Az okostelefon az ébresztőóránk, a naptárunk, a térképünk, a jegyzetünk, a pénztárcánk, a kapcsolattartási eszközünk. Amikor Steve Jobs 2007 januárjában színpadra állt, kezében a lapos, nagy képernyős miniszámítógéppel, a világ azonnal akart az újdonságból. Beigazolódott Jobs mantrája, hogy az Apple nem számítástechnikai eszközöket gyárt, hanem álmokat. A nagy méretű érintőképernyők és a világot kezünkbe adó okosságok hamar szétzúzták az addig uralkodó hagyományos mobilpiacot. Tizenöt év alatt azonban sokat változott a világ. Az egyre okosabb készülékek nemcsak egyre drágábbá, de egyre gyorsabban cserélendővé is váltak. A különféle programokat a gyakori szoftverfrissítések teszik lehetővé, amit azonban a hardver ritkán bír a végtelenségig, és az akkumulátor teljesítőképessége is romlik.
Indiai kutatás már 2019-ben valószínűsítette, hogy a butatelefonok eladása négyszázmillióról egymilliárdra növekszik két év alatt. Úgy tűnik, nem tévedett. A butatelefonokra vonatkozó Google-keresések száma 89 százalékkal nőtt 2018 és 2021 között, a Deloitte szerint pedig az Egyesült Királyságban minden tizedik mobil butatelefon. Igaz, az összeladásokat az okostelefonok uralják: 1,4 milliárd okostelefon talált tavaly gazdára, ami 12,5 százalékos csökkenés 2020-hoz képest.
A folyamatban a pandémia fontos szerepet játszik. A home office-nak köszönhetően az emberek többsége nem kézből, hanem számítógép elől intézte ügyes-bajos dolgait, így nem volt szüksége mindent tudó kütyüre. Ha pedig kiszabadulva az otthoni bezártságból elment kirándulni – az izoláció okán szigorúan természeti környezetbe –, akkor olyan telefonra volt szüksége, amely hosszú üzemidejével lehetővé teszi, hogy bárhol segítséget hívhasson. A koronavírus okozta bezártság az otthoni építkezési kedv növekedését is meghozta. A butatelefonok jelentős felhasználói rétege pedig az építkezéseken dolgozó munkások, akik féltik érzékenyebb készüléküket az esetleges leeséstől vagy megázástól, továbbá az ormótlan munkáskesztyűben csak a régi típusú gombokat tudják megnyomni.