Elhunyt Aknay János festőművész

Meghalt Aknay János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész. A nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja életének hetvenhetedik évében távozott. Aknay János művészete szervesen kapcsolódik a XX. századi szentendrei festészet konstruktív-szürrealista, a Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Deim Pál nevével és művészetével fémjelzett áramlatához. Aknay Jánost az MMA saját halottjának tekinti.

Aknay János festőművész Forrás: Nemzetmuvesze.hu

Aknay János 1949. február 28-án született Nyíregyházán, művészeti tanulmányait a Debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben kezdte meg, majd 1962 és 1967 között Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult, ahol Sebestény Ferenc volt a mestere. 1971-ben költözött Szentendrére, ahol haláláig élt és dolgozott.

Aknay János szentendrei műtermében. Fotó: Teknős Miklós

Aknay János művészete

1972-ben alapító tagja volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak (1994-től Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület), amelynek 2004 és 2008 között elnöke is volt. Első önálló kiállításait a hetvenes évek első felében rendezte, 1976-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagja lett. 

Az elmúlt öt évtizedben a hazai és külföldi kiállítótermekben egyaránt állandó szereplője volt a csoportos tárlatoknak, az országos művészeti seregszemléknek.

Munkássága eggyé fonódott a szentendrei avantgárd hetvenes években kibontakozó, a Vajda Lajos Stúdióba tömörült fiatal művésznemzedék (fe Lugossy László, ef Zámbó István, Wahorn András, Bereznai Péter, Matyófalvi Gábor, Holdas György, Vincze Ottó) törekvéseivel. A csoport, amely számos művészeti irányzatot, ágazatot, kifejezésformát, műformát és műfajt integrált tevékenységébe (képzőművészet, zene, színház, irodalom, fotó, videó, akcióművészet, performansz, happening), tudatosan vállalta a Szentendre XX. századi művészetében a Vajda Lajos életműve által képviselt szellemi és esztétikai tradíciót és továbbvitelét.

Aknay János munkássága a szentendrei konstruktív-geometrikus művészeti hagyományhoz – így a Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál művészetével jellemezhető áramlathoz – erős szálakkal kapcsolódva, a hagyományos táblaképfestészet és grafika műforma- és műfaji keretein belül bontakozott ki. 

Az elvont, geometrikus alakzatokra szervezett, jellegzetesen szentendrei építészeti motívumokat idéző kompozícióiban egyes korszakokban hangsúlyosan jelentek meg az archaikus rovásírásjelek, majd képeinek központi jelentőségű kifejezőelemévé vált az angyalmotívum, amely hol naturális, hol elvonatkoztatásba hajló megjelenítéssel illeszkedett képi világába.

Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, köztük van a Magyar Nemzeti Galéria, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a Kecskeméti Képtár, a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjtemény, a szentendrei Ferenczy Múzeum és Szabadtéri Néprajzi Múzeum.

Aknay János művészi alkotómunkája mellett a kezdetektől rendkívül aktív és széles körű művészeti szervezőtevékenységet is kifejtett: kezdetben Szentendre művészeti életében, majd az ezredfordulót követően az országos művészeti fórumokon is számos szervezetben, társaságban, testületben, kuratóriumban (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Művészeti Alap – MAOE, Nemzeti Kulturális Alap) vezető szerepet vállalt. 2011 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozat kitüntetést, két évvel később Munkácsy Mihály-díjas, 2010-ben Kossuth-díjas lett. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje elismerést 2017-ben vehette át, 2021-től a nemzet művésze volt.