Tiltott fények

57 embernek kellett elhagynia a Tool budapesti koncertjét, mert a banda kérésének dacá­ra elővették a telefonjukat.

Összesen 57 embernek kellett elhagynia a Tool budapesti koncertjét, mert a banda kérésének dacá­ra elővették a telefonjukat. A zenekar rajongói szerint a biztonsági szolgálat túlreagálta a helyzetet, és olyanokat is kivezettek, akik csak a pontos időt nézték meg. Így járt Lukács­ Péter, a Bikini gitárosa is, aki miután kitessékelték, felháborodott videót osztott meg az esetről közösségi oldalán. Az amerikai Tool a progresszív metál egyik legismertebb bandája, koncertjeiken előszeretettel keverik a zenét a látvánnyal, előadásaikat pedig ezáltal vizuális művészeti performanszként is értelmezik, amelyet nem szeretnek megzavarni, így egy ideje bevezették a telefonnal készített felvételek tilalmát rendezvényeiken.

A teljes fényképezőgép- és mobiltelefon-tiltásról szóló szabályt a jegyvásárlóknak fizetés előtt el kellett fogadniuk, hogy tudomásul veszik és be fogják tartani. A szabály a jegyen is szerepelt, a helyszínen pedig az összes ajtóra és a terem összes széksorára ki volt ragasztva, de szórólapként is osztogatták az érkezőknek, valamint a hangosbemondó kétpercenként mondta be magyarul és angolul. Ennek ellenére azoknak állt feljebb, akik megszegték az előírást. Adam Jones, a Tool gitárosa korábban egyébként így kommentálta a döntést: „Probléma a nézőtérről érkező erős fény: az emberek nem tudják, hogyan kell helyesen használni kameráikat, ami elég vakító a színpadról. Másrészt elveszik a kapcsolat a zenekar és a közönség között: mi csak azt akarjuk, hogy az emberek a saját világukban legyenek ahelyett, hogy az egész műsort a telefonjukon rögzítenék, majd soha többé nem néznék meg.”

Ha fesztiválon vagyunk, gyakorlatilag minden második ember folyamatosan fotóz, vagy a kedvenc számát videózza feltartott karokkal, mások elé tülekedve.

Klasszikus zenei koncerten becsúszik egy telefoncsörgés, színházi előadás monológja kellős közepén egy Facebook-üzenet pittyenése, és kevés idegesítőbb dolog van annál is, mikor egy sötét moziteremben felvillan egy hideg fényű mobil, mert valaki két órára is képtelen létezni telefonja nélkül. Muszáj lecsekkolnia az üzeneteit vagy éppen az Instagramot, le ne maradjon véletlenül valami eget rengető történésről.

Az interneten amatőr koncertfotók és felvételek milliói terjednek, ám ez nem csupán jogilag necces, de az előadók számára is zavaró. Néhány éve például a londoni Barbican színház előadásán valaki mobiltelefonjával rögzítette a főszereplő Benedict Cumberbatch Hamlet-monológját. A színészt annyira megzavarta mindez, hogy kénytelen volt újrakezdeni a szöveget, ezért a teátrum zéró toleranciát hirdetett a telefonozó nézőkkel szemben. Előtte, még 2009-ben hírszámba ment, amikor a Tony-díjas Hugh Jackman a New York-i Broadway-n kilépett karakteréből, leállította az előadást egy csörgő mobil miatt, és megkérdezte a telefon tulaját, hogy fel akarja-e esetleg venni.

„Ez nem DVD, ez egy igazi show!” – buzdította Adele énekesnő egy korábbi, veronai koncertjén rajongóit, hagyják abba a videózást, de Keith Jarrett-től a Savagesen át a Pulp frontemberéig, Jarvis Cockerig számos előadó kérte már ugyanezt.

Jarrett például annyira utálja a mobilozást, hogy több ízben állt már fel a zongora mellől, és hagyta ott közönségét. A The Story So Far punkzenekar koncertjén egy rajongó még rosszabbul járt: a színpad szélére állva akart szelfizni, mire a banda egyik tagja nemes egyszerűséggel lerúgta őt a színpadról. Anne-Sophie Mutter Beethoven D-dúr hegedűversenyét adta elő a Cincinnati Szimfonikus Zenekarral, amikor hirtelen abbahagyta a játékot, és leszólt a közönség egyik tagjához. A német hegedűművésznő észrevette, hogy egy néző videózza az előadást, ezért közölte, hogy ha nem teszi el a telefont, ő megy le a színpadról. A legfrappánsabban szintén egy hegedűművész reagált: 2011-ben rövid időre világhírűvé tette a szlovák Lukas Kmitet, amikor belejátszotta a darabba azt a Nokia-csengőhangot, amely megszólalt a nézőtéren.

Nemes Jeles László a Saul fia bemutatóját követően nyilatkozta egyszer, hogy a fröcsögő kommentelőkkel foglalkozni olyan, mintha felvennénk egy hangversenyt, összevágnánk belőle a köhögéseket, és azt hallgatnánk. A filmrendező állítását megfordítva bizony a harákolás sokat el tud venni egy mű élvezhetőségéből, de míg egy megreccsenő köhintés humorforrás is lehet, amely jókor oldja a feszültséget, egy megvillanó mobil mindenkor idegesítő és teljesen felesleges.

De vajon miért nem bírunk ki egy színházi előadást, koncertet vagy filmet a telefonunk nélkül? Miért nem tudunk egyfelé koncentrálni, és miért nézünk rá a telefonunk képernyőjére tízpercenként még akkor is, ha otthon házi mozizunk? Képtelenek vagyunk elszakadni a nyomogatástól, dokumentálástól és megosztástól: ha nincs kép, nem is voltál ott. Azaz ha mások nem látják, meg sem történt.

Néhány éve a jelenséget megelégelők kitaláltak egy módszert: a Yondr nevű szürke tasakot Alicia Keys soulénekesnő egyik koncertjén élesben is tesztelték, ám nem terjedt el. Belépéskor a mobilokat tasakba kellett tenni, amelyet lezártak, így az érzés megmaradt, hogy az imádott készülék velük van, ám az előadás alatt nem tudták használni, kilépéskor pedig egy fémkorong segítségével nyitották ki a tokokat. Hasonló a módszer a hétpecsétes titokként őrzött, legnagyobb franchise-ok új filmjeinek sajtóvetítéseihez, melyeken szintén zacsiba kell zárni a mobilokat, az előadás alatt pedig cudar képű biztonsági őrök éjjellátó szemüvegekkel pásztázzák a nézőteret. Mondanom sem kell: láttam én már a fogával zacskót suttyomban feltépő újságírót, nem is egyet! Ahogy a lassú számokat ma már nem öngyújtók lángjának lengetésével kíséri a közönség, hanem telefonképernyők rideg fényével, úgy vált a tűzből az okostelefon az ember legbecsesebb találmányává. Ha túl sokáig nézzük, ugyanúgy felemészt.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)