Az első magyar filmrendezőnő rémálma és a producer, aki a Hunyadi előtt meghódította a világot

Figyelemre méltó, hogy hány magyar hazánkból elszakadt magyar járult hozzá a mozgókép történelméhez már a kezdetek óta – mondta el Ráduly György az NFI Filmmegőrzési és technológiai divízió igazgatója. A mozi 130 éves történelmét ünneplik a Budapesti Klasszikus Film Maratonon hihetetlen díszvendéggel és különleges vetítésekkel szeptember 16 és 21. között.

Ráduly György Fotó: Havran Zoltán

– A Budapesti Klasszikusfilm-maraton egyik díszvendége Robert Lantos producer lesz. A Hunyadi-sorozat miatt esett rá a választásuk?

Ráduly György, a Budapesti Klasszikusfilm-maraton fesztiváligazgatója Fotó: Havran Zoltán

– Részben igen, de az élműve túlmutat a sorozaton, a huszadik század második felének egyik legjelentősebb nemzetközi producere. Számunkra pedig már csak a magyar származása miatt fontos a személye, sőt valójában egy magyar ember: itt született és kezdte meg az iskolát, mielőtt 1956 után a családjával el kellett hagynia az országot. A Vöröskereszt segítségével először Dél-Amerikában, majd Kanadában kötöttek ki, ott nőtt fel, de a magyarságát sosem felejtette el, többször beszélt arról, mennyire kötődik a kultúránkhoz. A hatvanas években hazalátogatott a kanadai vízilabda-válogatott tagjaként, és amikor a hetvenes években az első filmjét, az Érett nők dicséretét készítette, Budapesten szerette volna leforgatni, de nem kapott engedélyt, így a főváros mását egy torontói stúdióban alkották meg. Ezt követően számos, Cannes-ban díjazott, Oscarra és Golden Globe-ra jelölt alkotáson dolgozott, és több neves rendezőt fedezett fel. Noha az életműve nagyon sokszínű, mindegyik munkáján érezhető a világra való nyitottsága. Hazánkban a Csodálatos Júlia, A napfény íze és a Hunyadi-sorozat kapcsán vált ismertté, de nemzetközileg régóta magasan jegyezett producer, Kanadában a filmszakma minden szereplője tudja a nevét. A társalapítója az Alliance Atlantisnek, amely a kanadai filmgyártás egyik óriáscége.

– Illetve ő volt a producere a fesztivál másik két díszvendégének, Atom Egoyan és David Cronenberg több kiemelkedő filmjének is. Nehéz ilyen neves rendezőket Magyarországra csábítani?

– Ez minden évben kihívás, hiszen rendkívül elfoglalt hírességekről van szó, ezért minél korábban fel kell venni velük a kapcsolatot. Robert Lantos ebben nagy segítséget nyújtott, maga kérte fel Egoyant és Cronenberget, hogy a látogatás által a magyar közönség még jobban megismerje munkásságukat. Illetve már van egy általános bizalom a fesztiválunk irányába, hiszen 2017 óta olyan művészek fordultak meg nálunk, mint Claudia Cardinale, Pierre Richard, Udo Kier, Wim Wenders, Costa-Gavras és Thierry Frémaux, a cannes-i fesztivál művészeti igazgatója. Idén egyébként Lantos mellett a szintén magyar származású Joe Eszterhas is vendégünk lesz online formában: a forgatókönyvírótól mások mellett az Elemi ösztön, a Flashdance, a clevelandi magyarokról szóló, Sylvester Stallone főszereplésével készült Ö.K.Ö.L. is terítékre kerül, a vetítések előtt meghallgathatja a közönség a videóüzenetét.

Száznál is több filmet láthatunk a fesztiválon Fotó: Havran Zoltán

– Számos olyan alkotást is vetítenek, amelyek nem kapcsolódnak a vendégekhez. Miként állították össze a programot?

– Minden évben száznál is több filmet mutatunk be: 2019 óta igazgatósági tagja vagyok a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének, decemberben küldtünk egy felhívást, közel 200 intézmény számára, amelyek végül mintegy 350 restaurált alkotást ajánlottak. A kurátori csapatunk a műveket az aktuális tematikánk mentén válogatott, amely idén a 130 éves mozi. Figyelemre méltó, hogy hány magyar hazánkból elszakadt magyar járult hozzá a mozgókép történelméhez, ezért minden évben becsempészünk filmes „hungarikákat” a programba. Már a korai szakaszában is jelen voltunk, a Lumiere testvérek és a versenytársaik mellett fontos szerepet töltött be például Démény György is, akinek a felmenői valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc után kényszerült emigrációra. És több neves évfordulónk is van: 130 éve született Vértes Marcell, akinek a munkássága előtt tisztelgünk, miként ugyancsak 1895-ben alapították a Gaumont vállalatot is, amely Pierre Richard, Jean-Paul Belmondo, Alain Delon és Louis de Funes filmjeit gyártotta. Nagy öröm, hogy a streamingszolgáltatók korában a mozinak sikerül megőrizni a jelentőségét: évente itthon több mint tíz millió jegyet adnak el, tavaly a magyar filmek 20 százalékos piaci részesedést produkáltak, erre harminc éve nem volt példa. A fesztiválunk célja, hogy minél többen érezzenek igényt arra, hogy az eredeti környezetében, azaz a moziban tekintsenek meg minél több alkotást.

– Számtalan frissen felújított klasszikus magyar film is látható lesz. Ezek közül melyeket emelné ki?

– Elsőként mindenképpen Makk Károly életművét, amelyből tíz filmet bemutatjuk. A szívemhez a legközelebb Liliomfi áll közülük, amelyet gyönyörű, színpompás restaurált változatban vetítünk, de ritkábban látott rendezései is terítékre kerülnek, mint a Megszállottak vagy a Mese a tizenkét találatról. Tüdős Klára, az egyik első magyar női rendező A fény és árnyék című filmje zseniális, de a film noir szekciójából a személyes kedvencem Gertler Viktortól a Gázolás. És nem mehetünk el szó nélkül a Magyar mozi francia szemmel című dokumentumfilm mellett: ez a francia produkció a hatvanas években készült, és a magyar mozgókép fiatal generációjáról szól, mások mellett Sára Sándor, Gaál István, Elek Judit és Szabó István soha nem látott képsorokon tűnik fel benne. A némafilmeket pedig minden esetben élőzenei kísérettel vetítjük, a Müpában például Korda Sándor 1917-es Jókai-adaptációját, Az aranyembert is így láthatják, de a Francia Intézet minden napra ígér izgalmas filmkoncerteket, amelyeket nemcsak a mozgókép, hanem a zene szerelmeseinek is ajánlom.