Húsvéti krimi

Norvégiában a jeles napok előtt átrendezik a könyvesboltok polcait, hogy minél több krimit halmozzanak rájuk.

Mivel az ország két legnépesebb városa, Oslo és Bergen között közlekedő járatról volt szó, aggódó, ijedt norvégok vették ostrom alá a vasúttársaságot, hogy a vonalon utazó ismerőseikről, rokonaikról érdeklődjenek. A társaság nem győzte hangoztatni: mit sem tud az esetről.

Valójában annyi történt, hogy két, nem a legjobb körülmények között élő diák – bizonyos Nordahl Grieg és Nils Lie – pénzt szeretett volna keresni, így Jonathan Jerv álnéven írtak egy krimit, amely történetesen húsvét idején játszódott. Kiadójuk aztán felületet vásárolt az Aftenposten címlapján, és cikké formálva jelentette meg a könyvet beharangozó hirdetést. 

A rablás tehát a regény cselekményének része volt, a cikk címe pedig ugyanaz, mint amely a kötet borítóján díszelgett.
Az újságban szerepelt egy apró betűs figyelmeztetés is, melyből mindez kiderült, de az olvasók többsége átsiklott rajta. 

Később persze tudatosult bennük, hogy tévedtek – legalábbis erre utal, hogy a Tegnap éjjel kirabolták a bergeni vonatot hétezer példánya napokon belül elfogyott. A hírtől felvillanyozódott konkurens kiadó már a következő évben, 1924-ben jelentkezett a maga portékájával, egy szintén húsvét idején játszó bűnügyi történettel. 

A piaci szereplők részéről tehát előbb gyakorlattá, utóbb hagyománnyá vált a paskekrimek megjelentetése. (E norvég szót magyarul leginkább úgy lehetne visszaadni: „húsvéti bűntett, bűncselekmény”.)

És hogy a közönség részéről miért mutatkozik ekkora igény az ilyen jellegű történetekre? A helyi szabadidő-eltöltési szokásokban rejlik a válasz.Húsvét idején ugyanis a norvég lakosság fele elutazik valahová – jellemzően az erdők mélyén megbúvó kunyhóikba, faházaikba –, hogy onnan kiindulva sítúrákat tegyen a környéken. 

De mert a kivett szabadságok meglehetősen hosszúak – egyhetesek, nemritkán tíznaposak –, a síelés, csokievés, gyümölcsmajszolás mellett egyéb elfoglaltságra, például olvasásra is jut idő. És mi más jöhetne szóba ilyenkor, mint egy-egy húsvéti krimi?

Már csak azért is, mert e papírkötéses könyvek általában kis méretűek, könnyűek, így kialakításukat tekintve kitűnően alkalmasak arra, hogy egy-egy kisboltban vagy benzinkúton megvegye, majd hátizsákjába, bőröndjébe süllyessze őket az utazó. 

Az erdei házikókban nemegyszer többtucatnyi kötetből álló paskekrimgyűjtemény halmozódott fel. A tulajdonosok általában nem vesződnek e regények hazaszállításával, ám idelátogatva újra és újra felütik őket.

Ha tehát egy norvégnak azt mondjuk: „Kellemes húsvéti ünnepeket!”, tulajdonképpen azt kívánjuk neki: „Kellemes elmélyülést a véres gyilkosságok világában, az első látásra megfejthetetlennek tűnő rejtélyek szövevényében!”

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)