Alakjukat az a nagy visszhangot kiváltó esemény nagyította ki – gróf Zichy Domonkos veszprémi püspökkel és Csány Lászlóval, a liberálisok megyei vezetőjével együtt –, amelynek következtében a harmincas évek országgyűlésein nagy tekintélyre és országos ismertségre szert tett Deák Ferencnek
1843. április 4-én a követutasítást tárgyaló zalai közgyűlésen a nemesi szabadság védelmének jelszavával felheccelt, illetve kortesek által megvesztegetett zalai köznemesek megtagadták az adóterhek elvállalását…
Arról volt szó, hogy a vármegyei költségek fedezésére szolgáló háziadóhoz a nemesek is járuljanak hozzá birtokarányosan. A nemesi adómentességen ütött réssel az országgyűlési ellenzék erősödött volna a kormányzattal szemben.
A pár hónappal később megismételt követválasztáson a nemesség túlnyomó többsége (összesen ötezer zalai kisnemes voksára lehetett számítani) ugyan megszavazta az „adóviselést”, Deák azonban, tudva, hogy az mily korteskedés árán ment végbe, nem vállalta a követséget, és betegségére hivatkozva évekre visszavonult az aktív politizálástól, noha mind Kossuth Lajos, mind Batthyány Lajos, mind Széchenyi István és Teleki László számolt tekintélyével és szakmai felkészültségével.
Molnár András Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban alcímű tanulmányában egy szemtanút idézve ismertette Deák Ferenc követté választásának árát (megindokolva ezzel az elutasítást is):
A választás előtti este mozgalmas volt ebben a táborban: szólt a zene, nagy tűz mellett sültek nyárson a pecsenyék, a boroshordók megcsapolva, öntötték a bort mindenki számára ingyen, aki csak, és amennyit inni akart.