Húsvéti krimi

Norvégiában a jeles napok előtt átrendezik a könyvesboltok polcait, hogy minél több krimit halmozzanak rájuk.

Világszerte számos érdekes szokás kapcsolódik a húsvéthoz, de talán egyik sem annyira meglepő, mint a Norvégiában dívó: a jeles napok előtt átrendezik a könyvesboltok polcait, hogy minél több krimit halmozzanak rájuk; a tévécsatornák és rádióadók krimisorozatokat sugároznak; a tejesdobozok oldalain krimik olvashatók – képregény formában!
Tehát az ünnep, amely a keresztény kultúrkörben Jézus Krisztus feltámadásához köthető, e skandináv országban a véres, nyugtalanító és nyomasztó bűnügyi történetekhez kapcsolódik. Ha a jelenség eredetét vizsgáljuk, alig száz évet kell visszamennünk az időben: 1923-ban – a virágvasárnapot megelőző szombaton – sokkoló cikk jelent meg a legnagyobb példányszámú napilap, az Aftenposten címlapján: „Tegnap éjjel kirabolták a bergeni vonatot”, harsogta a címe. 

Mivel az ország két legnépesebb városa, Oslo és Bergen között közlekedő járatról volt szó, aggódó, ijedt norvégok vették ostrom alá a vasúttársaságot, hogy a vonalon utazó ismerőseikről, rokonaikról érdeklődjenek. A társaság nem győzte hangoztatni: mit sem tud az esetről.

Valójában annyi történt, hogy két, nem a legjobb körülmények között élő diák – bizonyos Nordahl Grieg és Nils Lie – pénzt szeretett volna keresni, így Jonathan Jerv álnéven írtak egy krimit, amely történetesen húsvét idején játszódott. Kiadójuk aztán felületet vásárolt az Aftenposten címlapján, és cikké formálva jelentette meg a könyvet beharangozó hirdetést. 

A rablás tehát a regény cselekményének része volt, a cikk címe pedig ugyanaz, mint amely a kötet borítóján díszelgett.
Az újságban szerepelt egy apró betűs figyelmeztetés is, melyből mindez kiderült, de az olvasók többsége átsiklott rajta. 

Később persze tudatosult bennük, hogy tévedtek – legalábbis erre utal, hogy a Tegnap éjjel kirabolták a bergeni vonatot hétezer példánya napokon belül elfogyott. A hírtől felvillanyozódott konkurens kiadó már a következő évben, 1924-ben jelentkezett a maga portékájával, egy szintén húsvét idején játszó bűnügyi történettel. 

A piaci szereplők részéről tehát előbb gyakorlattá, utóbb hagyománnyá vált a paskekrimek megjelentetése. (E norvég szót magyarul leginkább úgy lehetne visszaadni: „húsvéti bűntett, bűncselekmény”.)

És hogy a közönség részéről miért mutatkozik ekkora igény az ilyen jellegű történetekre? A helyi szabadidő-eltöltési szokásokban rejlik a válasz.Húsvét idején ugyanis a norvég lakosság fele elutazik valahová – jellemzően az erdők mélyén megbúvó kunyhóikba, faházaikba –, hogy onnan kiindulva sítúrákat tegyen a környéken. 

De mert a kivett szabadságok meglehetősen hosszúak – egyhetesek, nemritkán tíznaposak –, a síelés, csokievés, gyümölcsmajszolás mellett egyéb elfoglaltságra, például olvasásra is jut idő. És mi más jöhetne szóba ilyenkor, mint egy-egy húsvéti krimi?

Már csak azért is, mert e papírkötéses könyvek általában kis méretűek, könnyűek, így kialakításukat tekintve kitűnően alkalmasak arra, hogy egy-egy kisboltban vagy benzinkúton megvegye, majd hátizsákjába, bőröndjébe süllyessze őket az utazó. 

Az erdei házikókban nemegyszer többtucatnyi kötetből álló paskekrimgyűjtemény halmozódott fel. A tulajdonosok általában nem vesződnek e regények hazaszállításával, ám idelátogatva újra és újra felütik őket.

Ha tehát egy norvégnak azt mondjuk: „Kellemes húsvéti ünnepeket!”, tulajdonképpen azt kívánjuk neki: „Kellemes elmélyülést a véres gyilkosságok világában, az első látásra megfejthetetlennek tűnő rejtélyek szövevényében!”

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)