Sándor 1917-es Jókai-adaptációját, Az aranyembert is így láthatják, de a Francia Intézet minden napra ígér izgalmas filmkoncerteket, amelyeket nemcsak a mozgókép, hanem a zene szerelmeseinek is ajánlom.