Pride hónap van Amerikában. Elvben persze mindenhol, hiszen ez egy amerikai kezdeményezés, és szerintük a baseball-bajnokság győztese világbajnok, egész addig, amíg a Dominikai Köztársaság agyon nem veri az Egyesült Államok válogatottját valamilyen rendezvényen, mint általában megtörténik. De a cikk lényege az, hogy ott szivárványba burkolózott minden, ami fontos, vagyis a sport és a sör. Mi is láttunk Európában ilyet, a foci-Eb idején, meg imitt-amott év közben, az ismert céges logók hirtelen szivárványossá váltak, mert ez most a trendi. Ez most ugyanaz Amerikában egy hónapon keresztül, amely során azonnal visszakézzel pofon vágja a valóság a virtuális jóemberkedést.
Az alapvető elmélet az, hogy aki szivárványossá alakítja a logóját, az a jók közé tartozik, mert az mindenféle előítélet nélkül szeret mindenkit. Természetesen ezzel együtt vegyük figyelembe ugyanezen kitétel inverzét is, miszerint aki nem alakítja át a cégjelzést, az a rosszak embere, hiszen nem szeret mindenkit. Ezért aztán – bár az alaptétel teljes hazugság, hiszen az üzletben nincs barátság, így ebben az egész szivárványosdiban sincs egy csepp szeretet sem – minden vállalat sietve rohan beállni a sorba, nehogy a rosszak táborába sorolják. Kiszámolják a cég könyvelői, mi lehet a döntés következménye, a szivárvány árt vagy használ, és végül úgy látják, egyszerűbb, ha nem ágálunk a korszellem ellen.
A Modelo tarol
A piac pedig reagál. A Bud Light önmagát győzte le azzal, hogy egy végtelenül torz személyiséget választott reklámarcnak, s az eladásai földbe álltak. Huszonkét év után idén június 12-én volt először, hogy nem a Bud Light a legnépszerűbb amerikai sör, hanem a mexikói eredetű Modelo Especial. Gondolhatnánk, hogy Modelo finomabb, mint a Bud Light, pedig szó sincs erről, a minőség ebben a tekintetben teljesen mellékes. A Modelót is meglepte, hogy mennyien veszik a Bud helyett az ő sörüket, így egyértelmű, hogy azok a sörivók isznak Modelót, akik eddig Bud Lightot ittak, de megutálták a szivárványos kampány miatt. Márpedig nem azért ilyen sikeresek ezek a cégek, mert teljesen hülyék ülnek a vezetőségben, azaz fel tudják ismerni, hogy itt százmillió emberről lehet szó, akiknek elegük van a politikai érzékenyítésből. Ők nem feltétlenül sörivók, de tévénézők, moziba járó emberek, politikailag aktívak is lehetnek, szeretik a sportot, így aztán ez egy hatalmas, egy irányba húzó, vagy inkább egy dologtól menekülő, fizetőképes réteg.
A fonákja annak a szivárványos zászlóval bulizó csapatnak, amely minden fórumon az ember orra alá dörgöli a létezését.
A progresszívnek nevezett, valójában kizárólag üzleti okokból működő liberális brigád valódi méretéről nincsenek megbízható adatok, hiszen ma már nem csupán a médiában van öncenzúra, de a mindennapi életben is. Nem fogja egy átlagos New York-i ügyvéd bevallani, hogy utálja a liberális nyomulást, hiszen hamar az utcán találhatja magát gyűlöletbeszéd miatt, és soha sehol nem fogják alkalmazni. Biztos vannak nagyon aktív és lelkes liberális mozgalmárok, mármint olyanok, akik hisznek ebben a maszlagban, de feltehetően sokkal többen vannak a másik oldalon, akik csendben úgy döntenek, nem isznak Bud Lightot. Ma a sörfajta kiválasztása értékítélet. Politikai állásfoglalás. Valaha teljesen mindegy volt, ki gyártja ezt vagy azt a sört, ma már végigzongorázta a sajtó, hogy a Bud Light valójában európai, hiszen belga kézben van az anyacég, így idegen. Azt pedig arrafelé nagyon nem szeretik, bármennyire is olvasztótégely.
