Március 8-án a nőket ünnepeljük. Egy újabb nap, amikor a virágárusok a szokottnál nagyobb profitra tehetnek szert, hiszen a cégek, a különböző politikai szereplők és csoportok hatalmas tételben rendelik az elosztogatásra szánt virágokat, otthon a férfiaknak pedig a család összes hölgytagjára gondolniuk illik ilyenkor. Tudjuk, hogy ezen az egyébként munkásmozgalmi eredetű napon elvileg a nőket köszöntjük, azonban az, hogy miért és hogy egyáltalán kit tekintünk nőnek, manapság egyáltalán nem egyértelmű. A nőiség fogalma – számos egyéb fogalomhoz hasonlóan – ideológiailag megterheltté vált: elvesztette a XX. században kirobbant nyelvi háborút, és egyfajta hadizsákmányként elfoglalták, kisajátították.
Ez a nyelvi háború csupán eszköze annak az ideológiai harcnak, amelyben saját fogalomkészlet megalkotásával könnyen uralható a szellemi terep, és amely harcban a konzervatívok csak az utóbbi évtizedben kezdtek el felzárkózni.
A kezdetben a nők jobb munkakörülményeiért, munkaidejük csökkentéséért és egyenjogúságáért zajló tüntetések nyomán 1911-ben létrejövő nemzetközi nőnap a nemzetiszocialista Németországban az anyák napját jelentette – kifejezve, hogy milyen szerepet szánnak a társadalomban a nőknek –, Sztálin uralma alatt pedig a pártpropaganda eszköze lett annak érdekében, hogy a dolgozó nőket úgymond a proletariátus oldalára állítsák. A XX. század elejétől a nők választójogáért zajló küzdelem a szavazati jog 1900-as évek végén történő elnyerése után az egyéb társadalmi, politikai és szociális egyenlőtlenségek felszámolására helyezte a hangsúlyt.
A kezdetben jogos törekvéseket mára a feminizmus, a radikális feminizmus, újabban a genderideológia és woke-kultúra képviselőinek újabb és újabb, sokszor igencsak szélsőséges ötletei váltották fel, amelyeket illetően már sokkal kisebb mértékű az egyetértés. Ilyen például a férfiak szüléshez való joga vagy az egyre több országban jelen lévő, szélsőséges abortuszliberalizáció.
Nem olyan régen még elképzelni sem tudtuk volna, hogy mára az is megkérdőjeleződik, ki tekinthető nőnek. A Facebook brit felhasználói ma már 71 nem közül választhatnak adatlapjuk kitöltésekor, a különböző műtéti beavatkozások és hormonterápiák segítségével pedig nők és férfiak egyaránt az ellenkező nemhez hasonlóvá alakíttathatják magukat. A feminista mozgalmak uralkodó felfogása a biológiát háttérbe szorítva ugyanis azt állítja, hogy a nemekre jellemző viselkedés tanult, nem velünk született, a nemekhez kötődő normákat és értékrendeket pedig főként az adott társadalmak jelölik ki. Ahogyan az ideológia képviselői fogalmaznak, a „gender” fogalma képlékeny, és éppen ez a képlékenység teszi lehetővé a szinte napról napra bővülő fogalomkészlet, valamint a – sokszor általuk kreált – kisebbségek szélsőséges jogkiterjesztését.