A különböző feminista, liberális és LMBTQ-mozgalmak már annyi fronton harcolnak, hogy eredeti céljukat, az egyenjogúságért való küzdelmet nemhogy elfelejtették, de visszájára fordították.

A nők között is lettek „egyenlőbbek” az egyenlőknél. Hátrányból indulsz, ha a bőrszíned fehér, ha a karrieredet bármilyen mértékben háttérbe szorítod a családalapítás vágyáért, sőt sokszor már akkor is, ha olyan maradi vagy, hogy az „elnyomó, patriarchális” kapcsolati formát, a házasságot preferálod. A transznemű sportolók megjelenése szintén a nők teljesítményének ellehetetlenítéséhez járul hozzá, hiszen egyértelmű, hogy egy korábban férfiként élő személy ­biológiai felépítése behozhatatlan előny a női mezőnyben.

Manapság – főként az Instagram, a TikTok és egyéb közösségi oldalak, valamint a média segítségével – megmondják nekünk, hogy ki és milyen az igazi nő, és bár a sokféleséget hirdetik, valójában csak az általuk elfogadott, XXI. századi, haladó nőknek jár taps. Ideológiájuk tele van erőszakkal, elnyomással és ellentmondásokkal, a modern kor szabadságharcosainak képzelik magukat, azonban felszabadítási törekvéseiket egyre fojtogatóbbnak érezzük.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi a jobb: a nőnap számos jeles naphoz hasonló jelentésfosztott, profitorientált „ünneplése”, vagy hagyni, hogy ezen a napon olyan emberek, szervezetek és politikai tömörülések hallassák a hangjukat, akik reális problémák helyett többek között a nőket használják fel saját ideológiai és/vagy politikai céljaik elérésére? De akkor mégis mit ünneplünk március 8-án? Mit ünneplünk, amikor fondorlatos szavakkal lassan mindent elvesznek tőlünk, amit szépnek, nemesnek és értékesnek tartottunk? Az édesanyákra gondolok, akik a rengeteg munka és minden egyéb körülmény ellenére azért küzdenek, hogy gyermekeiknek mindenük meglegyen. 

Azokra a nőkre, akik nem válnak férfigyűlölővé azért, mert csalódtak, mert nem úgy halad az életük, ahogyan eltervezték.

A törekvő, okos, tehetséges magyar lányokra, akikre később nemcsak szüleik és tanáraik, de egész nemzetük büszke lehet majd. Azokra a nőkre gondolok, akik nem siránkoznak minden lehetséges felületen, akik erősek, bátrak, nem manipulálhatók, és szivárványszínű tündérmesék helyett mindig a józan észre támaszkodnak. Rengeteg ilyen csodálatos nő van, sokkal több, mint gondolnánk. Nem szabad hagynunk, hogy megfeledkezzen róluk a világ, akkor sem, ha közben a nők állítólagos megmentői éppen a hatszázadik szexuális kisebbség vélt jogaiért emelik fel hangjukat. Az igazi nőknek álcába bújva sem mondhatja meg senki, hogy miről mit gondoljanak. Ezeket a nőket kell ünnepelnünk március 8-án.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)