Az okostelefon az ébresztőóránk, a naptárunk, a térképünk, a jegyzetünk, a pénztárcánk, a kapcsolattartási eszközünk. Amikor Steve Jobs 2007 januárjában színpadra állt, kezében a lapos, nagy képernyős miniszámítógéppel, a világ azonnal akart az újdonságból. Beigazolódott Jobs mantrája, hogy az Apple nem számítástechnikai eszközöket gyárt, hanem álmokat. A nagy méretű érintőképernyők és a világot kezünkbe adó okosságok hamar szétzúzták az addig uralkodó hagyományos mobilpiacot. Tizenöt év alatt azonban sokat változott a világ. Az egyre okosabb készülékek nemcsak egyre drágábbá, de egyre gyorsabban cserélendővé is váltak. A különféle programokat a gyakori szoftverfrissítések teszik lehetővé, amit azonban a hardver ritkán bír a végtelenségig, és az akkumulátor teljesítőképessége is romlik.
Indiai kutatás már 2019-ben valószínűsítette, hogy a butatelefonok eladása négyszázmillióról egymilliárdra növekszik két év alatt. Úgy tűnik, nem tévedett. A butatelefonokra vonatkozó Google-keresések száma 89 százalékkal nőtt 2018 és 2021 között, a Deloitte szerint pedig az Egyesült Királyságban minden tizedik mobil butatelefon. Igaz, az összeladásokat az okostelefonok uralják: 1,4 milliárd okostelefon talált tavaly gazdára, ami 12,5 százalékos csökkenés 2020-hoz képest.
A folyamatban a pandémia fontos szerepet játszik. A home office-nak köszönhetően az emberek többsége nem kézből, hanem számítógép elől intézte ügyes-bajos dolgait, így nem volt szüksége mindent tudó kütyüre. Ha pedig kiszabadulva az otthoni bezártságból elment kirándulni – az izoláció okán szigorúan természeti környezetbe –, akkor olyan telefonra volt szüksége, amely hosszú üzemidejével lehetővé teszi, hogy bárhol segítséget hívhasson. A koronavírus okozta bezártság az otthoni építkezési kedv növekedését is meghozta. A butatelefonok jelentős felhasználói rétege pedig az építkezéseken dolgozó munkások, akik féltik érzékenyebb készüléküket az esetleges leeséstől vagy megázástól, továbbá az ormótlan munkáskesztyűben csak a régi típusú gombokat tudják megnyomni.
A Z generációs fiatalok digitális detoxként tekintenek a butatelefonokra, amellyel kénytelenek búcsút inteni a közösségi médiának és a folyamatosan csipogó értesítéseknek. Ráadásul az egyre növekvő árak mellett nem mindegy, hogy félmillió forintnak is megfelelő dollárt, eurót vagy fontot fizetnek egy készülékért, vagy ennek töredékéért vásárolnak egy telefonálásra alkalmas eszközt.
A 17 éves Robin West arról lett híres a britek között, hogy közölte, többet nem akar okostelefont az életében, mert sokkal hatékonyabban tud dolgozni, ha nem zavarják folyamatosan a közösségimédia-applikációk. A butatelefont proaktívnak nevezte, mert korlátokat állít.
Amerikai szakértők szerint a trendhez az adatlopásoktól való növekvő félelem, illetve az is hozzájárul, hogy a butatelefon a normcore egyik jele lett. Ez az uniszex divatirányzat néhány éves, átlagos megjelenésű ruházatot jelent, amely kényelmes és nem akar kitűnni a tömegből, ezért az emberek többsége „normálisnak” tekinti. Mikor 2014-ben a normcore akkori hulláma idején Anna Wintourt, az amerikai Vogue főszerkesztőjét is kagylótelefonnal fényképezték, a szimbólum megerősítést nyert. A pandémia, az árnövekedés és a hekkertámadások gyakorisága pedig mára komoly vásárlóréteget alakított ki. Erre épít a Nokia 3310-esének a felélesztése, illetve a kifejezetten butatelefonokat gyártó amerikai Light Phone is, amely százötven százalékos keresletnövekedést regisztrált 2020 és 2021 között, annak ellenére, hogy 99 dolláros telefonjai drágábbak az átlagos butamobiloknál. A társalapító Kaiwei Tang szerint a fő vásárlórétegük a 25 és 35 közötti fiatalok, akik hétvégente szeretnének szabadulni okostelefonjuktól. A cég alternatívát kínál az okostelefonos függés mellett, mivel Tang úgy gondolja, ha „földönkívüliek érkeznének a Földre, azt hinnék, a telefonok a magasabbrendű faj, hiszen ők irányítják az embereket”.
A trend Magyarországon is tapasztalható.
A Telekom adatai szerint az országban összességében nőttek az elmúlt hónapokban a butatelefonok eladásai, azonban a cég saját üzleteiben és webáruházában kevesebben vásárolnak ilyen eszközt, mivel azokat nem lehet két év hűségidővel eladni. A Yettel is tapasztal február óta kisebb növekedést a butatelefon-eladásokban. A cég szerint ennek oka lehet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által hirdetett készülékváltás program, amelynek célja, hogy a 2, illetve 3G-s telefonokat a felhasználók modernebb darabokra cseréljék.
Ezek a mobilok már nem a klasszikus butatelefonok, amelyek csak telefonálásra és SMS-küldésre voltak alkalmasak. Igaz, alkalmazásokat nem lehet rájuk telepíteni, de bőven van már köztük, amely 4G hívásra és e-mailezésre is alkalmas.
A Nokia 225 4G húszezer alatt a világ legtöbbet eladott butatelefonja, a Nokia 105 pedig már ötezer forint körül szerezhető be feltöltőkártyával.
Sok készülék a Firefox-alapon nyugvó KaiOS rendszert használja, amelyen a Google 2018-as 22 millió dolláros befektetésének köszönhetően elérhető a Google Maps és Assistant, illetve a YouTube, a Facebook és a WhatsApp is. Mára a KaiOS a világ harmadik legnagyobb mobil operációs rendszere. A Google saját fejlesztésen dolgozott az évek során, amelynek eredménye az Android Go lett. A fejlődő országoknak, illetve a 1,5 GB RAM memóriánál kevesebbel rendelkező készülékek számára kifejlesztett szoftver egyszerűsített kezelőfelülettel és a legnépszerűbb alkalmazások butított verziójával rendelkezik, így egyszerűbb készülékeken is működik. Magyarországon főleg Alcatel telefonok szerezhetők be Android Góval, feltöltőkártyásan maximum 25 ezer forintért.
Amerikában a butatelefonok divatja nyomán az elmúlt időszakban egyre több tanácsadó cikk, illetve TikTok született arról is, hogyan lehet a hét-nyolcszáz dolláros iPhone-okat vagy androidos okostelefonokat lebutítani. Mind az iOS, mind az Android viszonylag egyszerűen engedi a letöltött applikációk törlését, de a beépített applikációkat is ki lehet kapcsolni, ahogy a wifit és az adatforgalmat is. Persze a telefonálást és az SMS-ezést meg kell tartani.
Pszichológusok szerint a trendet a divat és a nosztalgiahullám táplálja, mivel a butatelefonok a kilencvenes években, illetve a kétezresek elején élték virágkorukat, amely időszakot a közmegegyezés a legutóbbi békés időnek tartja a mai információdömpingtől roskadozó világunk előtt. De még érdekesebb felvetés, hogy a XXI. század második évtizedére a kivagyiság miért jutott el odáig, hogy van, aki több száz dollárért vesz okostelefont, hogy úgy nézzen ki, mintha azt használná, miközben valójában mentális egészsége érdekében egy néhány dolláros készülék tudásszintjére korlátozza le.
Borítókép: Óriás mobilt helyeznek el 2003-ban a világ legnagyobb számítástechnikai szakvásárán Hannoverben. Nem csupán nosztalgia (Fotó: MTI/EPA/DPA/Michael Hanschk)
