A legó mint a Terminátor ítéletnapja?

A tudósok egy apró legófigurának kinéző robottal alkották újra Robert Patrick ikonikus jelenetét a Terminátor második részéből.

Soha ne becsüljük alá James Cameront! – hívja fel számos cikk az olvasók figyelmét a Carnegie Mellon Egyetem legújabb fejlesztéséről beszámolva. 

A tudósok újraalkották Robert Patrick ikonikus jelenetét a Terminátor második részéből: az apró legófigurának kinéző robot gond nélkül válik cseppfolyóssá, megszökik rácsos börtönéből, majd újra felveszi eredeti formáját. 

Carmel Majidi, az egyetem speciális laboratóriumának vezetője szerint régóta kísérleteznek hasonló robotokkal, mivel szerettek volna átmenetet képezni a szilárd testű és a „puha” típusú robotok között, amelyek azonban képlékenységük miatt gyengébb anyagokból készülnek. A mostani áttörés a gallium beépítésének köszönhető, amelynek olvadáspontja mindössze 29,8 fok.

A kísérlethez fázisváltó anyagot hoztak létre (MPTM, magnetoaktív folyékony-szilárd fázisátmeneti anyag). A tengeri uborkák viselkedését vették alapul, amelyek a legszűkebb helyeken is átférnek, majd a fehérjerostok összekapcsolódását okozó enzimek segítségével képesek merev állapotba kerülni. Az MPTM mágneses neodímium-vas-bór mikroszemcsékből tevődik össze, amelyeket a gallium fog össze, így az anyag érzékeny a mágneses tér változására. Az MPTM-ből álló legófigurát indukcióval hevítették 25 és 35 Celsius-fok közötti hőmérsékletre, így a gallium megolvadt, de a fémszemcsék mozgékonysága miatt újra alakot tudott ölteni.

Az orvostudományban szeretnék használni a felfedezést, például gyógyszerek bejuttatására vagy idegen tárgyak eltávolítására. Szóba került továbbá az ipari felhasználás is, ám mindehhez további vizsgálatokra lesz szükség. 

Például az orvosi felhasználásban elképzelhető, hogy mégis a galliumnál magasabb olvadáspontra lesz szükség, így másfajta fém igénybevétele is szóba jöhet, a gallium használata esetén pedig komoly kísérletek várnak az élettani hatások feltérképezésére. Az elmúlt két hónapban szinte minden napra jutott valamilyen robotikával kapcsolatos hír. 

A szingularitást (amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak) illetően rendre megjósolják, hogy az néhány éven belül bekövetkezik, majd rögtön érkeznek a cáfolatok. 

A folyamatos kutatásoknak köszönhetően ami néhány tíz évvel ezelőtt csak a science-­fictionökben létezhetett, az ma laborokban, sőt a hétköznapi életben is valóság. Legutóbb a diákok több mint kilencven százaléka ismerte el, hogy használja beadandóinak elkészítéséhez a ChatGPT-t, a karácsonyi ajándékozási listákat évek óta vezetik a különféle játékrobotok, a dróntámadások naponta szerepelnek a háborús hírekben, és az önvezető autók is gyakori hírforrások.

A techszkeptikusok erre úgy válaszolnak, nem mindegy, hogy atomenergiaként vagy atombombaként használunk egy technológiát. A robotika szószólói szerint a technikai fejlődés megkönnyíti az ember életét, elég csak a mosógépre vagy a repülőre gondolni. 

Mindkét fél elismeri, hogy az etikai szabályozás fut a felfedezések után. Például már 1976-ban felmerült Joseph Weizenbaum programtervező tollából, hogy a mesterséges intelligencia lehallgatásra, megfigyelésre ad lehetőséget. Az erről szóló szabályozásra azonban még több tíz évet kellett várni az Európai Unióban, és Amerikában 9/11 miatt ma is másképp tekintenek a megfigyelés lehetőségére, mint az öreg kontinensen.

Az etikai kérdések ellenére a robotikával foglalkozó szakemberek pozitívan értékelik az újdonságokat, így Majidi eredményeit is, és igyekeznek megnyugtatni a szkeptikusokat, hogy a negatív következmények előrevetítése az emberi fantáziának köszönhető, nem a gépek valódi képességeinek. A közösségi média azonban a bejelentés óta a Terminátor ítéletnapját látja a legófigurában.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)