Tikk

Sokszor úgy tűnik, nem marad más kapaszkodó, mint a humorérzék.

Háborús szatíra, pandémiás és mentális egészséget firtató viccek: vajon miért fordulunk a nevetés felé, amikor minden szörnyű? Akasztófahumor. Sötét vígjáték, oda nem illő, olykor ízléstelen viccek. Az elmúlt néhány év már önmagában kiszolgált minket abszurd helyzetekkel, amikor pedig a világ látszólag hamuvá válik körülöttünk, sokszor úgy tűnik, nem marad más kapaszkodó, mint a humorérzék. 

Az első világháborúban a The Wipers Times a belgiumi Ypres városában jelent meg. Azért nevezték el így, mert a legtöbb katona, aki olvasta, nem tudta kiejteni az Ypres szót: a szatirikus „lövészárok” újság többek közt például sportfeljegyzéseket tartalmazott, amelyekben a gáztámadásokról lóversenyként számoltak be. 

A Covid–19-világjárvány idején az emberek szerte a világon humorral enyhítették a halálos kórtól és bizonytalanságtól való félelmüket, miközben a bezártság okozta stresszel és elszigeteltségükkel küzdöttek. 

Aztán, ahogy egyik válságból a másikba szökkentünk, az Ukrajnában kibontakozó pusztítás közepette hekkerek azért csak találtak időt arra, hogy az orosz elektromosjármű-töltőállomásokon megjelenő felirattal Putyint fricskázzák.

Az internet persze egy óriási szemétégető, amely szélsőségektől tombol. A trollkodás és a mémek küldözgetése a ma ismert internetes kultúra két sarokköve, ám a közösségi média olyan tereket is megnyit, ahol bárki megoszthatja sebezhetőségét, azaz kapcsolódhat, aminek pedig jelentős mentális egészségügyi hatásai lehetnek. 

A TikTok egy erősen mémkultúrára épülő audio­vizuális platform, ahol a tartalom a remixek örökké tartó láncolatában formálódik újra meg újra, a mémek értelmezése valójában tehát a „kontextus kihasználásából” származik.

Azaz: van egy mém, én pedig továbbköltöm, újraértelmezem. Carla Manly klinikai pszichológus szerint sokak számára a mémek információtovábbításra való felhasználása értelmezheti a fenyegető helyzeteket, sőt akár katartikus megkönnyebbülést is kínálhat. 

A humor persze mindig is mentőövként működött a bajban, csak a közeg változott. Azaz: ma is nevetünk, hogy ne sírjunk.
„Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra” – mondta Alvy Singer, azaz az örökké tépelődő Woody­ Allen az Annie Hall című klasszikus moziban, még 77-ben.

A szarkasztikus humor óriásit megy manapság: szeretünk saját magunk rettenetes és nyomorúságos dolgain viccelődni.

A kilencvenes években ott volt nekünk a kis képernyőn a Jóbarátok Chandler Bingje (Matthew Perry), majd kaptunk pár fölényesebben humorizáló karaktert például Dr. House (Hugh Lau­rie) vagy Sherlock Holmes (Benedict Cumberbatch) személyében, az önirónia aztán végül még a szuperhősöket is meghódította (a Vasember vagy Deadpool). 

Magunkon nevetni egészséges, azonban a közösségi média kissé már ezt is kezdi túltolni: a TikTok ma egy olyan hely, ahol a mentális betegségekben szenvedő vagy éppen azt trendként mímelő fiatalok viccelődnek saját életükön, kapcsolatba léphetnek rokon lelkekkel, hogy közösen kinevethessék egymás bajait.

Nyugtalannak érzed magad? Nehezen összpontosítasz, és gondjaid vannak a kapcsolatok fenntartásával? Akkor lehet, hogy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarod van! Úgy érzed, elszakadtál a világtól, és nem tudod irányítani a benned lakozó megannyi személyiséget? 

Nos, akkor könnyen lehet, hogy disszociatív identitászavarod vagy esetleg bipoláris zavarod van! A TikTokon ilyen és hasonló videók ezreivel találkozhatunk: ahogy ugyanis javul a mentális egészségtudatosság, egy egyre aggasztóbb tendencia is felütötte a fejét. 

A fiatal felhasználók különféle mentális betegségeket diagnosztizálnak magukon a karantén okozta motiválatlanságtól a szorongásos zavarokig, de a skála az autizmusig vagy akár a Tourette-szindrómáig is terjedhet. 

Miközben pedig egy részük örülhet, hogy végre képesek kapcsolódni az érzéseikhez, ez akár arra is sarkallhatja őket, hogy felkeressenek egy szakembert, mások a trend hatására vadiúj problémákat generálhatnak saját fejükben. Ha úgy tetszik, a jelenség a mentális betegségek egyfajta kisajátítása: tökéletes házasság a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság növekedése és a tinédzserek egyediség és másság iránti, szűnni nem akaró vágya között.

A Z generációnak, azaz az 1995 és 2009 között született nemzedéknek iskolabezárásokkal, széttöredezett társadalmi struktúrákkal, valamint megnövekedett depresszióval és szorongással kellett szembenéznie az elmúlt időszakban, ami kéz a kézben járt azzal az elszigeteltséggel, amely még jobban odaláncolta őket telefonjaikhoz. 

Az egész olyan, mint egy óriási online támogató csoport: össze lehet seregleni a #depressedtok (depressziós TikTok) címkére, és indulhat a buli! Csak a #mentalhealth (mentális egészség) hashtaget harmincmilliárdan nézték már meg a TikTokon, az Instagramon pedig több mint 37 millió bejegyzés található a címkével. 

A tapasztalatok megosztása fontos, de egyrészt nem minősül orvosi tanácsnak, másrészt táptalaja az internetes Münchhausen-kórnak is. 2021 márciusában a British Medical Journalnak küldött tanulmány szerint megkétszereződött a Tourette-beutalások várható száma, és a tinédzser lányok tikkelő zavarai is ugrásnak indultak. 

A lányok arról számoltak be, hogy a tünetek megjelenése előtt több, a témába vágó videót néztek, valamint videókat és információkat tettek közzé Tourette-ről a közösségi oldalakon. Az emiatt kapott támogatás és figyelem a kutatók szerint akaratlanul is erősíti és fenntartja a tüneteket.

De legalább már beszélünk róla: a humorral önostorozó megnyílás tendenciája a mentális betegségekre és fogyatékosságokra nyitottabb társadalom pozitív jele lehet, ám most kellene igazán odafigyelni és megadni a segítséget azoknak, akiknek szükségük és igényük is lenne rá – mint lóversenyre a lövészárokban.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)